Egy fénykép margójára

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


 

Nővérkém
Nővérkém

Azt mondták, ha sokat várok,
Rám találnak a barátok.
Felnövünk majd kézenfogva,
Ahogy támra fut a rózsa.

Várok lassan hatvan éve,
Barátom is volt, elvétve.
Okosodtam én magam is,
Felismertem, aki hamis.

Gyermekkorba visszatérve,
Leülök a kisszékemre,
Emlékeim felidézem,
Saját régi arcom nézem.

Fehér masnis, boldog lányka,
Mosolygásod kincsesbánya.
Te már mindig ilyen maradsz,
Életvidám, apró Tavasz.

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!