Megosztás ezzel:
Fer-Kai Pad a fák alatt c. fotójához
Még élvezem a napot, még melegít a fény,
Őszi levelekbe burkolózik a remény.
Hajnalpír helyett már köd feszül a tájra,
A zöld domboldalt felváltja a sárga.
Csillan a hópehely, jégcsap csüng az ágon,
Madarak reszketnek a dérlepte fákon.
Téli álmot alszik a természet,
S nekünk marad a kikelet-ígéret.
Elmúlt a hosszú tél, tavasz van újra,
Ébred a világ, lekerül a bunda.
Árnyékot keres az álomittas medve,
S a reménymag sincs már megdermedve.
Megosztás ezzel:
