Megosztás ezzel:

Józsi bácsi magyar paraszt,
Látott már vagy nyolcvan tavaszt.
Kinn a földjén így dicsekszik
(Aki hallja, mind kifekszik!):

Ez itt az én biotököm,
Én ültettem csütörtökön.
Azóta már húsz év elment,
Az én tököm dúsan termett.

Tele van a tököm maggal,
Csomagolom éjjel-nappal.
Szereti a Jóska, Dorka,
Tökmagot már nem vesz boltba’.

Biotököm így nevelem,
A belsejét szemezgetem.
Árulhatnak zacskós magot,
Nem veszek én – inkább adok!

Jut belőle minden lánynak,
Okosnak és ostobának.
A fiúk is köppögetik,
A héját meg pökkögetik.

Mi lett a sok töknek sorsa?
Ez az élet sava-borsa!
Tökön nőtt föl sok kis malac,
Finomabb az, mint a lazac!

Józsi bácsi magyar paraszt,
Látott már vagy nyolcvan tavaszt.
Vén fejével jól kalkulált,
A biotökkel beletrafált!

Megosztás ezzel: