Sorsom űz, indulok, vár a nagyvilág

Elmegyek, elhagyom szép magyar hazám

Kárpátoknak bérci közt szült meg jóanyám

Tisztességes emberré ott nevelt apám

 

Végtelen óceán választ tőle el

Könnybe fúlt csillagok fénye átölel

Hívó hangját hallom én, s fáj az ébredés

Kék Dunának partjain voltam boldog én

 

Érezem, visszavár régi otthonom

Vágyaim szárnyain ott kalandozom

Szívem mélyén lángoló hazaszeretet

Indulásra készteti sajgó lelkemet

 

Nyugtalan mozdulok, hazahúz a vér

Kalandor korszakom ezzel véget ér

Talpam alatt áldott föld, megsimít a szél

Nélküled, Magyarország, nem élhetek én

 

Jannana….

Nélküled, Magyarország, nem élhetek én