Megosztás ezzel:
Állt a két öreg, makacsul a réten,
Közös árnyékot vetve, mégis oly hidegen,
Mint két idegen.
Nem szóltak semmit, lombjukat sem rázták,
Egymást okolták némán, mégis oly hidegen,
Mint két idegen.
Nem tudták talán maguk sem az okát,
Miért fordítnak hátat egymásnak hidegen,
Mint két idegen.
Fent a magasban két ág összesimult,
S az öregek odalenn nem álltak többé hidegen,
Mint két idegen.
Megosztás ezzel:
