A Mikulás vendégségben

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Kristály-szép hómezőn, zord-hideg levegőn
Kéményfüst felhője libben a hegytetőn.
Pásztorok nem jártak erre már régóta,
Állatok sincsenek – várnak a tavaszra.

Ki lakik mégis a kis házban télidőn?
Hófehér szakállú Mikulás beköszön.
Anyóka, apóka örömmel fogadják,
Étellel-itallal szívesen kínálják.

– Mondjátok el nékem, mi szívetek vágya,
Minek örülnétek, ha valóra válna? –
Kérdi a Mikulás, s mint tünékeny csodát,
Térdére helyezi hatalmas puttonyát.

Összenéz anyóka s apóka boldogan:
– Sok a mi örömünk, életünk gondtalan.
Mi lehet számunkra ennél szebb ajándék?
Együtt és egymásért „élünk vagy halunk” – rég!

Töpreng a Mikulás, miképpen lehetne,
Hogy az öregek kedvére valamit tehetne.
Benyúl a zsákjába, elővesz egy kulcsot:
– Ha eljön időtök, egyszerre indultok!

Karácsony éjjelén, szeretet ünnepén
Hófehér hegytetőn nem füstöl a kémény.
Anyóka, apóka fenn a horizonton –
Csillaggá változtak a téli égbolton.

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

Egy hozzászólás a(z) “A Mikulás vendégségben” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!