Tihamér

Megosztás ezzel:


Tihamér huszonnyolc éves, nagydarab, macsó srác volt. Először csak nézett a hír hallatán, fel sem fogta. Ez olyan női dolog, mit ért ő ehhez? Bár… a test az test, akár nőé, akár férfié. A betegség egyformán bánik mindkettővel. Szorosan átölelte a barátnőjét, óvó mozdulata azt fejezte ki: megvédi mindentől. Akkor is, ha lehetetlen!

Egész nap ezen törte a fejét. Most először találkozott a daganatos betegséggel, a közvetlen környezetében nem ismert senkit, aki ebben szenvedett volna. Komoly feladat volt tudatosítani magában ezt az információt.

Tihamér egy éjszakai bárban dolgozott, mint kidobóember. Bár ma már biztonsági őrnek nevezik, a lényege mégis az volt, hogy a nemkívánatos személyeket eltávolítsa. Robusztus testalkata megfelelő hivatással párosult.

Reggel, hazafelé tartva, a templom előtt vitt el az útja. Ahogy már évek óta mindig, de eddig még soha nem érzett késztetést, hogy belépjen Isten házába. Ma erős hívó szót hallott a lelkében. Nem sokat teketóriázott, határozott lépésekkel tartott a kapuhoz…

Három óra tájban ébredt fel. Edina most ér haza munkából – nyugtázta a kulcscsörgést. Kéjesen nyújtózkodott még egyet, tudta, a barátnője úgyis benéz hozzá…

– Nem igaz! – kiáltott fel döbbenten Edina, belegyökerezve az ajtónyílásba. Tágra meresztett szemekkel bámulta Tihamér kopasz fejét. – Mit csináltál magaddal?

– Nem tetszik? – akadt fenn a mérges hangon a fiú.

– Nem! Az a gyönyörű, fekete, hullámos hajad… úgy szerettem beletúrni… Hogy tehetted ezt?

– Meleg volt nagyon. Így könnyebb elviselni a hőséget.

– Hogyne… A forró napsugarak rögtön a tar fejbőrödet érik. Holtbiztos, hogy nem lesz olyan meleg, mint, ha a hajad búraként védene… Még az agyvized is forrni fog!

– A munkámhoz jobb így, egy nagydarab, kopasz pasas félelmetesebb…

– Meg utálatosabb! – vágta rá Edina. Odalépett a félig ülő helyzetben falnak támaszkodó barátjához, megérintette a fejét. – Mintha a seggedet simogatnám… – biggyesztette le a száját.

– Most miért vagy ilyen, Edina? – sértődött meg Tihamér.

– Hogy miért? – replikázott a lány. – Emlékszel még, amikor én le akartam vágatni a hajam? Nem is kopaszra, csak vállig érőre. Emlékszel, mit mondtál?

– Azt, hogy ne!

– Azt – bólintott a lány. – Meg azt, hogy imádod belefúrni az ujjaidat, ahogy a selymes szálak végigsimítják a kezedet… Emlékszel? – Már vádló volt a hangja. – Hát én is imádtam ugyanazt tenni… Eztán meg simogassam a meztelen seggedet? – mutatott a fejére.

– Majd megszokod – békítgette Tihamér. – A fodrász szerint jól áll nekem…

– Jól állt a hátközépig érő sörényed. És milyen büszke voltál rá!  Most meg…? Szétállnak a füleid, mint az agyagkorsóé. A különbség köztetek, hogy a korsóban van is valami, míg a te fejed… – legyintett lemondóan.

– Gyere, bújj mellém! – duruzsolta a fiú. – Megmutatom, mire képesek a kopasz férfiak. Nagyságrendekkel többet teljesítenek az ágyban, minőségileg is!

– Ezt valami hülye találta ki, aki szégyellte a hajatlanságát! – kiáltotta a lány. – Bár még az is előfordulhat, hogy igaz, de nyilván csak a spontán kopaszodókra, mert azoknak megváltozott a hormonháztartásuk. Amitől kihullik a haja, az emelheti a szexuális teljesítményét is. De hogy a művi kopaszra ez nem igaz, arra mérget vehetsz!

Edina bosszankodva fordult ki az ajtón. De hiába volt minden szava, Tihamér újra és újra leborotválta növekedő haját. Hetek, hónapok teltek el örökös vitával. Időközben Magda, Tihamér édesanyja átesett egy műtéten. Az orvosok szerint sikeresen eltávolították a méhéből a daganatot, igaz, a méhével együtt. De időben elkapták, és teljesen ki tudták irtani. A biztonság kedvéért kapott utókezelést, de végre öt hónap után gyógyultnak nyilvánították.

Tihamér munka után a templom felé indult. Hálát adott Istennek, amiért meghallgatta imáját, és elfogadta felajánlását édesanyja egészségéért. Végre befejezhetik a vitákat Edinával, mától többé nem kell borotválnia a fejét…

Megosztás ezzel:


Share

5 thoughts on “Tihamér”

  1. Tihamér álma (kiegészítés)

    …Ismét kisgyereknek érezte magát. Egy gyönyörű arc hajolt feléje és mosolygott. Ennél szebb mosoly nincs is a világon! Tihamér testét kellemes melegség öntötte el. “Ismét álom?”. Még álmában is tudta, hogy ez egy visszatérő álom, és ilyenkor ő mindenáron tovább álmodna, gyönyörködne édesanyja szép kék csillogó szemében, bájos mosolyában…

    – Magda. – szólalt meg egy hang, – igyekezz ide, várlak.

    Tihamér tudta, hogy ez a hang az apja hangja. Az apját még gyerekként elveszítette. Nem akarta elfogadni, hogy meghalt. Sokáig reménykedett abban, hogy egyszer majd az apja visszajön hozzá és elfogyasztja azokat a finomságokat, amelyeket Tihamér őrzött neki a kincses dobozában. Nagyfiúként is mindig érezte az édesapa hiányát.

    – Anyucikám, ne menj el, – sírva könyörgött Tihamér. Azonban az anyja hirtelen eltűnt. Tihamér zokogni kezdet, felébredt és még egy darabig nem tudta abbahagyni a sírást…

    – Timukám, mi bajod van? – kérdezte Edina. Erre Tihamér teljesen magához tért és átölelte a barátnőjét. Edina Tihamér dús hajába túrta kezét, arcon csókolta.

    – Nincs semmi baj, csak valami rosszat álmodtam, – halkan válaszolt a fiú. Az álomképek már elhomályosodtak, azonban az érzés megmaradt benne. – Jaj istenem, segíts, mentsd meg édesanyámat, ne vigye őt el a gyilkos kór.

    Tihamér elveszítette a nyugalmát azóta, mióta megtudta, hogy az édesnek rákja van.

    – Holnap elmegyek a templomba és letérdelek a Szűz anya előtt, kérni fogom őt, hogy segítsen, ő is anya… Drága anyukám, szükségem van rád! Feláldozom ezt a szép dús hajamat is…

    Tihamér ismét álomba borult, és ismét megjelent előtte egy gyönyörű mosolygós arc…

  2. Keserédes történet és nagyon tetszett!
    Ennek az írásnak meg pontosan az a lényege, hogy fenn tudja tartani a prózapoétikai feszültséget (bocs, ezt a két szót mástól kölcsönöztem, de nagyon idevág) szinte az utolsó mondatokig.
    Persze ez csak az én, nagyon szerény véleményem!

  3. A vége kicsit összecsapottnak tűnt, az utolsó előtti bekezdést sztem ki kellettvolna fejteni, ha csak pár mondatos párbeszédben is. A csavar a végén tetszett. Bár miért nem mondta el abrátnőjének a dolgot Tihamér? Szégyellte? Inkább a viták mindig?

Vélemény, hozzászólás?




Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!