Társvállalkozót keresek!

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


     A mai (2011.08.04) Vas Népében olvastam, hogy Kínában napi 63 milliárd!!! pár evőpálcikát gyártanak, és kevés. Amerikában már besegítenek nekik. Csakhogy! Ha nem térnek át a mosható, műanyag pálcákra, erdő sem lesz hamarosan.
     Egy pálcika előállítási költsége nincs 2 Ft (az újság szerint).
     Gondolkodóba estem. Ugyanez tartósabb anyagból vajon mennyi lenne? Mennyi lenne az eladási ára?
     Ebből aztán rájöttem, milyen hülye vagyok! Nem szörnyülködnöm, siránkoznom kellene, hanem nekiállni gyártani. Hipp-hopp meggazdagodnék. Majdnem másfél milliárd kínai van, és egynek sincs még műanyag evőpálcikája, vagyis mind venne! Többet is, hiszen vendégek is jöhetnek! Jujuj… megyek pvc-t kotyvasztani…
     Természetesen olyan anyag kell, ami nem lágyul a hőhatásra, szép lenne, ha egy-egy termetesebb falat alatt lekonyulna. Fémből sem lenne rossz, de az vezeti a hőt. Igaz, a villa is, de némiképp nagyobb, mint a pálcika, jobban elvezeti a forróságot, és nem is fogjuk annyira a végén. Marad a műanyag. Igazi, jó magyar minőségben. Silány munkát nem adunk ki a kezünkből, rossz hírünket keltené.
      Ha vállalkozó kedvű vagy, van benned mersz az új dolgokhoz, és némi tőke a kezdethez, netán értesz a kotyvaszhoz is, ne tétovázz, jelentkezz a hirdetés feladójánál! Igaz, még nincs konkurencia, de meddig? Gyorsan kell lépni, mielőtt más lenyúlja az ötletet! 
      Ne habozz, gyere, várlak! Gazdagodjunk együtt!

 

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

2 hozzászólás a(z) “Társvállalkozót keresek!” bejegyzéshez

  1. Válasz a Társvállalkozót keresek! jeligéjű hirdetőnek

    Tisztelt Hölgyem!

    Az Expressz hirdetési újság online változatában olvastam 2012. 09. 20-ai hirdetését, melyben társat keres induló vállalkozásához, nevezetesen evőpálcika-gyártáshoz. Rögtön tollat, akarom mondani, billentyűzetet, ragadtam, hogy le ne maradjak az évszázad üzletéről! Micsoda remek ötlet! Árulja el nekem, hogyan pattant ki a fejéből ez a nagyszerű terv? No de ne kapkodjunk, csak szépen sorjában!

    Képzelje el, mielőtt kézbe vettem volna az újságot, éppen azon gondolkoztam, mihez kezdjek magammal? Ugyanis – kissé túlkoros lévén – már több mint egy éve nem találok állást, noha folyamatosan böngészek és pályázom, vajmi kevés sikerrel. Számtalan állásbörzén jártam, az összes létező, ezzel foglalkozó honlapra beregisztráltam, naponta bújom az újságok és az internet hirdetéseit, mindhiába. Elmehetnék szalagra folyamatos műszakban, éhbérért. 3 diplomával! Kipróbáltam, nem nekem való. Nem azért, mert alantasnak érzem ezt a munkát, hanem mert nem bírom. Én valami olyasmit szeretnék, ami a szakmámba vág, amivel bizonyíthatok, amit nekem találtak ki. S akkor, mint derült égből a villámcsapás, jött az Ön hirdetése!

    Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Tekintheti ezt egyfajta önéletrajznak is, hiszen a jövőbeni együttműködésünk érdekében fontos, hogy megbízzunk egymásban, s minél jobban megismerjük a másikat.

    Nem kezdem Ádámtól és Évától, igyekszem csupán a legfontosabb részleteket kiemelni életem kacskaringós történetéből. Felmenőim mindegyike diplomás, anyai részről orvos, apai részről tanárcsaládból származom. 53 éves vagyok. Két testvérem van, a második házasságomban élek és három gyermeket neveltem fel. Budapesten élünk, a X. kerületben egy szép családi házban. Ezen kívül van egy balatoni nyaralónk, két autónk.
    A középiskola elvégzése után először tanítói oklevelet szereztem. Pedagógusként azonban sohasem dolgoztam, mivel sokáig voltam gyes-en. Ez idő alatt kaptam kézhez második diplomámat, orosz nyelvtanár lettem. Mire munkába álltam, megszüntették az iskolákban e nyelv tanítását. Így ismét átképeztem magamat, kutató vegyészként végeztem. Több mint 20 évig dolgoztam ezen a szép, de nehéz pályán, ahol nőként nem csak érvényesülni, de a ranglétrán feljebb lépni is nehéz, mondhatni lehetetlen. Ráadásul egy éve el is bocsátottak a Pesti Központi Kutató Laborból. Kellett a helyem az egyik főnököm ismerőse lányának. Azóta a férjem tart el. Néha akad egy-egy alkalmi megbízás, no de én fix állásra, megfelelő fizetésre és testhezálló munkára vágyom. Angolul, németül, oroszul folyékonyan beszélek, a számítógép kezeléséhez magas szinten értek, kitartó, precíz, megbízható, korlátlanul terhelhető, kreatív, munkaszerető ember vagyok. Több találmánnyal is büszkélkedhetem, melyekért anyagi és erkölcsi elismerésben is részesültem. Az elmúlt egy évben többféle tanfolyamot is elvégeztem, pl. grafológiai, masszőr, és olasz nyelvtanfolyamot. Mostanában külföldi szaklapokból vállalok fordítást. Azonban ön is láthatja, hogy ez nem lehet életcél, mivel messze van még a nyugdíj.

    Ezért is örülök annyira az ön hirdetésének! Nem csak rendkívül felcsigázott vele, de visszaadta a reményt is, hogy én is jó vagyok még valamire, nem kell elásnom magamat, nem kell értéktelennek tartanom az életemet.

    Ezek után nézzük magát az üzletet! Tegnap délután leültem, és estig gondolkoztam. Lássuk, mennyi az annyi!
    Tehát: 1,5 milliárd kínaira 6 evőpálcikát számolva (reggeli, ebéd, vacsora x 2), 9 milliárd evőpálcikáról beszélhetünk naponta! Ennek előállítási ára kb. 50 Ft/db. Szorozzuk be: 50 x 9 = 450 milliárd/nap! Ez aztán a biznisz!

    Immáron egy problémával kell már csak megbirkóznunk, mégpedig a „hozzávaló” kérdése. Arra is megvan a megoldás! Feltaláltam ugyanis a szupertartós és szuperkönnyű, olcsón előállítható műanyagot. A receptje természetesen titkos, jelenleg folyamatban van a szabadalmaztatási eljárás. Egy rendkívül rugalmas, úgynevezett elasztomérről van szó, amely az extrém alacsony és magas hőmérsékletet egyaránt jól bírja. Kipróbáltam mikrohullámú és gázsütőben, kint hagytam a tűző napon, betettem a fagyasztóba, és mindent kibírt.

    Némi kezdőtőkével is rendelkezem – vagyis rendelkezünk, mivel a férjemet is érdekli ez a lehetőség, s mint említettem, jelenleg ő tart el -, a fentiek ismeretében tehát semmi akadálya, hogy megalapítsuk közös vállalkozásunkat és meggazdagodjunk! Abban kérem a segítségét, hogy találjuk ki együtt, mi legyen a cégünk neve. Én valami ilyesmire gondoltam: Pévécé-páros, vagy Evőke a betevőre. Esetleg mit szól a Pattogó pálcikákhoz?

    Legyen szíves, Ön is küldjön a címemre egy bemutatkozó levelet! Szeretném minél jobban megismerni. Levelemhez mellékeltem egy szerződéstervezetet is, melyet kérem, figyelmesen és alaposan tanulmányozzon, s ha rendben találja, ügyvédeinkkel közösen hozzuk létre társas vállalkozásunkat záros határidőn belül! Ne tétovázzunk, gazdagodjunk!

    Mielőbbi válaszát várva!

    Tisztelettel és üdvözlettel!

    Dr. Pindur Petra okleveles vegyészmérnök,
    angol, német szakfordító
    Budapest
    Óriások körútja 13. X/3.
    1100

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!