Sikoly

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


A sikoly éles volt és váratlan. Meghűlt a vér az ereimben. Mi történhetett? Kiesett a kezemből a kalapács, nagy szerencsémre a lábam mellé. Lehet, azért nem találta el, mert már szaladófélben voltam.

Azért költöztünk ide a kertvárosba, mert úgy hallottuk, ez egy csendes környék. A belváros zaja, veszélyes éjszakái itt hihetetlen mesének tűntek. Eddig.

Az eltelt négy hónap alatt nyugodt lélekkel hagytam itthon szép, fiatal asszonykámat, ha elhívott valahova egy bajbajutott autós. De ez a sikoly! Csak nem ért ide a főváros szennye? Betörő járhat a házban? Vagy rosszabb? Lehet, hogy megtámadta valaki Natalie-t?

Úgy rúgtam be a hátsó ajtót, tokostól kiszakadt a helyéről. Amennyiben van odabenn valaki, jó lesz, ha menekülőre fogja!

Sejtésem sincs, mikor ragadtam fel a vasvillát. Agyamban szédítő sebességgel villantak a gondolatok. Nat még mindig sikít. Az biztos, hogy nem fojtogatják. Akkor nem lenne levegője. Ha tényleg megtámadták, ettől a szirénától inába száll a bátorsága a gaznak. Icipicit megnyugodtam.

A konyhaajtót már megkíméltem, nemrég cseréltük ki, a hátsó még előtte áll… annak mindegy volt. Rendeltetésszerűen használtam a kilincset, és beléptem.

Nat fölém magasodott, elsikított a fejem fölött. Kezeit a szívére szorítva, térdeit enyhén megroggyantva reszketett a konyhaszék tetején. Szemei meredten egy pontra fókuszáltak, talán semmi mást nem látott a világból, mint azt a pirinyó szürke bundát, a hosszú-vékony farkincával, gombszemekkel. Lábai mellett cirmos kandúrunk tekergett, égnek emelt farokkal.

 

A kisegér bénultan gubbasztott. Natalie sikolya beledermedt a lábaiba, képtelen volt mozdulni. Szaladt volna, hisz látta-érezte jól a macska jelenlétét.– Összehúzom magam, egész kicsire… talán nem látnak meg. Beleolvadok a környezetbe. Halottnak tettetem magam. Anyukám szerint a macskák nem szeretik a halott egeret… Nat megrezzent, ahogy a vadászmacska farka finoman végigsimított a lábszárán. Csiklandós érzés volt. Első tétova gondolata, hogy az egér felszaladt a lábán, újabb sikolyt csalt elő… Pedig látta, hogy ott lapul előtte, de BIZTOS, HOGY TÖBBEN IS VANNAK! Áááááááááááá…! A kandúr fenyegetően figyelte áldozatát. Szemét le nem vette róla, miközben ide-oda járt gazdasszonya lába mellett.– Az előbb még mozgott, vagyis él… fürge, tudom, de nálam nem lehet gyorsabb… csak a megfelelő pillanatot kell kivárnom… Ha elhallgat ez a rémisztő hang, úgyis megmozdul…

 

Az egérke még akkor sem szaladt el, amikor óvatosan felemeltem, és kivittem a kertbe. A macska csalódottan nézett elveszített zsákmánya után. Nat lekászálódott a székről, miután gyanakodva körbetekintett és egérmentesnek nyilvánította a konyhát. Megkönnyebbülten engedett vizet a két tenyerébe, és az arcára locsolta…

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

8 hozzászólás a(z) “Sikoly” bejegyzéshez

  1. Nem pályázatra:

    Baleset
    Kellemes nyári reggelre ébredt. A konyha felöl pompás illatok terjengtek és bizsergették az érzékeny pici orrát. Nem tudott mind ennek ellenállni, és kis idő múlva már kóstolgatta a számára elérhető finomságokat. Óvatosnak kellett lennie, nehogy ezt észrevegye az a nagy dög állat, mert ellenkező esetben menekülhet. Most szerencséje volt. Rajta kívül pillanatnyilag senki sem látogatott el a konyhába. A társaság este sokáig mulatozott, és mivel vasárnap is volt, mindenki még a legjobb álmainál tartott.
    Ő nem ment vissza a puha fekhelyére, hanem gyorsan kisurrant az udvarra. Nagyon izgalmas volt ott. A kakas már a szemétdomb legtetején kukorékolt, a tyúkok pedig egy hosszú gilisztán marakodtak. A csirkék is céltalanul szaladgáltak, majdnem a kis hősünknek nem szaladtak, az pedig gyorsan elfutott. Kiszaladt az utcára. Már ébredezett a kis város. Elcsodálkozott a biciklin meg a mindenféle gyors járműveken. Az emberek jöttek, mentek. Ő egy nagy gesztenyefa mögül figyelte a növekvő nyüzsgést. Egyik oldalról a másikra átszaladt egy tarka simulékony macska. Nem volt olyan veszedelmes, mint az az ordítozó nagytaréjú kakas. De ösztönösen a fa mögé húzódott. A kutyáktól is igyekezett jól elrejtőzni.
    Nagyon érdekes volt számára ez az ismeretlen világ. Eddig csak az anyja és testvérei közelségét élvezhette.
    Telt az idő. A napsugarak erősen fűtöttek, melege lett. Meg is éhezett. Jó lenne visszamenni a konyhába, hogy az éhségét csillapítsa, de nem találja a visszavezető utat. Kezd rohangálni ide-oda mély elkeseredettségében. Remeg is a félelemtől, hogy nem talál vissza.. De mindhiába. Mintha az anyját látná az utca másik oldalán. Erőt gyűjt magában, merészséget, hogy átszaladjon az úttesten.
    Később a közeli házból egy kisfiú jön ki, anyukája kezét fogja.
    – Anya! Jaj! Ni, egy kisegér! Csak nem az úthenger ment át rajta?

  2. Van a tarsolyomban ” egeres ” történet nekem is. Próba szerencse, közzé teszem.

    Kiránduló egerek

    Zavartalanul sütött a nyári nap, még egy kósza felhőfoszlány sem merte megzavarni munkájában. Szinte remegett a levegő és kicsit messzebbre nézve, a hatalmas gyep másik oldalán, a nagykút és a kettős ház közötti részen, ahol az óriási gabona asztagok sorakoztak egymás mellett katonás rendben, olyan volt, mintha fénylő vízen, magasan a föld felett várakoztak volna, hogy sorra kerüljenek.

    Két napja, déltájban érkezett meg a várva-várt cséplőgép. Lassan, méltóságteljesen, az öreg Hoffer traktor után kötve, hátul pedig a traktoros lakóhelye, a kétkerekű bódé zárta a sort.
    Odaállva, az egyik asztag mellé, azonnal munkához is láttak és a cséplőgép jóízűen fogyasztotta a gabona kévéket, egyiket a másik után, ahogyan a tetején az etetőlyukban álló etető szabályos időközönként leengedett egy-egy kévét a hatalmas gép torkába, miközben az mindig mordult egyet ilyenkor.

    Nem gyors, de összeszokott, jó ritmusú munka eredményeképpen teltek meg az odakészített zsákok gabonával, bennünket azonban nem ez érdekelt.

    – Menjünk gyorsan a cséplőgéphez, mert nemsokára elfogy az asztag. – mondta Jóska és még megkérdezte:
    – Hozod a ruhazacskót?
    – Persze, itt van. – mutattam meg.

    Dezső útba esett, már ott várt a házuk előtt az orgonabokor árnyékában, a földön ülve.

    – Meg van a ruhazacskód? – Kérdeztük szinte egyszerre.
    – Igen, talált egyet Nagymamám, csak nem lehet a száját bekötni.
    – Semmi gond, összefogod majd a kezeddel. – nyugtatta meg Jóska.

    Gyors léptekkel siettünk a cséplőgéphez, hogy még idejében érjünk oda. Ez azt jelentette, hogy még akkor, amikor az asztag utolsó kévéit adogatják fel a cséplőgépre a kévevágó személy mellé.

    A földön lévő utolsó gabonakévék alatt ugyanis nagyon sok egér szokott lenni és mi ezekre vadásztunk. Lenyomtuk a földre, a fű közé, és a két piciny fülük között összecsippentve a fejbőrüket, biztonságosan meg tudtuk fogni, egyiket a másik után. Aztán beletettük őket a ruha zacskóba, aminek aztán a belefűzött vékony spárgával összehúztuk a száját.

    – Jaj! – kiabált Dezső, vérző ujját nézegetve.
    – A hátát sikerült megfognom, megfordult és beleharapott az ujjamba.
    – Csak a fején, a két fülénél, akkor nem tud megharapni. – mondtam.

    Mire az asztag utolsó kévéit is feladogatták a cséplőgépre, jó sok egeret sikerült elkapni, de Dezsőnek alig volt öt-hat darab.
    Mivel a két bagoly fióka úgyis Dezsőnél volt, azoknak szántuk ugyanis az egereket és meg is sajnáltuk Dezsőt, nekiadtuk mindketten a zsákmányunkat.
    Összefogtuk a két zacskó száját és átöntöttük az egereket. Legalább harminc darab lehetett most nála.

    A cséplőgép körül lévők némi érdeklődéssel figyelték a ténykedésünket.

    – Minek kell nektek ennyi egér?
    – A bagoly fiókáknak, már két napja nem ettek.
    – Honnan szedtétek a fiókákat?
    – A szőlőben lévő, öreg présház padlásán volt a fészkük és a szüleik valamiért otthagyták őket. Arra figyeltünk fel, hogy a két fióka ott sírt naphosszat.
    – Akkor csak etessétek meg őket.

    Haza ballagtunk Dezső-ékhez.
    Bementünk a konyhába, mert Dezső mindenképpen meg akarta mutatni a zsákmányát Nagymamájának.
    A macskájuk azonnal megérezte az egerek szagát és felugrálva a zacskóhoz, próbálta kideríteni, hogy tényleg egér van e benne.
    Amikor a macska felugrott, Dezső arrébb kapta a zacskót, de a macska követte és újra próbálkozott.
    A macskát szidva, Dezső megint próbálta felrántani a zacskót, csak hát annak volt egy kis súlya is a rengeteg egér miatt, szóval a zacskó kiesett a kezéből a konyha kövére és mivel nyitva volt a szája, a töménytelen egér egy pillanat alatt elkezdett rohanni a bejárati ajtó, a szabadság felé.
    Az ott lévő macskát két oldalról kerülték meg és a macska annyira megdöbbent a sok egértől, hogy egy keserveset nyávogva, helyből felugrott a hokedlire.

    Az egerek meg pillanatok alatt eltűntek a tornác mellett lévő virágoskert bokrai között.

    – Nézzétek már ezt a gyáva macskát, ahelyett, hogy fogott volna egy-két darabot, megijedt az egerektől. – mondta Dezső Nagymamája.
    – Remélem, hogy nem maradt itt a konyhában egy darab sem!
    – Kirohant az összes a virágok közé. – mondtuk, de már alig tudtuk visszatartani a nevetésünket.
    – De mit adunk most enni a bagoly fiókáknak? – kérdezte Dezső.
    – Hát azoknak szántátok kisfiam?
    – Ne szomorkodj! Átmegyek a szomszédba, hallottam, hogy az előbb
    vágtak csirkét, elkérem a kidobni való hulladékát, meg egy szárnyat, az
    egyelőre elég lesz a fiókáknak.

    Kimentünk mindhárman a tornácra és ott aztán kirobbant belőlünk a nevetés, különösen, hogy Jóska megjegyezte:

    – Elhoztuk kirándulni az egereket.

  3. Igazad van, bár nem mindkettőt, de egyik mondatot töröltem is. Köszi. A végét még meggondolom, nekem így is kereknek tűnik, de ezért jó, ha más is olvassa.
    Hogy miért félnek a nők az egértől? Nem tudom, én nem félek, lehet, nem vagyok nő? Simán megfogom, ha úgy adódik, a békát is, bár azt gyerekkorom óta nem próbáltam…

  4. Sezért kiszakadtegy ajtó, tokostul. Valami csattanó hiányzik nekem, ami durran a végén. Végülis elég komikus helyzet. Akció közben egyszer leálltál magyarázni valamit, szerintem ez hiba. Nem peregnek azesemények. Asejtésem sincs mikor vettem fel avasvillát utáni két mondatot törölném. Megakasztja az akciót. Érdekes az egy időben három személy gondolatai. A végérelehetne egy pár szavas párbeszéd, amiből esetleg az jön ki, micsoda vidám dolog, hogy a férfi csaknem leamortizálja a lakást egy egér miatt. Vagyhasonló.
    Egyébként miért félnek a nők az egértől? Nem értem, úgysem tudna az felfutni rajtuk.

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!