Kitti meséje

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Az én mesém 5
Megjelent Az én mesém 5. kötetében

Kitti nagyon várta, hogy iskolába mehessen. Az óvodában már ismeretséget kötött a betűkkel, a nevét is le tudta írni, büszke is volt rá az anyukája, hogy milyen ügyes kislánya van. Hanem Kitti többre vágyott! Ő meséket akart írni. Nagyon szerette a meséket, órákig el tudta volna hallgatni őket, főleg, ahogy az anyu olvasta azon a finom, simogató hangján. De már régen bele kellett törődnie, hogy kettőnél többet nem kaphat egy este. Kedvenc meséit együtt szavalta a mamival, sőt, ha néha a mami elhibázta, ő figyelmeztette, hogy „nem úgy van az, anyucikám!”

Sajnos a két mese nagyon hamar elmúlt, és gyakran előfordult, hogy Kitti nem volt még álmos ekkor sem. Ilyenkor új meséket szőtt gondolatban, melyekben természetesen ő maga volt a főszereplő. Véletlenül mindig hercegnő, vagy királykisasszony volt, és mindig szép, mindig jó. Ezek a mesék ott éltek benne, és kitörni vágytak. Kitti szentül elhatározta, hogy ha megtanul folyékonyan írni és olvasni, leírja a meséit, és talán, ha megérdemlik, fel is olvassa őket az osztálytársainak. Merthogy mesélni is szeretett, nem csak meséltetni. Tanult is szorgalmasan, őt nem kellett biztatni, mint a társait.

Karácsony közeledett. Kitti az asztalnál ült, előtte nyitott füzet, kezében ceruza, fejét lehajtva körmölt. Néha icipicit kidugta a nyelvét nagy igyekezetében, elbámult valahova a semmibe, és folytatta az írást.

A mese miről szólhatott volna, mint egy gyönyörűséges királykisasszonyról, akiért a világ összes királyfija kész volt kiállni az elébük állított nehéz próbákat. Természetesen minden királyfinak sikerült majdnem minden próba, de a legutolsón valahogy egyik sem tudott átvergődni. Aztán, ahogy az a mesékben lenni szokott, jött egy távoli birodalom királyának legkisebb fia, aki játszva legyőzött minden akadályt. Éppen fél térdre ereszkedett a hercegnő előtt, hogy jutalmul feleségül kérje őt, amikor megrendült a föld, és a szépséges királylányt valaki megrázta.

– Kitti, kislányom, ébredj! – Kitti álmosan emelte fel a fejét a füzetről. Kicsit kábán nézett az anyukájára, a daliás királyfi alakja szétfoszlott. – Pakold el a füzetedet, kész a vacsora!

– Írtam egy mesét, mami! – mondta a kislány, és reménykedő szemekkel pillantott fel. – Elolvasod?

– Vacsora után, jó? – felelte az anyuka.

– Felolvasom neked, ha akarod – alkudozott Kitti, miközben a mami már az asztalt készítette elő a tálaláshoz. – Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörűséges hercegnő – szavalta a kislány –, aki elhatározta, hogy ahhoz megy feleségül, aki kiállja mind a hét próbát, amit a kérői elé állít…

– Igen? – nógatta mosolyogva az anyukája. – És hogyan van tovább?

– Hát, azt hiszem, a többit elaludtam – pirult el a lányka. – Mert csak eddig van leírva. De majd holnap folytatom, jó?

Ezen az estén Kitti nem bánta, hogy csak két mesét kaphat. Ahogy a jóéjt-puszi után becsukódott a szobája ajtaja, máris előtte térdelt a daliás királyfi, folytatódott a mese… és megint nem vette észre, mikor aludt el.

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

10 hozzászólás a(z) “Kitti meséje” bejegyzéshez

    1. Ezek szerint nem! 🙂 🙂 Azt írtam, hogy elméletileg az én mesém is benne van a könyvben, amit egyelőre nem kaptam kézhez (ki tudja, mikor fogok, messze van nekem Budapest), de én valahogy még mindig attól tartok, hogy “kifelejtették” a mesémet! Érdekes fóbiáim vannak, az biztos! 🙂 🙂

      1. Én tegnap kaptam kézhez a könyvet. Ha megsúgod a neved, megnézem a szerzőlistát, benne vagy-e… A Kapcsolatnál ott az email-címem, ha nem akarod nyilvánosra írni… 🙂

  1. Elméletileg az én egyik mesém is benne lesz, habár nem a legjobb munkáaimat küldtem be, de a hozzá érkezett illusztrációt díjazták, így kerültem be. A könyvet még nem kaptam kézhez, ki tudja, mikor fogom, de én még mindig attól tartok, hogy lapozgatom, lapozgatom és kiderül, hogy kifelejtettek. Érdekes fóbiáim vannak, az biztos!

  2. Kedves Eliza Beth,

    Erre a válaszodra elsőre: a “no comment”-et írnám. De inkább írom magyarul, hogy köszönöm a kedves humorodat, ami megmosolyogtat oly sokszor, s a válaszodból is kikandikál. Egyébként hasonlóképpen jártam én is, azzal a különbséggel, hogy a könyvet előre megrendeltem függetlenül a mesém megjelenésének esélyétől….

    A Kitti meséje a z “Álmok szárnyán” című fejezetben van , a 166. oldalon. 😀

    1. Írtam Nagy Krisztinának, s már válaszolt is (gyors volt!). Félreértettük egymást, stb… és hogy ő jelezte, hogy benne leszek. Nos, akkor az a levél még mindig kering valahol a neten, mert hozzám nem érkezett meg. Kár, mert így most nincs ebből a “gyűjteményemben”… 🙁

    1. Köszönöm az értesítést. Így legalább tudom, hogy benne vagyok. Hivatalos értesítést ugyanis nem kaptam. Amikor írták, hogy rendelni kell, rákérdeztem, benne leszek-e, mert akkor természetesen kérek egyet, de mivel nincs gyerek a környezetemben, amúgy nem kell. Válasz semmi. Múltkor jött egy kérdés, milyen néven fizettem be, válaszoltam, hogy semmilyenen, megköszönték, de akkor sem mondták, hogy benne lennék. Szuper! Pedig az email ingyen van (egyelőre).

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!