Halványkék füllentés

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


A mese megjelent a Holnap Magazin Álomvilág meséi c. mesekönyvében

       Egyszer Halványkék Füllentés elindult, hogy megkeresse az igazságot. Ment, mendegélt, amikor találkozott egy kislánnyal. A lányka pillangót kergetett a réten, arca kipirult a futkosástól, ugrálástól.
       – Milyen szép szőke hajad van! – dicsérte meg Halványkék Füllentés.
       – De hát nekem fekete hajam van! – csodálkozott Katica. – Miért mondod, hogy szőke?
       – Mert én a Füllentés vagyok – felelte Halványkék Füllentés. – Bár lehet, hogy ez sem igaz? – esett gondolkodóba. – Én mindig majdnem-igazat mondok.
       – Majdnem igazat? A szőke hajamban mi az, ami majdnem igaz?
       – Az, hogy szép! Csak nem szőke.
       – Miért nem mondasz egyszerűen igazat?
       – Mert nem tudok. Szeretnék, de sosem sikerül – kesergett. – Ezért keresem az igazságot, hogy megtudjam tőle, ő hogyan csinálja. Nem tudod véletlenül, hol találom meg?
        – Most is féligazságot mondtál? – kérdezte Katica. – Úgy érzem, komolyan gondoltad, akkor pedig nem lehetett füllentés!
       – Komolyan mondtam, persze, hogy komolyan! Akkor ez most igazság volt?
       – Úgy bizony! – bólogatott a kislány. – Látod, csak őszintének kell lenned, és máris elfelejtheted a füllentést.
       – Jaj, de jó! – kacagott Halványkék Füllentés, és vidáman eltáncolt.
       Csakhogy valami ott maradt belőle Katicánál. Egy icike-picike füllentésfoszlány. Egyikük sem vette észre, hogy rátapadt a hajára. Katica hazament, és mivel nagyon szomjas volt, megkereste a hűtőszekrényben a tejet. Lustaságában nem öntötte ki pohárba, hanem csak úgy beleivott a dobozba. A kupakot ügyesen visszacsavarta, hogy ki ne folyjon a maradék tejecske.
       Reggel a nagyi csodálkozva látta, hogy a dobozban nem a megszokott mennyiség van. Hűha! – morfondírozott Csöpi nagyi –, most valakinek nem jut a reggeli kakaóból. Mit is tegyek, hogy minden gyerek megkapja az adagját? Az lenne az igazságos – gondolta –, ha nem kapna kakaót az, aki megitta a tejet. De ki lehetett? Valahogy meg kellene tudni…
       – Ébresztő! – költögette unokáit. – Marica! Ágica! Katica! Marci! Berci! Jó reggelt!
       A gyerekek álmosan pislogtak ki a takaró alól. Aztán eszükbe jutott, hogy nyár van, szünidő, és ők most nyaralnak a nagyinál. Nem kell iskolába menni, viszont lehet az állatokkal játszani…
       – Felülhetek Szellőre? – pattant ki az ágyból Marci.
       – Én is, én is! – csatlakoztak kórusban a többiek.
       – Előbb reggeli! – adta ki a parancsot a nagyi. – De van egy kis baj. Valaki megitta a tej egy részét, ezért nem lesz elég a kakaó mindenkinek. Aki megdézsmálta a tejet, ma teát kap reggelire.
       A gyerekek megmosakodtak, felöltöztek és kisorakoztak a konyhába Csöpi nagyihoz. Az asztalon már ott várta őket öt bögre. Négyben kakaó illatozott, egyben tea gőzölgött.
       – Nos, kié a tea? – kérdezte a nagyi.
       Senki nem felelt. A kicsik egymásra pislogtak, mindannyian a másiktól várták a választ: enyém! Csakhogy mindannyian jobban szerették a kakaót, mint a teát.
       – Én kakaót iszom! – jelentette ki magabiztosan Katica. Ekkor valami halványkék kezdett körülötte gomolyogni. Mintha köd lett volna, de hát ki látott még ködöt odabent a házban?
       – Ez meg micsoda? – csodálkozott a nagyi, és meg akarta érinteni a kékséget.
       – Én a Füllentés vagyok – szólt a köd.
       – De hát te elmentél! – riadt meg Katica, hogy most aztán kiderül a turpisság.
       – Csak a nagyobb részem ment tovább az igazságot keresni. Egy darabkám veled maradt. Most már a tiéd vagyok. Minél többször játszol velem, annál nagyobb leszek.
       – Nocsak! – szólt közbe a nagyi. – Füllentés itt, nálunk? Eddig nem volt szokás ebben a házban hazudni!
       – Én nem hazudok, csak füllentek – sértődött meg Halványkék Füllentés.
       – A füllentés kicsi hazugság – jelentette ki Csöpi nagyi. – Ahogy az előbb magad mondtad, minél többet játszanak veled, annál nagyobb leszel. Vagyis minél többször füllent valaki, annál nagyobb lesz a hazugság. A végén már nem fogja tudni, kinek mit mondott, és belegabalyodik a tulajdon koholmányába. Ezt jobb már az elején elfojtani.
       – Igazad van, nagyi! – pirult el Katica. – Enyém a tea – nyúlt a bögréért, és óvatosan kóstolgatta a forró italt. Elvett egy brióst a kosárkából, beleharapott. Ágica, Marica, Berci és Marci is leültek a kakaójuk elé.
       A halványkék füllentésfoszlány beleveszett a semmibe. Talán elment ő is az igazságot keresni…

Hallgasd meg!

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!