Ahogy felhangzottak A csend hangjai, engem azonnal megvettek kilóra. Ez meg is alapozta a hangulatomat. Persze, tudtam, hogy a zene hozzátartozik a darabhoz, mégis.

A történet: Ben, a gazdag szülők ajnározott, az egyetemen frissen végzett gyermeke igazából nagy kérdés előtt áll: mit kezdjen magával? Fontos kérdés, hiszen hosszú még az élet. Tanuljon tovább? Menjen dolgozni? Lazítson? A lökést tán onnan kapja, ahonnan nem várta volna: apja üzlettársának szemrevaló, enyhén részeg és levakarhatatlanul felkínálkozó felesége elől elmenekülve napokig a világot járja, megy, amerre a szél fújja. De minden jónak vége egyszer, Ben is hazatér. Hirtelen ötlettel, vagy tán időközben megbarátkozott a gondolattal, felhívja Mrs. Robinsont. Judit nem kéreti magát, és innentől nincs megállás. Hogy mennyi igaz abból, amit néha kényszeredetten válaszol Ben kérdéseire? Talán semmi, de bujaságával magához láncolja a fiút, aki menekülne is, meg élvezi is a helyzetet. Amíg ki nem derül… Matusek Attila kiválóan alakítja a suta, határozatlan, önérzetében könnyen felpiszkálható fiút.

Nagy Cili nevéhez méltón J nagyot alakít az unalmát pezsgőbe fojtó nimfomán szépasszony szerepében. Hanyagul odavetett szavai mindig betalálnak, lesír róla, hogy neki minden megjár, kétség sem lehet efelől. Olyan, mint a bogáncs, ezer kis kampóval tapad.

Nagy Katica Robinsonék ifjú leánya, örökös irányítás alatt áll, vannak ugyan vágyai, de nincs saját akarata. Amíg meg nem hallja anyja véleményét. Attól azonnal felnő.

Szabó Tibor a lelkes, fiára büszke apa, titokban az ifjú csődörre büszke vén csataló. Amíg rá nem döbben, kivel szövögeti a románcot a fia.

Vlahovits Edit igazi anya, talán sok is már egy felnőtt fiúnak. De a karakter élő.

Horváth Ákos, Mr. Robinson kicsit fura figura. Az üzlethez valószínűleg jobban ért, mint a hétköznapi élethez. Mintha nem tudná, hogyan kell egy felnőttkor előtt álló fiatalemberrel bánni. Aztán a férji tennivalókban is a feleségétől várja az útmutatást. Kicsit papucs, bár azt nagy hangon teszi.

Kelemen Zoltán egyszerre három szerepben remekel, igaz, mellékszerepek, de legalább több karaktert is megformálhat.

Tetszik a díszlet. Nem hivalkodó, egyszerű, többfunkciós, könnyen-gyorsan átalakítható (sajnos, mert ha végeztek vele, mindig leáll a zene 🙂  )

Megfogott a sok kis pillanatképből összeállított nagy egész, a maga humorával, lazaságával, az élet nagy, rejtett kérdéseivel a háttérben. Ezt a darabot lehet könnyedén végigszórakozni, de el is lehet gondolkodni, mi lapul a humor mögött.

Köszönöm az élményt, Weöres Sándor Színház!

A fotó a színház honlapjáról származik.