Hát ez szuperjó volt! Láttam már néhányszor Shakespeare Vízkeresztjét, színházban, filmen, de ez felülmúlta mindegyiket.

Kedves ötlet, hogy az udvari bolond a nézőtéren sertepertél, míg elfoglaljuk a helyünket. Hol itt tűnik fel, hol amonnan hallom rendezkedő poénjait. Bordó ülést válasszon, az kényelmesebb – ajánlja valakinek egy bordó teremben. Vidám tüsténkedéssel kísérgeti helyére a nézőket, a szemfülesebbek egy ölelést is bezsebelhetnek tőle. Zsibong a nézőtér, mindenki felvidult, és még el sem kezdődött az előadás. (Gondoljuk mi!)

Meglepően egyszerű a díszlet. Néhány hatalmas kocka, tégla szolgál ülésül, talapzatul, mikor milyen funkcióra van szükség. A jelképes tavacska melletti emelvény hol híd, hol pszichiáter-kanapé, hol fényfestett erdő. A forgószínpadon két szín váltakozik, de ez éppen elég a történet követéséhez.

Mozgalmas darab, mai napi politikára mutató poénokkal, amit még az is megért, aki amúgy nem nagyon foglalkozik vele. Örök igazságok hangzanak el, mai nyelven, mai emberekhez szólva. Kicsit pikáns, kicsit csiklandós, kicsit sejtet, sokat mond, és ha lenne rá idő a komédia sodrában, nagyon elgondolkodtatna. De azt majd később, ha már abba tudjuk hagyni a nevetést, és a vidámság leülepedett a lelkünkben.

Valójában az összes Shakespeare-i karakter felismerhető, bár szinte mindegyik meglepően viselkedik. Mármint akkor, ha klasszikus szerepet várunk tőlük. De itt minden formabontó, és mi nézők ennek nagyon örülünk. A jószívű herceg ebédet főz a katonáinak, a csacska lányok kevés híján leszbikusok, a bölcs bolondról nehéz eldönteni, hogy bölcs vagy bolond, a részeg pap az ő biciklijével csupa-csupa meglepetés. Időnként végigfut a kacaj a széksorok között, nem lehet lazítani, figyelni kell, nehogy elszalasszunk egy odavetett félmondatot, ami éppen a jelenet lelke.

Muszáj szót ejtenem a „vadlovakról”. Lenyűgözőek. Nem kellett hozzá túl nagy képzelőerő, mert remekül játszották a szerepüket, az érzékeny, ideges tipródástól a rettegésen és kínon át a kíváncsi oldalgásig.

És akkor még nem beszéltem ármányról, szerelemről, sőt a jelmezekről sem. De maradjon némi meglepetés az előadásra is…

Ne gondold, hogy ha láttad a Vízkeresztet, akkor láttad az Ahogy tetszik-et is, mert nem! Ha nem hiszed, járj utána, nem bánod meg.

 

A fotó a színház honlapjáról származik.