Megosztás ezzel:
Akár „Ajtók” is lehetne a címe, hiszen a pergő életképek sodrásában folyton nyílnak-záródnak. A történet főhőse, Petr, keresi a boldogságot, amit elveszített a szeretett nővel együtt. Keresi a boldogulást, önmagát, és jobban tenné, ha másik tanácsadót is keresne. Mokka ugyanis, bár megoldotta saját problémáit, korántsem tökéletesen tette azt. Petr nem szándékszik nemi életet élni a mosdókagylóval, ragaszkodik az ő Janájához, de kettőn áll a vásár.
Mit is tehetne Petr ilyen környezetben? A papa kívülről fújja a huszonéves szocialista propaganda híradásokat. A mama mániákus véradó, akinek megkottyantak a vörösvérsejtjei mellesleg kilóra gyűjti az újságkivágásokat. A főnök a kisfiúkat szereti, a szomszéd lánynak csak fizetett kukkolóval megy a szex. És sorolhatnám még…
Töredelmesen bevallom, én, aki csak csendben, magában somolygott eddig a leghumorosabb előadásokon is, most hangosan felnevettem. Többször is!
Pillanatnyi pihenés nélkül bombáznak a képtelennél képtelenebb gegek, nincs megállás, pereg a „film”. Enyhe nosztalgikus érzés kapott el, meglátva régi Rakéta porszívónkat, de az innovatív felhasználása eztán sosem törlődhet ki az agyamból. Ahogy sok más vicces helyzet, melyeket rám zúdítottak cirka két és fél órán keresztül. Igaz, a második részben már összecsapnak a hullámok a főhős feje felett, több a mély gondolat és kevesebb a vidámság, de nem a humor. Kesernyés, sírva mulatós humor, ami szép csendesen kibontja Petr magánéleti drámáját, míg végül mégis megfogadja Mokka tanácsát… bár kissé átírva annak lényegét.
Megpróbál elmenekülni saját életéből, és hogy sikerül-e… azt már ki-ki fejtse meg a maga szájíze szerint.
A fotó a színház honlapjáról származik.
Megosztás ezzel:
