Számomra kissé vontatottan indul a darab, racionális felnőtt-agyamnak idegesítő ez a játék. Nincs tapasztalatom egy seregnyi tízévessel, de nyilván a szüleiket, környezetüket ugyanígy próbára teszik a való életben. Nehezen élem bele magam a gyermek-lelkivilágba.

Aztán beindul a „játék”, ami szembesít a mai ember problémáival. Megmutatja, mit lát a gyerek a felnőttek világából, mi az, amit otthon követendő példaként kap, hiszen a gyereknevelésnek ez lenne az alapja. Siralmas. Siralmas, hogy öt fiú közül egynek sincs nyugodt, boldog élete. Ha lenne, talán azt is eljátszanák. De a szeretetre egyikük elé sem állítottak követendő példát. Tízéves korukra megismerték az erőszak minden formáját, de nem bírnak két percet csendes szeretetben eltölteni. Jó, hogy legalább annyira gyerekek még, hogy állandó összekapásaik után kibékülnek, összetartanak, barátok maradnak.

Minden elismerésem az öt színésznőnek. Igazi vérprofiként adják vissza a tízéves fiúk figuráját. Állandóan mozgásban, pillanatonkénti hangulatváltásban, kitekintve a játékból osztják az instrukciókat egymásnak, majd egy szemvillanás alatt hajbakapnak, örökharag, hazamegyek stb… egy perc múltán meg béke.

A gyerekeknek ez zsigerből megy, hiszen azért gyerekek, de ezt eljátszani, ilyen tökéletesen, tele hangszínváltással, mimikával, akrobatamutatványokkal… lehengerlő. Gratulálok.

A fényjátékok eléggé szembántóak, az érzékeny szeműeknek, mint én, minden váltás egy arculcsapás. Tudom-tudom, pszichológiai eszköz. Beválik, csak kellemetlen. Meglepett a lengőlámpa, első gondolatom, nehogy eltaláljon valakit, mert Murphy kisasszony már rég megmondta… Akkor is, ha centire ki van számolva a röppályája. A szeretet iránti szorongató vágy az örökzöld „jaj de jó a habos sütemény” elsuttogásával tör fel a fiúkból, és aki a dalt ismeri, az a sorsot is ismeri hozzá.

A kezdeti ellenérzéseim elmúltával én is belejöttem, és a végére nem bántam meg, hogy megnéztem a darabot.

Rendező: Jaša Koceli

Szereplők:
Balázs/Gonda Kata
Gyuri/Herman Flóra e. h.
Dénes/Nagy-Bakonyi Boglárka
Vid/Alberti Zsófi
Kristóf/Dunai Júlia

Neveiket szentek, vértanúk, védőszentek után kapták, akiket a kínzások után mind lefejeztek

 

Fotók: Mészáros Zsolt (a színház honlapjáról)