Minden előzetes információ nélkül ültem be az előadásra. Első pillanatban a díszletet csodáltam. Mindig megfordul a fejemben, micsoda munka van már abban is, hogy méltó környezetbe helyezhessenek egy színdarabot. Nem elég tetszetősnek lennie, hiszen fel-le szaladgálnak rajta, teherbírása is kell legyen.

Új vendég érkezésével indul a történet. Komoly, precíz építészmérnök, aki megszállottja a szakmájának. Olyan hirtelenséggel kérték fel erre a titkos munkára, még arról sem tájékoztatták, tulajdonképpen miről van szó. A mindenesként funkcionáló asszisztensnőtől tudja meg, mi folyik az elhagyatott villában. Azon nyomban megnézi a terveket, s látván a hibáit, időpocsékolás nélkül nekilát újratervezni.

Közben megismerjük a villa többi lakóját:

– a projekt vezetőjét, aki napi értekezleteken hangolja össze a munkát,

– egy munkaerő-közvetítőt, akinek a munkások toborzása a feladata,

– a modern építészeti stílusokat kedvelő-művelő építőipari szakembert,

– a projektmenedzsert, aki elvben pontosan tudja, mit, mikor, miért, hova, és ezzel mindenki agyára megy,

– a tengerészkapitányt, aki a vízi szállítás felelőse,

– a politikust, aki vérbeli politikus, a feltűnési mánia összes jelével.

Végre megtudjuk, hogy egy megálmodott, tökéletes világ létrehozásán dolgoznak valamennyien, bár nem a legnagyobb egyetértésben. Egy gyönyörű zöld szigeten születendőben van a Vineta Köztársaság. Igaz, egyelőre csak papíron, mivel úgy tűnik, minden összeesküdött ellenük.

Voltak jelek, elejtett szavak, amik figyelmeztettek, de nem törődtem velük. Hogy Montag úrnak nyomja valami a lelkét, és ettől időnként agyilag máshol jár? Bárkinek lehetnek pszichés gondjai. Hogy nincs térerő? Istenem, hát vihar van. Hogy az érkezőktől elveszik a mobiltelefonjukat, nem működik a fax, nincs internet, nem érnek el senkit a külvilágból? De hiszen titkos feladatot végeznek! Hogy Leonhard úr, a projektvezető félvállról veszi a jövendő köztársasági elnököt? Sürgősebb dolga akadt, a viharban elsüllyedt a legnagyobb hajójuk, ami többek között az építőanyagokat szállította. Muszáj intézkedni.

Ám ahol együtt van ennyi ember, és mindegyik a saját pecsenyéjét sütögetné, ott előbb-utóbb felüti fejét az intrika. Itt sincs ez másképpen. Hárman összefognak, a negyediket kényszerítik, hogy álljon melléjük, és vegyék át a hatalmat Leonhard úrtól. Amit ekkor művelnek, óvodás szellemi szinten, megintcsak gyanús lehetett volna.

De én elhittem, isten bizony elhittem, hogy tényleg van olyan álmodozó, aki finanszírozza egy tökéletes új világ felépítését, sőt, talál olyanokat, akik teljes erőbedobással dolgoznak az ügyön, és nem csak egy „elmegyógyintézet” működik a rég elhagyott villában. Az önmagukat túlhajtó, leállni képtelen, munkamániás férfiak (velem együtt) a végjátékban döbbennek rá, hogy hamis világban éltek, és a Vineta-érzés valójában nem létezik.

A fotó  a színház honlapjáról származik.