David Mamet drámájának találó magyar címet adtak. Az a bizonyos kanál víz minden szereplő kezében ott van, és többségük szívesen használná is.

Egy olyan világba kapunk betekintést, ahol kizárólag egymás hátán felkapaszkodva lehet érvényesülni, meg „természetesen” a bepalizott ügyfelek vérén. Nincs fontosabb, mint a szerződéskötés, és még azon is elbukhatnak, ha az ügyfél idejekorán észbe kap és visszatáncol. Ebben a szakmában egy tisztességes és figyelmes ember alapból vesztes lesz, csak a pofátlan nagyszájúak boldogulnak, akik képesek lyukat beszélni a másik hasába és azt a lyukat nyitva is tartani addig, míg már késő minden apelláta.

Ilyen ember Richard Roma. Nem véletlenül van a versenytábla tetején a neve. Nagydumás, nagyképű alak, nem érdekli az ügyfél sorsa, csak a bahamai nyaralás, amit bónuszként nyer rajta. Horváth Ákos telitalálat a figurához, megnyerő hangja bárkit levesz a lábáról, és lám, nem csak a nőneműeket.

Shelly Levene pont az ellentétje. Lecsúszott, és képtelen megszakítani az ördögi kört. Mivel nincs fenn a táblán, nem kap jó címeket, de éppen ezért nem bír visszakapaszkodni. Orosz Róbertnek már van gyakorlata a szerencsétlen karakterek ábrázolásában (is), simán elhiszem neki, hogy az általa megformált alak azért szerencsétlen, mert az egész világ őt használja létrának.

Dave Moss (Róbert Gábor) aljas, bárkit kihasznál, még a kollégáját is, csak ő maga előbbre jusson. Csavaros észjárása nem is annyira csavaros, mint amilyennek ő hiszi. Viszont jól adja elő.

George Aaronow a gyenge láncszem ebben az ingatag bizniszben. Akar, de nem mer, befolyásolható, megfélemlíthető, akarat nélküli báb. Domokos Zsolt hitelesen alakítja.

John Williamson az irodafőnök, akit mindenki lenéz, lealáz, legyaláz, két tűz között áll a főnökség és az üzletkötők harcában. Türelmesen elvisel mindent, még a hangját sem emeli fel, de csendben is meg lehet zsarolni a nála is szerencsétlenebbet. Biztosra megy, ha valami balul sülhet el, inkább be sem vállalja. Kelemen Zoltán faarccal tűr, elegánsan lerázza magáról az átkokat, de a tartásán látszik, hogy az ő kezében is ott remeg az a kanál víz, csak nem döntötte el, melyiket fojtsa bele.

James Lingk szegény bepalizott férj, bedőlt a magasröptű ígéreteknek, de a felesége józanabb volt, és most kétségbeesve próbál visszakozni, de persze a versenytábla első helyezettjével szemben kevés esélye van. Szabó Róbert Endre igazi hiszékeny, tutyimutyi karaktert hoz, aki csak téblábol, de hagyja magát túlbeszélni.

Baylen nyomozó, a bűnösök már a láttára is rettegnek, a kevésbé bűnösök pedig magasról tesznek rá, mert nem túl kemény kézzel bánik a kihallgatandó személyekkel. Az ő munkája jobbára a zárt ajtó mögött folyik, Móri Csaba Kecsa kevés alkalmat kapott brillírozni.

Az irodavezető és a négy üzletkötő keresetlen őszinteséggel „tárgyalnak” egymással, röpködnek a korhatáros szitkok, de szinte fel sem tűnik, mert ebbe a közegbe belepasszol. Pörög a cselekmény, egyetlen percig sem unalmas (sőt, csodálkoztam, hogy már szünet van, aztán meg szinte máris vége), pedig nem túl látványos az előadás. Egyszerű a díszlet, nem kíván többet a darab, és nem is hiányzik több a nézőnek, mert a szereplők ébren tartják a figyelmet a dráma végéig. Csak egészen kicsit csalódtam, amiért nem derült ki a végjátékban, hogy a sokat szidott irodavezető valójában a kétnevű nagyfőnök inkognitóban. De az egy másik műfaj lenne.

Tehát, kedves olvasók, drámára fel! Attól eltekintve, hogy ez manapság is így zajlik a háttérben, és minket is bármikor átverhet egy simlis ügynök, ez egy elgondolkodtató darab (éppen az előbbiek miatt), érdemes megnézni a Weöres Sándor Színház előadását. Csak azzal a kanál vízzel vigyázzatok, mert közben ti is rákívánhattok, ha nagyon beleélitek magatokat a történésekbe.

 

Fotó: Mészáros Zsolt

https://wssz.hu/hu/article/egy-kanal-viz