A szombathelyi Weöres Sándor Színház bemutatója a Savaria Történelmi Karnevál karneválszínpadán. Rendező: Valló Péter

Ember embernek farkasa – tartja a mondás, és ez a komédia be is bizonyítja. Szegény özvegy, elszegényedett, ám mutatós bárónő (Nagy Cili) kénytelen két vasat tartani a tűzbe. Az egyik nyárson a gáláns, hódító, bár kétes üzletembert (Bezerédi Zoltán m.v. Katona József Színház) a megélhetésért, a másikon az ifjú, szerencsejátékos szívrablót (Kálmánchelyi Zoltán) az élvezetért.

Trezor úr pénze rendre átvándorol a bárónő kezéből Lovag úr zsebébe. A Lovag kihasználja a bárónő szerelmét, könyörtelenül kiszipolyozza, mondvacsinált ürügyekkel, érzelmi zsarolással. Neki ugyanúgy pénzforrás a nő, ahogy annak a bankár.

Küszöbön áll a lebukás, mindenki mindenkit megcsal mindenkivel, mindannyian összeesküdnek a másikkal a saját javukra, mert az egész bagázsban nincs egy őszinte szó, őszinte érzés a pénz imádatán kívül.

Lizett, a bárónő szókimondó szobalánya (Alberti Zsófi) is csak addig terelgeti asszonyát a jó irányba, amíg az az irány neki jó. Szemérmetlenül összeszövetkezik a Lovag szolgájával, és megtesznek minden tőlük telhetőt az összeomlás késleltetésére.

Csakhogy ehhez Trezor úr eltitkolt nejének (Németh Judit) is van néhány szava. Hogy ő mit akar? Természetesen pénzt. Ő is. Tőle meg a Márki, a bárónő rokona (Orosz Róbert)
szeretné megszerezni, bár a Lovag szintén megkörnyékezi. Hiába, akkoriban még nem kértek személyit az estélyekre érkező vendégtől, így azt állíthatott magáról, amit csak akart. Akár azt is, hogy ő bizony grófné, amely állítása miatt igencsak népszerű lett a nagyravágyó férfiak körében.

Beszédes neveket viselnek a szereplők. Trezor úr önként és dalolva tesz róla, hogy ne nézhessék másnak, mint egy tömött pénztárcának. Finesz, a Lovag inasa jóeszű, furfangos, annak a szekerét tolja, aki többet fizet érte. Szipoly úr, az uzsorás (Jordán Tamás) kéz a kézben dolgozik a bankárral, arcátlanul felhasználja a tudomására jutott információt. Átváltozik Görény úrrá, végrehajtana a bárónő portáján az elhalt férj adósságai fejében, de nem jön össze neki.

Persze, a végére minden szál kibogozódik, s hogy kinek sikerül megszerezni az áhított pénzt, az maradjon az előadás titka.

Könnyed nyári szórakoztató komédia, ha felszínesen nézem, és nem kezdek azon rágódni, mennyi ilyen ember van ma is. A színészek alakítása magával ragadó, a legtermészetesebb figura Finesz alakítója Antal D. Csaba volt számomra. A leggyengébb pedig Szipoly/Görény úr. Minden tiszteletem Jordán Tamásé, de ez a szerep fiatalabb, agilis színészt kívánt volna, akiről el tudom hinni, hogy képes előtérbe tolni a hátsó szándékait.

 

Fotó: Mészáros Zsolt

A kép a színház honlapjáról származik