Jordi Galcerán: A Grönholm-módszer

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Négy pályázó, egy állás. Alapból rossz, hiszen csak egy nyerhet. Hogy mit? Álmai állását. De vajon a kiválasztási „ceremónia” – ami már eleve furcsán indul a négyszemélyes interjúval – után is álmai állása lesz-e még? Ráadásul a folyamat már kezd hosszúra nyúlni, hiszen három meghallgatáson már túl vannak.

Három férfi és egy nő. Együtt, bezárva egy szobába, négy fal és négy álarc közé. Mindannyian egy interjúra érkeztek, egy óriáscég kereskedelmi igazgatói posztjának reményében. Vagy mégsem? Vajon mindenki az, akinek mondja magát? Vagy éppen senki sem az? Egy biztos, mindenki gyanús!

A Grönholm-módszer az ember méltóságát teszi próbára. Mennyire hagyjuk, hogy a magánéletünkben vájkáljanak, mennyire vagyunk hajlandók alkalomadtán megalázkodni, vagy éppen megalázni másokat? Színészkedünk vagy önmagunkat adjuk egy ilyen fontos meghallgatáson, amelytől a jövőnk függ? A zárt ajtók mögött szellemi szinten csapnak össze az ellenfelek, ledőlnek a gátak, gátlások, s megmutatkozik a valódi természet… ha ugyan az a valódi.

Nagy Cili Mercé szerepében egyszerre finom nő és kemény harcos. Okos, érzékeny, határozott. Tudja, mit akar elérni, ezért fontossági sorrendet állít a tennivalóiban.

Kelemen Zoltán mint Enric precíz hivatalnok és ügyeskedő politikus egy személyben, és mindkettőt elhisszük neki. Ugyanúgy, mint a megtévedt férj szerepét, aki keresi a helyét a világban és a saját életében. Aláveti magát a megalázó feladatnak, és igyekszik megfelelni.

Matusek Attila Carlosa a két véglet. Magabiztos férfi és fogékony női lélek egy testben. Gondolkodik, érvel, együttérez. Megvédi az igazát, de nem akar bántani. Mindezek ellenére odacsap, ha szükséges.

Endrődy Krisztián Ferran szerepében a szabadszájú, nagypofájú, nagyképű, mindentudó hím megtestesítője. Nem túl rokonszenves alak, aki mindenáron felül akar maradni, és ezért gátlástalanul megtesz bármit, majd fordít egyet a köpönyegén, és megmutatja emberi arcát.

Aztán jön a nagy csavar, melyből kiderül, hogy senki sem az, akinek vallotta magát. S hogy végül ki tölti be az ominózus állást, maradjon most titok!

Érdemes rászánni egy estét erre a „komédiára”, mely mesterien játszik az érzelmeinkkel, az idegeinkkel, késztet bennünket együttgondolkodásra a szereplőkkel, buzdít a játékban való részvételre. Hiszen nem lehet úgy végignézni, hogy közben ne kombinálnánk magunk is a négy pályázóval együtt, ne keresnénk a megoldást a feladatokra, ne törekednénk arra, hogy mi legyünk az elsők, akik rájönnek… és amikor azt gondoljuk, sikerült, akkor csavarjanak egyet a gondolatmenetünkön.

Hol is lehetne stílusosabban előadni egy ilyen „pszichológiai” előadást, mint a Weöres Sándor Színház igazgatói irodájában? Remek, ötletes helyszín, bár hátránya az alacsony befogadóképesség. Aki viszont bejut, annak garantált a szórakozás. Meg az eltöprengés, hogy vajon, amikor ő maga állt izgatottan egy személyzetis előtt…

A fotó a színház honlapjáról származik.

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!