Üzenet az emberiségnek!

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


 

Időben szólok, ti disznószomorítók, hogy idén nem esztek belőlünk. Áttérhetnétek végre valami más eledelre szilveszter alkalmából, hogy nekünk is ünnep legyen az új év kezdete. Évszázadok óta a mi vérünket isszátok, a mi húsunkat eszitek (nem akarom sértőn írni a békesség kedvéért, de valójában zabáljátok!), a mi szánkba tömköditek azt az undorítóan savanyú citromot. No, nem azért, mintha a hétköznapi ebédünk sokkal elegánsabb lenne, az ízéről nem is szólva. Egyétek meg a karácsonyi pulyka maradékát magatok, ne belénk tömjétek azt is!

Vegyétek végre tudomásul, hogy nem az a leghőbb vágyunk, hogy ropogósra süljünk egy nyárson!

Kampányt indítok sertéstársaim körében, ellenállásra buzdítok minden hízott disznót. Az emberiség egyen zöldséget és magot! Van a bioboltokban elég, ha kevesellitek, termeljetek magatoknak!

Világ sertései, egyesüljetek!

Jelszavunk: Belőlem nem esztek!

Kárörvendő vigyorral kívánok boldog újévet!

Boris, az anorexiás malac

 

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

3 hozzászólás a(z) “Üzenet az emberiségnek!” bejegyzéshez

  1. A disznó és az emberek
    ———————

    Az anyakoca szíve összeszorult, mikor meglátta a kis tompa orrú Röfikét. A kisfia nagyon bánatos volt, még a vacsora elől is az ól sarkába húzódott. Ha könnyezni tudna egy kismalac, most szegényke tócsában feküdne.
    – Kicsikém, mi történt veled? Rosszul bántak veled az emberek?
    – Nem, engemet kényeztettek, cirógattak. De amit hallottam, az nagyon fájdalmas. Különös képességgel születtem, értem az emberi nyelvet. Rettentő dolgokat hallottam rólunk, tisztességes, szorgalmas disznókról.
    – És mit hallottál a nagy házban, mikor bevittek téged megmutatni a vendégeknek.
    – A különös színeim elkápráztatták a jelenlévőket. Azután egy ládába tettek, finomságokat dobtak az orrom elé és hozzákezdtek a disznó viccekhez.
    – Emlékszel ezekre a viccekre? – kíváncsiskodott a kocamama.
    – A vicceket nem tudnám elmondani, de nagyon sértőek voltak. Hozzáfogtam visítani, így a ládát kitették az előszobába.Onnan hallható volt a beszélgetés. Az öreg Pistáról volt szó. Azt mondták, hogy olyan részeg volt, mint a disznó.
    – Kicsi Röfikém, mond meg, láttál -e valamikor részeg disznót, mert én nem!
    – Meg azt mondták, hogy a Piri szakácsnő hízik, mint egy disznó!
    – KIsfiam, a szakácsnő magától hízik és ronda. Mi azért hízunk, mert bennünket hizlalnak. És látod, hogy apád milyen szép kövér sertés. Ő megérdemli, hogy elvigyék kirándulni a vágóhídra.
    – Akkor jó! A sógorról pedig azt mondták, hogy fülel, mint disznó a búzában.
    – Hát valami bűnt követett el és most figyel, nehogy rajtakapják. Az emberek gyakran bűnös dolgokat követnek el, bíróság elé kerülnek, nem úgy, mint a disznó társaság. Mi becsületesek vagyunk. Nem raboljuk ki a szomszéd ól lakóit.
    – Röf-röf! Anyukám, miért álmodik az éhes disznó makkal?
    – Az emberekre mondják, mert mindenkit az foglalkoztat legjobban, amire vágyik nagyon.
    – Bejött az udvarról a Gyuri gyerek, az anyukája azt mondta, hogy olyan, mint a disznóól a gyerekszobája. És úgy eszik, mint a disznó.
    – Röfikém, látod, hogy az emberek hazudnak. Hazug disznónak nevezik őket. Pedig mi nem vagyunk hazudósak.
    ————————————————————————————————————

    Következő nap
    —————
    – Képzeld Kocaanya, reggel, mikor a gazda meglátogatott engem, hozzáfogtam visítani: Hazug gazda! Hazug gazda! Az ember csak rám nézett és azt mondta: Valami baja van ennek a malacnak, megállás nélkül ordít. Hétvégén megsütjük! Ugye anya, hazudik a gazda?
    – Sajnos, most nem.

  2. Pályázatra, Folytatás:
    Később Boris a levelét ott hagyta a gazdája ajtaja előtt, esélyt, egyenlőséget remélve az emberektől a faluban, amit a gazda sem hagyott annyit szó nélkül, rögtön összehívta baráti társaságát felháborodásában aznap estére a helyi kocsmába, igaz barátai először csodálkoztak azon, hogy barátjuk egy sertéssel levelezik, de legalább történik velük, olyan különlegesség, ami idáig senkivel sohasem. Ím, összeültek, hogy megírjanak egy frappáns kis levelet Borisnak és disznó társainak:
    Üzenet Borisnak és a disznóknak!
    Boris elnéztem idáig neked, hogy anorexiás vagy, sőt tudomásul vettem, hogy két nyelven is tudsz kommunikálni, de hogy már írni is meg tanultál ez már kicsit Nekem is sok, hol tanultál meg írni? Na, nem ez a lényeg. Jobb, ha visszafogod magad, mert előbb-utóbb és ha így haladsz előbb, Te leszel a következő. Tudod jól, hogy minden ígéretem-betartottam már elegem van abból, hogy minden évben valamilyen felkeléssel kapcsolatban kell Veled tárgyalnom, és ha tényleg olyan nagy disznó vagy, mért nem a szemembe mondod?! Bár, talán az előbbi miatt vagy, moslékot igaz nem fogyasztó, de nevedhez híven Disznó vagy Boris, akár tetszik akár nem és örökké Disznó leszel.
    Kérelmedet elutasítom Boris!
    János gazda és társai

    Ezt a levelet János és barátai jól átgondolva átnézték, igaz jó pár korsó sör között, már félig spicces állapotban. Hajnalra haza is vánszorogtak a gazdák, János gazda pedig a hortyogó disznóknak az óljára kitűzte üzenetét, melynek elején eme két szó díszelgett: „Boris Disznónak”
    Aznap reggel Boris meg is találta a levelet, amit áttanulmányozott, és lefordította sertés társainak, akik nagy ellenző röfögéssel fogadták a választ. Boris mindenképp ragaszkodott ahhoz, hogy találkozzanak a falu összes disznójával és még aznap letámadják gazdáikat. Igaz ennek veszélyét nem mérlegeltél fel eléggé jól. Hisz fényes nappal egy pár sétálgató disznó elég feltűnő a falu utcáin, főleg Boris, akit a falu asszony lakói nagyon szerettek, a sikeres fogyókúrája miatt, de ettől függetlenül elő szeretettel fogyasztották a disznókat.

    Sajnos a kert kapuig se jutottak el, a gazdasszony rögtön észrevette őket, de a malacok felé szaladó asszonyt a disznók belökték a sárba, amikor őket terelte az óljukhoz. Mire az asszony észbe kapott addigra az állatok iszkiri, szaladtak , el is érték a faluvégét, ahol a disznók apraja-nagyja élt és ők is társultak a felkeléshez, mindenki nagyon örült, hogy Boris végre betartja a Sertés Szavát,ami valahogy így hangzott: „Én Boris Sertés fogadom, hogy egy hónapon belül megadom a falu és környéke, sőt a világ összes disznójának a szabadságát, akár az életem árán is”. Most végre véghezvihetik a malacok Boris vezetésével a lázadást, ami oly sok éve tervbe volt a malacok fejében.

    Voltak már vagy húszan, de ezek után nem tudták, hogy mihez kezdjenek, kit rohanjanak le először, és hogyan és miután megijesztették az egész falut, mit tegyenek és, ha nem győzedelmeskednek, ami persze Borisnak nem jutott egyedül az eszébe? A disznók elkezdték fűzni Borist, hogy menjenek inkább haza, de ő a falu vezetőjét akarta lerohanni, ami senkinek sem tetszett, hisz Ő rajta kívül egyik disznót sem szerette a falu, igaz őt sem, de legalább neki nem állt fenn az a veszély, hogy megsütik nyárson és megeszik Falunapokon vagy egyéb ünnepeken. Boris közölte a malacokkal, hogyha ennyire nem akarnak küzdeni, akkor éljenek ők is vegetáriánus életet, és legyenek ők is anorexiásak, erre a malacok felhördültek, de ott hagyták egyedül és szépen lassan haza cammogott az összes disznó, kivéve Borist, aki csak azért is harcolni akart, megmutatván a többieknek, hogy milyen az igazi disznóvér. Ám ahogy tartott a faluszékháza felé egyre inkább úrrá lett rajta a félelem és félúton haza vette az irányt, a többiek csodálkoztak is, hogy haza ment olyan hamar végzett a faluvezetőjével, de ő inkább nem szólt nekik egy röffenésnyit sem.

    Erről a kisebb disznó felkelésről egyedül Boris gazdasszonya tudott, délutánra már a gazdája is és a többi ember csak a hírét hallotta, ahogy egy jó faluban illik elterjedt szóbeszédben, és már aznap este mindenki tudott az esetről és csodálkoztak, hogy ők ebből semmit nem vettek észre. A sertés felkelés következménye az lett, hogy másnapra eltűnt a faluból Boris.

    Azóta is rejtély a sertés körökben a világ legműveltebb disznó eltűnése, vagy nem, mert ő volt az egyetlen, aki tudott írni és hírét tudta adni a világnak, akár a falu létéről is sertés körökben. A többi disznó meg a faluban rászokott a vegetáriánus életre fogytak is páran, meg pusztultak el a hirtelen fogyásoktól az anorexiás malacok, de így legalább a falunépét is kiéheztették a sovány hússal, és kénytelenek voltak az emberek ott más húsra szokni.

    Talán majd a következő nemzedék már kipróbálja és bevezeti ismét a faluba a moslékfogyasztást, és az emberek ismét boldogan fogyaszthatnak disznókat, ha ínyükre lesz a húsuk és nem szoktak rá teljesen a vegetáriánus életre, akár csak a sertéseik, viszont egy biztos Boris nem hagyott maga után felejthető múltat, hiába próbálják eltusolni az emberek.

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!