Mutasd magad!

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Ez itt a reklámok helye 😀

Ha jelent meg saját köteted, ha benne vagy egy közös kötetben, és szeretnéd eggyel több helyen megmutatni a művedet, itt az alkalom.

Ide várom (hozzászólásban) kedves látogatóim könyvajánlóit néhány sor kíséretében, és egy borítófotót (vagy a linkjét, és akkor én beteszem a borítót). Rendelési lehetőséget, hátha megtetszik akár nekem, akár másnak az ajánlott könyv.

Olvasóktól is várok ötleteket. Ha nem saját művet ajánlasz, feltétlenül írj róla valamit, hogy felkeltsed az érdeklődést iránta. Nyilván olvastad… tetszett vagy éppen nem tetszett, ha igen, miért, ha nem, miért nem? Gyerekeknek szól vagy felnőtteknek? Hány 🙂 mosolypontot adnál rá ötös skálán?

Nos, induljon a reklámhadjárat! 😀

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

35 hozzászólás a(z) “Mutasd magad!” bejegyzéshez

  1. Száznevű város

    Fantasy novelláskötet a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház világáról. A kötetben szereplő írók:
    Trux Béla
    Urbánszki László
    Mason Murray
    Mészáros András
    Izolde Johannsen
    Mab Tee
    Andy Baron
    Mickey Long
    Tim Morgan
    Norbert Winney jr.
    Vihartáncos
    Illyana Sanara
    Early Moon
    Elisa Beth
    Szilágyi Heléna
    Sütő Fanni
    Esvy
    Josh Sword
    Johhny Silver
    Barbara Liney Woods
    Craz
    A borítófestményt Juhász Ernő készítette.

  2. Eliza Beth: Gulu meséi

    Gulu egy gyönyörű tibeti masztiff kutyalány. Kölyök- és serdülőkora idején számos barátot szerzett magának, embert, állatot, varázslatos lényeket. Az ő hol szomorú, hol vidám, hol hétköznapi, hol hihetetlen kalandjaikat meséli el e könyv sorain, rajzain keresztül, hogy te is részese lehess mindannak a csodának, amit ő átélt.

  3. John Saxon: Jane könyve

    Jane könyve

    Részlet a szerző utószavából:
    “Egy név, amelyet tisztán, minden változtatás nélkül írtam le, az Ő neve, aki emlékének szentelem e pár gyarló sort, melyekkel, az én szerény képességeimhez mérten megkíséreltem elmesélni mindent, úgy, ahogy az megtörtént.
    Neked Jane, ki sokkal többet érdemeltél volna, mint amit kaptál. Magamnak, mintegy emlékeztetőül, hisz gyarló ember vagyok, egyszerű halandó, aki nem látja, nem láthatja azt, amit talán Te már igen. Te bizonyosan választ kaptál már rá, miért is mérték ily kegyetlen szűkre az időt, s talán látod, az enyémet még meddig engedik. Addig is, mivel tudom sajnos, hogy eljön a nap, mikor édes emlékek, helyzetek kezdenek megfakulni, elveszni a szürke hétköznapok kegyetlen monotóniájában, én az utolsó pillanatig emlékezni akarok, őrizni minden másodpercet, melyben segít e pár oldal. Neked Jane, ki ott vagy minden napom, minden percében, s ha valóban létezik az a bizonyos Nagy Föld… egy nap tudom, újra ott állhatunk egymás előtt, mellett… ”

    Nyolc évet vártam, hogy kezembe vehessem Jane könyvét. Most, az utómunkáknál Johnny hangján szólt a fejemben. És bizony rá kellett ripakodnom magamra, ne olvasóként olvassam, mert magával ragadott a történet, hiába ismertem a romantikus kezdettől a tragikus végig…

  4. Bódai-Soós Judit: Petya, Matyi és a duliánok

    Kedves gyermekregény. Nem az a kis ötperces altatómese, hosszabb lélegzetű, izgalmas cselekménnyel, komoly beleszőtt tanításokkal.
    Petya és Matyi, a két ikerfiú szokásos csínyüket készülnek elkövetni, amikor meglátják ŐT. Innen már nincs visszaút, különben irtó nagy baj lesz a világban. De hát nem olyan fából faragták őket, hogy megfutamodjanak a lehetetlennek tűnő feladat elől.
    Megismerjük a duliánokat (ugye, te sem hitted, hogy léteznek?), és szurkolunk, hogy a gyerekek segítségével győzedelmeskedjenek a rossz felett, közben szinte észrevétlenül megtanuljuk a színek jelentését. Megtudjuk, hogy viselkedésünk megnyilvánul a külsőnkben is, s bár ezt nem mindenki látja, sokan érzik.
    A történet folyamán a gyerekek ráébrednek, hogy sokkal erősebbek, ha összefognak, mert a bizalom és szeretet ereje mindennél hatalmasabb. Megismerik a felelősség fogalmát jobbról balra és balról jobbra, hogy biztosan megértsék, aztán, mire idáig eljutnak, rájönnek, nem is olyan nehéz dolog az.
    Ezek után, ugye, számodra is természetes, hogy győznek? Győznek a szörny felett és önmaguk felett is, hiszen a két csibész a kalandok végére felelősségteljes ifjúvá érik.

  5. Dancsházi B. László: Téves riasztás

    Ezen novellák némelyikét olvashattam még a könyv megjelenése előtt, nem ért hát váratlanul a sorokon átütő „életszag”. Bizony, nagyon mai és nagyon húsbavágó témák bizonyítják írójuk tájékozottságát a modern világ dolgaiban. A múlt, a holokauszt, a roma-kérdés, a drogozás, a népbutítás, az érzelmi kiszolgáltatottság, a felnövekvő generáció félrenevelésének problémája, az emberi jellem elferdülése mind-mind kiköveteli magának a figyelmet. Mert van, lenne mire figyelnünk a környezetünkben. A közvetlen életterünkben és a tágabb környezetünkben is.
    Hat novella feszült tempóban, olvasmányos formában vetíti elénk korunk sürgető, megoldhatatlannak tűnő problémáit. Van, amelyik jól végződik, de a tragédia sem kerüli a lapokat. Érdemes odafigyelve, gondolkodva olvasni, és okulni addig, míg nem a mi bőrünkre megy a „játék”.

  6. Bogár Erika: Tullia meséi – Őrző

    Egy csodálatos mese a felnőtté válásról, kötelességtudatról, szerelemről, halálról. Bogár Erika egy régmúlt idősíkra helyezte a történetét, külön, saját világot építve szereplőinek. Olyan világot, ahol a hagyományok szerint élnek, a becsület érték, és a hit erőt ad.
    Triart kezelhetetlen kamaszként ismerjük meg, aki ráfázik hiperaktivitására. Törzsfő édesapja elküldi őt az őrzőkhöz, ahol sok nélkülözés, szenvedés árán harcos férfit faragnak belőle. Az ott töltött évek alatt megismerkedik a fizikai és lelki fájdalommal, megtanulja uralni a testét. Szerez barátokat és ellenségeket, szerelmet és szeretőt.
    De az igazi küzdelem a lelke mélyén várja. Nem elég hitük ellensége felett győzni, nem elég a gyilkosokat űzni, önmagát is le kell győznie, hogy boldog lehessen. Amíg lehet. Amíg hagyják. Amíg nem késő.
    Szerettem olvasni. Pergő, magával ragadó történetszövés, nincs felesleges (vatta)szöveg. Annyi leírás, amennyi szükséges a megértéshez. Elvarázsolódtam.
    Egyetlen apró gondom a ropogós nevekkel akadt. Mivel nem túl hosszú neveket talált ki Erika, és kilencven százalákában szerepel az r-betű, néha el kellett gondolkodnom, most ki is az, és ki amaz? De ez semmit nem von le a könyv értékéből. Csak ajánlani tudom, aki még nem olvasta.

    1. Én kaptam egy elektronikus, recenziós példányt. Bár lenne rá esélyem, hogy az elkövetkező két héten belül elolvassam! Az első kb. 30 oldalból viszont én is csak meg tudom erősíteni, hogy jó olvasni. Tetszetős a stílusa, érdekes a világ, amit felvázol. Az eleje alapján ifjúsági fantasy-ként is ajánlanám, de gondolom, később felnő a központi karakter. A világteremtés nem direkt, nem tolakodó. Érződik, hogy a karakterek beleszülettek a környezetbe és nem utólag írták őket hozzá.
      Amint elolvasom, jelentkezem én is ajánlóval. Addig javaslom mindenkinek, hogy szerezze be a könyvet!

  7. Andy Baron: A 0,07-es ügynök utolsó bevetése

    Andy Baron: A 0,07-es ügynök utolsó bevetése

    Helyszín egy kisvárosi nappali.
    Jelen vannak: Egy ártatlan kinézetű könyv, egy rejtett kamera és egy gyanútlan olvasó (neme megállapíthatatlan, mivel folyton azonosul valamelyik szereplővel)
    Nincs jelen: Ártatlan Kinézetű Könyv szerzője, csak a Rejtett Kamera végpontján kukkol.

    Gyanútlan Olvasó a kanapén fekszik, kezében könyv. Rejtett Kamera árgus szemmel figyeli Gyanútlan Olvasó minden rezdülését. Ártatlan Kinézetű Könyv Szerzője árgus szemmel figyeli a monitort valahol a közelben.
    Gyanútlan Olvasó faarccal felnyitja Ártatlan Kinézetű Könyvet, belelapoz. Keresztapa konferencia? Hűha! Lássuk, mi ez! Belemerül az olvasásba.
    Rejtett Kamera remekül szórakozik. Bár nem látja, amit Gyanútlan Olvasó olvas, az időnként meglepetésszerűen felhangzó tetszéshangok, úgymint nyihogás, vihogás, röhögés, csuklás, nem engedik unatkozni. Bőszen teljesíti feladatát, közvetíti Gyanútlan Olvasó tevékenységét.
    Gyanútlan Olvasó magában beszél. „Ez ku… (körülnéz, nem hallja senki, de inkább finomít) nagyon jó! Hogy is volt? 15 éves háború, 30 éves háború, első és második világháború, rózsák és narancsok háborúja, csillagok háborúja… hahaha! Remek felsorolás.”
    Ártatlan Kinézetű Könyv kiugrik Gyanútlan Olvasó kezéből, halkan susog a lapjaival, és önkényesen kinyílik valahol. Gyanútlan Olvasó a lapokra pillant. „hívjalak Cickánynak? Mert csak erre a névre rebbent a szemhéjad, amikor a teljes Brehm Állatok világát felolvastam. Rögvest a telefonkönyv után”
    Gyanútlan Olvasó megint szóba áll magával. „Na ne! Ennyire nem lehet hibbant, még a titkosszolgálat sem.” Gyanútlan Olvasó a hasát fogja nevettében, Rejtett Kamera bőszen közvetít. Ártatlan Kinézetű Könyv szerényen sütkérezik Gyanútlan Olvasó tetszésreakcióiban. Ártatlan Kinézetű Könyv Szerzője ugyanezt teszi valahol a közelben.
    Gyanútlan Olvasó kimegy, de magával viszi Ártatlan Kinézetű Könyvet. Félig rágott almával tér vissza, elfoglalja előbbi helyét a kanapén. Majdnem tragikus pillanat, amikor nyelési kényszere egybeesik a szeme által közvetített szavak értelmének felfogásával. „Kukk Antónia”… és pont itt kellett Ártatlan Kinézetű Könyv Szerzőjének bekukkantania, legalább bősz hátütlegeléssel megmenthette kísérleti alanyát.
    Rejtett Kamera: Adás vége, kikapcs!

    A könyv elérhető a szerző FB-oldalán

    1. Éber Béla, nagyon pipogya ügynök: Ööö, most mi van? Vérfürdő? Ha a vér a testemből áramlik, akkor testvérfürdő? De, ha én egyke vagyok, akkor elmarad? Meg lehet ezt úszni, kérem? Vennék ebből a szendvicsből, ami a százötven kilós, kopasz úr előtt van, mert nagyon megéheztem, így gondolkodás közben és, ha megengedik, mivel tetteim következményeit részlegesen felismerem, nagyon gyorsan szaladnék a kijárathoz, kérem szépen…

  8. Kurtakrimi – Antológia

    Ma előre megfontolt szándékkal kivégeztem.

    Egy könyvet.

    Néhány nevet ismertem a szerzők közül, de meg kell mondanom, az eddig ismeretlenekben sem csalódtam. Az összes kis krimi nagyszerű. Volt, amelyik egyszerűbb volt, és már az elején sejtettem a csattanót, de volt több, ahol menet közben többször is módosítanom kellett a tippemet, és a végén vagy bejött, vagy nem. Értek meglepetések, pedig – minthogy pályázati anyagból lett összeállítva a könyv, ezért megadott karakterszámon belül kellett maradni – nem lehetett könnyű ennyi remek, rövid történetet összehozni.
    Kiemelhetném a kedvenceimet, de nem szeretném a többieket hátrébb sorolni a listán. Tényleg jó volt mind! Csak gratulálni tudok a szerzőknek!

  9. Andy Baron: A 0.07-es ügynök újabb bevetése

    Andy Baron

    „Véletlenül kihallgattam, hogy az a zsákocska, amit keresnek, le van plombálva. De ezek mindig virágnyelven beszélnek. Olyan érthetetlenül, hogy ne értse, aki nem maffió… mafla filozófus, mint ők. Vagyis ez a „plomba” csakis bombát jelenthet.
    – Hallottam ám, hogy azt mondták: ez a pofa csakis bambán jelentget…”
    Nem ismertem a 0.07-es ügynök előző bevetését, úgyhogy sejtésem sem volt, mi vár rám. Szójáték, szófacsarás – a könyv első részét olvasva Csákányi László hangja szólt a fejemben. Frédi-Bénihez pedig csak annyi köze van az írásoknak, hogy próza létükre a sorok gyakran (szinte mindig) rímelnek. Időnként azt sem tudtam, sírjak vagy nevessek, azon a szinten volt humoros, amikor én már le szoktam állni a viccelődéssel. Mert nem bírtam tovább, „kifeküdtem”.
    A színpadra ácsingózó jelenetek után kis morbidok következnek a fekete humor kedvelőinek. Pl. képzelt könyvek ajánlói, melyeket végigrágva eldobtam az agyam, és mivel azóta sem találom, az ajánlott könyvekre már nincs is szükségem. „Hírek, hírecskék”, rövidkék és hosszabbacskák, rímek, kínrímek, kémrímek, kémrémek… ja, az nem, bocsi.
    „Születéskor az orvosom fogást talált az orromon.
    Kirángatott annál fogva, azóta is krumpli forma!”
    Minthogy személyesen még nem volt szerencsém (szerencsémre?) a szerzővel találkozni, így csak tippelem, hogy egy művelt pasi lehet, hiszen aki valamiből képes viccet gyártani, azt ismernie is kell ahhoz, hogy kellőképpen kifigurázhassa.
    No, ha ez nem lenne elég, az illusztrációkat is Andy illusztrációzta, valószínűleg illuminált állapotban, fő, hogy tele vele a könyv.

    A könyv elérhető a szerző FB-oldalán

    1. A szerző a könyv írásakor feltette magában a (minden szerzőt foglalkoztató) kérdést: és ki fogja ezt elolvasni?
      Szerencsére, őnála is intelligensebb olvasók segítették a munkáját (ezzel megválaszolva töketlen kérdését is). És legolvasóbbikja most referált is erről a közös munkáról; köszöni a szerző! 🙂 🙂

  10. Andy Jazz: Humor receptre

    Andy Jazz

    Köztudott, hogy a nevetés gyógyít. Amikor első ízben olvastam Andy írását, azonnal megnyert magának. Az a fergeteges humor, mely soraiból áradt, midőn beavatott minket, olvasókat a tetőantenna felszerelésének titkaiba, fityiszt mutatott búnak-bajnak. Akkor még nem tudtam, amit ma, hogy az a humor valójában önirónia. Andy, bár belenyugodott a nyakába akaszkodott Parkinson úr nemkívánatos jelenlétébe – aki albérlő, majd főbérlő lett az életében –, a tulajdonjogát mindmáig teljes erőbedobással védi tőle. Lépten-nyomon kicsúfolja őt, s teszi ezt oly módon, mintha csak önmagán mulatna. S valóban! Mulat, hogy mulattathasson, hiszen saját lelkének pátyolgatása helyett inkább arra törekszik, hogy sorstársaiban tartsa az erőt.
    Akinek akadt már gondja az egészségével (s akinek még nem), ebből a könyvből megtudhatja, mi vár rá, ha orvos kezébe kerül, pláne, ha abban a kézben szike van… s hogyan lehet ezt a gyógykezelések ellenére is túlélni. Mit tegyen (és mit nem kellett volna!) a profi ezermester, ha először találkozik a számítógéppel? Megismerhetjük – többek között – az aranyhaltartás rejtelmeit, gyermekünk első halovány megkívánásától kezdve a végső megszabadulás trükkjéig, de részt vehetünk a szúnyogok első világtalálkozóján is.
    Vidám és megható történetekbe csomagolt bölcs tanácsok, komoly tapasztalatok kifigurázott változatain keresztül kukucskálhatunk be egy olyan ember életébe, aki képes könnyeket csalni a szemünkbe. Nevetve elsírt könnyeket, hiszen ez a titkunk nekünk, magyaroknak. A legkisebb bolhát is elefánt méretűre fújjuk, de a legnagyobb elefántot is elpöccentjük, mint a bolhát. Búból-bajból viccet kerekítünk, mert mint tudjuk, a nevetés gyógyít. Andy pedig a gyógyítás professzora.
    Utóirat: A könyv elolvasása után ajánlatos a szervezet só- és folyadékveszteségét pótolni.

  11. Havasréti Roland: Tiszta energia

    null

    Akár én is írhattam volna. Csak a szükséges mennyiségű leírás, nincs vatta-szöveg, csak pergés és cselekmény. Akárha én írtam volna. De nem én írtam. Sajnos. Mert oltári (mondhattam volna q-val kezdődőt, de én olyat nem vetek papírra, még virtuálisra sem) jó könyv.

    Több szálon fut a történet, de a szerző biztos kézzel irányít. Két fiatal, akikből az egyik pontosan tudja, mit akar, a másik ellenben nincs tisztában önmagával. A fiú annyira gyengének és védtelennek tűnik, hogy a lány nem látja meg hatalmas lelkierejét. Vonzza is, taszítja is, és ő a taszításnak enged. A fiú pedig elfogadja az ő akaratát, háttérbe helyezve saját vágyait.

    Emili maga sem tudja, mit akar. Matt isteníti, de később kiderül, hogy a szerző által az olvasókkal megszerettetett nő nem érdemli meg a tiszteletünket. Csapódik erre, arra, férfitól férfihoz, csak az az egy nem kell neki.

    Matt valószerűtlenül tiszta, nyugodt, holott hatalmas viharok dúlnak a lelkében. Mindig csak ad magából, de kapni hiába szeretne, örökös elutasítás a része, még sincs egyetlen erőszakos gondolata sem. Mindentudóan belenyugszik és vár. Ilyen férfi nincs a világon, Rolandnak mégis elhiszem, mert olyan pontosan, kifejezően írja le az érzéseket, érzelmeket, hogy hinnem kell.

    Egy titokzatos férfi, aki mi mást akarhatna, mint a világ ura lenni? Aki tesz is ezért évtizedek óta, pénzt és életet nem kímélve. Természetesen csak a pénz a sajátja.

    Egy másik férfi, aki az előbbi teremtménye, alázatos szolgája, minden parancsának teljesítője. Hataloméhes kísérleteinek első alanya, aki teremtője szerint emberibb a legtöbb embernél. Erős, okos, tanult, intelligens, legyőzhetetlen harcos. Mindvégig vártam, hogy fellázad, hogy kitör belőle az önös embertermészet…

    Egy parancsnok, aki megszervezi és összetartja az ország elit kommandós csapatát. Aki nem csak az emberei testével, de a lelkükkel is törődik. Aki képes hónapokon át azért dolgozni, hogy valaki megértsen valamit. Ami fontos. Valakinek.

    Egy katona, akinek örömtelen életébe a kommandós csapathoz tartozás hozza el azt a változást, ami segít elviselni emberpróbáló sorsát. Hihetetlen megérzéseit nehezen fogadják el, mégis kénytelenek elismerni tudását. Erős testileg-lelkileg egyaránt.

    Egy régi, misztikus emberfaj, mely megőrizte tiszta vérvonalát, miáltal tagjai majdhogynem természetfeletti képességekkel rendelkeznek. Majdhogynem! Mert csak a mai ember számára természetfeletti, az ősöknek az volt természetes. Vissza lehet-e hozni eme képességeket?

    Vajon Zoé, a tízéves kislány, aki játszi könnyedséggel győz le képzett katonákat anélkül, hogy valaha harcolni tanult volna, ezen ősök leszármazottja, vagy az új korszak rémsége? Mivé fejlődik, melyik oldalra áll, mire felnő?

    Havasréti Roland biztos kézzel játszik olvasóinak érzelmeivel. Megszeretteti a hőseit, majd megutáltatja őket. Aztán megint csavar egyet a történeten, és már nem is tudom, mit higgyek. Aki eleinte szimpatikus, később még inkább, aztán kezd fura lenni, majd azon töprengek, miért teszi, amit tesz, és miért úgy, ahogy. Gyűlöljem vagy sajnáljam? Áldozat-e ő maga is, vagy elfogadta, sőt nagyra értékeli sorsát?

    Mindez körítve egy kivédhetetlen, pusztító tragédiával, melynek következményeivel meg kell küzdeniük a főhősöknek, szó szerint átverekedni magukat szép magyar tájainkon, mialatt a háttérben erők és ellenerők dolgoznak értük és ellenük. A ki és miért kérdés megválaszolásáig rengeteg csavart rejt a történet, és sosem tudhatjuk, ha éppen valami jónak tűnik, valóban jó lesz-e a végére.

    Az általam kiemelt sorsok átfedik egymást, de azt már nem árulom el, melyik jellemrajz kihez tartozik. Tessék elolvasni a könyvet, érdemes!

    Vájtszemű helyesíróknak és szerkesztésben gyakorlottaknak ajánlom, kapcsolják ki ezirányú figyelmüket, és csak a történésekre összpontosítsanak! Tudom, a könyvben rengeteg hiba van, de ez mind javítható a második kiadásnál, a cselekményszövés izgalmaiból egy cseppet sem von le.
    A szerző nagyon ügyesen befejezetlenül hagyja a történetet, ami számomra roppant idegesítő, mivel nagyon is olvastam volna tovább. Gyanítom, hogy ha nem tartja be a könyv végi ígéretét, miszerint „Folytatása következik”, sokan, akik olvastuk, „Ne legyen nyugtod, míg meg nem írod…” kezdetű átkokat szórunk a fejére.

    A könyv megrendelhető az omlit@hotmail.hu email címen, vagy a Líra hálózatában.

  12. Barabás Zoltán: Tépett szárnyak
    (könyvajánló)

    „A műsorvezető most egy számára új területen mutatkozik be. Azt gondolja, több hölgy olvasója lesz, mint férfi, de biztos abban is, hogy a hölgyek vitatkozni fognak vele. Miért? Mert több időt töltenek a tükör előtt, és őket jobban zavarja az, amit ott látnak. Ez a könyv pedig tükröt állít mindannyiunk elé.” – olvasható a kötet hátoldalán.
    Én belenéztem ebbe a „tükörbe”, és jó szívvel ajánlom figyelmébe mindenkinek, hiszen a tartalom rólunk, és nekünk, embereknek szól. Mindannyian félünk az öregedéstől, az elmúlástól, és miközben ettől rettegünk, nem ismerjük fel, hogy nem a haláltól kellene félnünk, hanem sokkal inkább attól, hogy még el sem kezdtünk élni, és élvezni az életet!

    A Fény ura által kiválasztott sas újjászületésének mesés, misztikus története megtanít arra, hogy nincsen olyan helyzet, amiből ne lehetne újra talpra állni. Csak hinni kell magunkban, meg kell hallani egymás szavát, gondolatait, s akkor a körülöttünk lévő világ is meg fog változni, legyőzve a béklyóba kötő visszahúzó erőket.
    A könyv kíméletlen őszinteséggel szembesít gyarlóságainkkal, hibáinkkal, és rávilágít arra, hogy létezésünk értelme nem más, mint a szeretet.

    A lebilincselő olvasmány egyszerre elgondolkodtató, rejtélyes és szórakoztató, nehezen lehet félbehagyni. A könnyfakasztó részek mellett helyet kap a játékos könnyedség és humor, és olyan bölcsességek, melyeket sorvezetőként használhatunk életünk tartalmasabbá, jobbá tételéhez.
    Az író képzelete határtalan magasságokat jár be, szinte szárnyal, mint Tom, a „Kezdet és Vég sziklájánál” testi-lelki kínok árán újjászülető „fejedelmi madár”. Olvasás közben éreztem az energiaáramlást, érzékeltem a világegyetem harmóniáját, mely az univerzum (és énünk) magasabb szintre emelését hivatott biztosítani a szeretet mindent felülmúló ereje által.
    S a betű, az írott szó jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint a könyv elején található idézet: „Az írás hatalmas eszköz. Idegenek szívét érintheted meg általa, fájdalmakat törölhetsz ki magadból, színt vihetsz mások életébe…”
    E lélekérintő írást úgy gondolom, nem elég elolvasni, a sorok mögé kell látni, és mindenképpen érdemes továbbgondolni.

  13. Vjacseszlav Iljusin: Versek és versfordítások
    Na persze, könnyű annak fordítani, aki kétnyelvű – mondom én. De tudom, nem így van. Sok minden kell ahhoz, hogy a fordítás hiteles legyen, ne csak a szöveg, az érzés is pontosan átjöjjön, s mindezt úgy, hogy a versforma is megmaradjon.

  14. Szia Eliza!
    Hát idetaláltam…neked mindig vannak remek ötleteid.
    Köszönöm, hogy a Ragyogást már föltetted, most hozom a következő linkjét ( ha jól mondom) : http://undergroundbolt.hu/percek-sulya.
    Szeretném, ha fölkerülnének a Tollal.hu-ra is, de nem tudom, hogyan. Esetleg a
    postaládikába írjam be a linkeket és Te a helyére teszed?

    Köszönettel és öleléssel: Zsuzsa

    1. A képet feltettem, információk a megadott link alatt találhatók a könyvről. Zsuzsa, írhatnál néhány szót, mégis csak te ismered legjobban a kötetet. Nem akarom kimásolni a kiadó honlapjáról, nem biztos, hogy örömmel vennék (szerzői jogok stb.)

      1. Eliza, kedves!
        Köszönöm, írtam pár sort hozzá:

        E verseskötetembe az elmúlt 3 év pergő homokszemeiből
        válogattam. A Természet szépségeibe fonva próbálom
        megmutatni a bennünk és körülöttünk lévő Lét-perceket
        az emlékek, szerelmek, vágyak tükrében.
        A ránk nehezülő percek súlyát szeretném könnyebbé tenni verseimmel.

        Üdv: Zsuzsa

  15. Bódai-Soós Judit: Visszafelé szaladó fák
    Ez a könyv egy gyermek álmairól, vágyairól, örömeiről, bánatairól mesél. Elsőként a bánattal találkozhattam, mely feldolgozatlanul haragként tört elő.

    Az apa elvesztése olyan fájdalom, amely egy kisgyermeknek felfoghatatlan. Időbe telik, míg rádöbben, mit jelent a „nincs többé”. De addig harag tombol az ártatlan lélekben a világ, az egész ellenségessé vált világ ellen.
    Egy felnőttre azt mondanánk, mérhetetlenül önző, de egy gyermek még nem lát tovább a saját gyötrelménél. Neki az fáj, amit megél, átél. Az elkerülhetetlen változás. Amikor az ő kis nyugodt, rendezett magán- és társasági élete a feje tetejére áll.
    Julcsi a fővárosból egy kicsi, eldugott faluba kerül a nagyszüleihez. Új iskola, új barátok, akikkel-akikért meg kell küzdenie, miután legyőzte önmagában a változással szembeni dacot, ellenállást. Az erős akaratú kislány kitartó, jószándékú környezetben fedezi fel a vidéki élet szépségeit, miközben korrajzot ad a hetvenes évek számomra oly ismerős közegéről. Elfeledettnek hitt emlékeimet felidézve újraélette velem a gyerekkoromat. Aki akkoriban gyerekeskedett, volt kisdobos, úttörő, netán őrsvezető, annak kellemes nosztalgiát ébreszt a szívében.
    Akinek ismeretlen az a miliő, lehetőséget kap bepillantani szülei-nagyszülei gyerekkorába, amikor még a réteken, patakparton, akár erdőkben zajlottak a stratégiai játékok a monitorok helyett. Amikor az összefogás még kézzelfogható volt, és nem lehetett egy gombnyomással kikapcsolni.
    Néhány hónap alatt összecsiszolódnak a gyerekek, tiszta szívvel, együtt, egymásért cselekszenek, úgy, ahogy kevés felnőtt képes önzetlenül adni önmagát. Ők megteszik, az erősek felkarolják a gyengébbeket, még, ha a nyári szünidejük egy részét kell is rááldozniuk, hogy társaik se bukjanak meg év végén. Közös tanulás, közös játékok, közös vágyakozások… tiszta, őszinte kamaszszerelem. S a vége? A végén minden a helyére kerül. Az apa emléke a szív csücskében nyer örökös helyet, a fiúk a másik csücsökben, s az iskola is hívogatóbb már, mint a régi…
    Julcsi új osztálya – és velük együtt természetesen Julcsi is – jelesre vizsgázik szeretetből.

    Egyetlen negatívuma van a könyvnek: Rövid!

  16. Szilágyi Perjési Katalin: Mackó Úr repülni akar
    Novelláskötet, melybe az utóbbi három év legsikeresebb novelláiból válogatott a szerző. Történetek, melyeket az ifjabbak már csak hallomásból ismerhetnek, hiszen nagyrészt megtörtént esetek fájdalmas elmesélése ez a könyv.

  17. Radmila Marković: A csérogó
    Radmila szavai: Ha marketinget tanultam volna, most könnyű dolgom lenne.
    Mit is mondhatnék? Ha valakinek kedve van beszélgetni velem, vagy meghallgatni életem napos és árnyékos oldalát, vegye kezébe a könyvemet, illetve olvassa el, és remélem kellemes időtöltésben lesz része. Olyan ez a könyv, felnőtteknek szánva, mint amikor mesét olvasnak a gyerekek, csak épp a tartalma változatos, fordulatos, és az élet írta. Semmi köze a valótlan világhoz.
    Szereti a humort? Megtalálja
    Szereti a verset? Megtalálja
    Hisz a hihetetlenben? Ha nem, ezek után hinni fog.

  18. Dezső Ilona Anna: Bolda, az utolsó igazi sámán
    Réges-régen, a letűnt korok idejében élt egy nép, mely kitűnt a többi közül. Egy békés nemzet, melynek férfijai egyik vadászatból nem térnek vissza a tél közeledtével, így a törzs vezetése a legbölcsebb asszonyra, Boldára, az öreg sámánra hárul.
    A legyengült nép és Bolda menye, Arina, a szomszédos nemzet célpontjává válik, melynek következtében az egész falu a kényszerházasság és a lehetséges bosszú előli menekülésre kényszerül. Egyik este felszólalnak a dobok, és az éj leple alatt, az öregeket hátrahagyva, elindulnak az asszonyok egy jobb élet reménye felé. Ám az üldözőik sem akarnak lemondani a könnyűnek tűnő prédáról, és a kincseknél is többet érő asszonyok öléről…
    Innentől kezdve Dezső Ilona Anna regénye behálózza az olvasót, és átbillenti abba a képzeletbeli világba, melyben együtt él az ármány és a szerelem, a háború és a haza keresése, a valóság és a varázslat birodalma. Ebben a könyvben nem csak olvasunk a szereplőkről, de meg is ismerjük őket, és míg rójuk a sorokat, velük együtt is lélegzünk. Egy olyan korba varázsol el bennünket a szerző, melyet lehetetlen addig magunk mögött hagyni, míg végig nem érünk az egész könyvön.
    Tóth Balázs Gábor
    Tollal.hu – Közélet és Kultúra főszerkesztője

    Egy sámános könyv, ami mégsem sámános, mert nem a sámánságról szól.
    Egy kedves kisregény, melynek főszereplője Bolda, a füvesasszony, aki rendelkezik sámáni képességekkel és tudással, de főleg emberséggel, felelősségérzettel, szeretettel.
    Bolda népe elhagyni kényszerül lakhelyüket. A menekülés évekig tart, mire sikerül eljutniuk egy védett helyre, ahol felépítik újra társadalmukat, életüket. Vándorlásuk során, míg a jó megküzd a gonosszal, szépséges természeti és emberi értékeket ismerhet meg az olvasó.
    Szilágyi Marcsi
    Élő Irodalom- Élő Könyv főszerkesztője

  19. Döme Zsuzsa: Verset ír a nagymamám
    Szemlesütve,
    lassan számolj
    egymás után
    szépen százig,
    s tégy úgy, mintha
    nem is tudnád,
    hova bújtak
    mind egy szálig!

    Ilyen, és hasonló kedves gyermekversekkel van teli ez a könyvecske. A verseket a szerző unokái inspirálták, s egy író hajlamú nagymamának gyermekek között szinte kötelező a versírás. 52 vers, 52 hét egy évben, talán véletlen, talán nem, de heti egy versikét könnyedén meg lehet tanítani a kicsiknek. Főleg, ha fülbemászó dallamuk nem hagy nyugton, és folyton ott mocorog a nyelvünk hegyén.

    A nagymamám elég vékony,
    ráadásul találékony.
    Magától is kitalálja,
    hogy a papát hogy szekálja.

    Az illusztrációk B. Nóra munkái, s a kötet címét ki más írhatta volna a borítóra, mint az egyik unoka.

  20. Vedres Ferenc – Vedres-Nagy Ibolya: Megmozdított kövek
    Negyedik közös kötetével jelentkezik a kiskunmajsai pedagógus-házaspár.
    A kötet illusztrációit most is Pócsik Olga készítette, nagy művészi pontossággal és precizitással.
    A Megmozdított kövek újfent bizonyítják a kapcsolatok fontosságát, az egymás iránti feltétel nélküli tiszteletet, még akkor is, ha a hétköznapokban időnként nagyok a távolságok. Mélyen megélt vallásosság, az ősök és szakmai elődök mérhetetlen tisztelet és szeretete sugárzik írásaikból.
    Az alkotók a modern művészet szószólói, verseik, novelláik képei tiszták, érthetőek és őszinték. Úgy, ahogy a Vedres házaspár egész élete, sok évtizedes pedagógusi munkája.

  21. Juhász Kató: Kirekesztve
    Huszonöt évvel ezelőtt a megváltozott társadalmi viszonyok nagyon sok ember, család életét átrendezték.
    A könyv három különböző terjedelmű írásban, példákkal mutatja be a gyakran megrendítő élethelyzeteket.
    Az első részben a fikció és valóság keveredik. Egy törvényesen, de nem etikusan meggazdagodott ember gondolkodásmódjának átalakulását követhetjük nyomon, miközben megismerhetjük a rendszerváltoztatás veszteseit, akik erkölcsi tartásuk, vagy életkoruk miatt kerültek hátrányos helyzetbe.
    A további két írás élethűen ábrázolja egy elszegényedett ipari város tartósan munka nélkül maradt lakóinak, és leszármazottjaiknak helyzetét.
    Megjelent az Underground kiadónál.

  22. L. Horváth Zsuzsa: Ragyogás
    Valamennyien őrzünk szívünk rejtett csücskében reménytelen, viszonzatlan, plátói szerelmeket. Életünk során legalább egyszer álltunk már szemtől szembe azzal az „ismeretlen ismerőssel”, aki különös, sejtelmes vágyakat ébresztett szunnyadó lelkünkben. S bár ezek soha valóra nem váló, beteljesületlen álmok maradtak, mégis meg tudják szépíteni könnyes-fájó pillanataik felidézésével a magány szürkeségébe merülő napokat. A lélek gyöngyházfényű emlék-tavának rezdülései versekbe öntve idézik e sosem-volt szerelmek könnyes varázslatát.
    Megjelent az Underground kiadónál.

  23. Róna J. László verseskötete. Mivel én alapból nem vagyok verses, csak az ajánlóját teszem ide:
    “Ebben a kötetben ismét verseket kínálok a Tisztelt Olvasónak.
    Bevallom, engem minden újabb kiadásom nagy örömmel és várakozással tölt el.
    A vers számomra az érzések, gondolatok erőteljes, tömör kifejezését jelenti.
    Amikor a próza erre nem ad lehetőséget, átlépek a líra világába.
    Ez a színes világ módot kínál, hogy megszólaljanak a sorok közéletről, természetről, szerelemről, sok minden másról.
    Remélem, elnyeri az Ön tetszését ez a válogatás, megtalálja benne, amit keres.
    Megtiszteltetésnek veszem és köszönöm, ha véleményét felém a kötetben megtalálható email címemen kifejezi.”
    Megjelent az Underground kiadónál.

  24. Recenzió egy általam olvasott könyvről:
    Jan-Philipp Sendker: Szívszelidítő
    A könyv egyenes folytatása az író előző könyvének, a Hazatérésnek, s ahogy ott, úgy itt is a főszereplő érzései, útkeresése ad keretet a történéseknek.
    Sendker simán elmehetne pszichológusnak (ha nem az, mert ezt nem tudom), de nála valóban találóbb lenne a lélekbúvár kifejezés. Remek, átélhető és hihető leírást ad a mániás depresszióról. Akkor is, ha ezt abban a világban (Burmában) másképp nevezik, illetve nem diagnosztizálják. Olyan mélységekben festi le szereplői lelkivilágát, mutatja be a miérteket, ami hatalmas beleérző-képességről, vagy saját átélt élményekről árulkodik. Hogy melyik az igaz? Ezt csak ő tudja…

    Egy olyan hiedelemvilágot mutat be, mely nekünk nyugatiaknak felfoghatatlan. Nem maga a hiedelemvilág, hanem az, hogy olyan mélyen képesek hinni benne, és hozzáigazítani az életüket. S mégis, ahogy olvasom, magam is elhiszem, hogy létezik a fügefában lakó szellem, aki szereti a banánt.
    A könyv alaposan körülírja a témát, melyet nyugati felfogással nehéz hinni, de akár úgy is lehet. Mert miért is ne létezhetne lélekvándorlás? Akár oly módon, mint ebben a történetben? Oly módon, ami Burmában természetes, mint a napsütés, míg nyugaton annyira félelmetes, hogy gyógyszerekhez menekülnek előle.
    Úgy kezdődik, hogy Julia hangokat hall. Nem részeg, nem skizofrén, de szabadulni akar… ezért nagy útra indul. Nagy útra, melynek végén nem csak a keresett embert találja meg, de önmagát is, végre.
    Több mesélő szavaiból ismerhetjük meg végül Tar Tar életét.
    Azét a férfiét, akit már magzatkorában halálra szánt az anyja.
    Azét, aki nyolc éves gyerekként megöli, és a piacon eladja feldarabolt barátait (a tyúkokat), hogy a testvéréről és az anyjáról gondoskodjon. Az anyjáról, akitől nem kapott szikrányi szeretetet sem.
    Azét a férfiét, aki folyton azt érezte, ő nem kell, s egy idő után a szabadító halált kereste.
    Azét, aki mégis, minden átélt borzalom ellenére képes volt újra szeretni.
    Magával ragadott a történet, nem tudtam letenni, egy nap alatt elolvastam. Néha jól elhelyezett mondatok serkentették a kíváncsiságomat, s néha ezek a mondatok nem kaptak direkt magyarázatot. Hosszan és mélyen kell elgondolkodni a jelentésükön.
    Végig lehet futni a könyvön úgy, mint egy izgalmas történeten, és végig lehet olvasni úgy, hogy közben magamba engedem a belőle áradó bölcsességeket. A döntés az olvasó kezében van.

    Csak, hogy valami rosszat is írjak…
    Úgy tűnik, a korrektor vagy nem olvasta elég figyelmesen, vagy túlságosan megbízott a helyesírás-ellenőrző programban, mert van jónéhány baki, ami kiszűrhető lett volna. De ezeket úgyis csak én vettem észre, aki maga nem foglalkozik szerkesztéssel, annak nyilván nem tűnnek fel. Főleg, hogy a sztori értékéből semmit sem vonnak le.

    A fotó a Tericum Kiadó honlapjáról származik.

    1. S az említett első rész:
      Jan-Philipp Sendker: Hazatérés
      Haladjunk kívülről befelé!
      Tetszetős borító, kemény kötés, szép kivitelezés. Olvasható betűméret, viszont a betűtípus nem nyert meg. Igaz, nem szokványos, de bántja a szememet, hogy a t-betű csak magánhangzó magasságú. Gyakran félreolvasom r-nek.
      Ráfért volna egy alaposabb korrektori szem, mert nagyon sok hiba van benne, ami persze a tartalmi élvezetből semmit sem von le, s aki maga nem ír helyesen, tán észre sem veszi. Bár nem kerestem, de időnként szemet szúrtak, pl.: mondaton belüli múlt és jelen idő. Valószínűleg fordítási hiba, ahogy a rengeteg indokolatlan szóismétlés („megcsúszott a csúszós kavicsokon” „településen telepedett le”). Pedig szép szókincsünk van, s csak kevés olyan kifejezésünk, melynek nincs szinonimája.
      Érdekes szavakat használ, hacsak nem fordítói/korrektori hiba eredménye a „gyakrabbá” és „zizgett”

      De menjünk beljebb!
      Egyes szám első személyben indul a történet, mely rögtön a titkok mélyébe vezet. Figyelemfelkeltő, hiszen a sok beszéddel is alig árul el valamicske konkrétumot. S amikor azt hiszem, végre megtudok valamit, „az öreg mesélni kezd”. Új szereplők, új szituációk… mígnem rádöbbenek, hogy épp az imént hiányolt titkokat közli, miközben az élet mély kérdéseit feszegeti – az elején válaszok nélkül – roppant olvasmányosan.

      Nagyon élethű karaktereket rajzolt az író. Sajnálatos módon egyik részletesen jellemzett személyiség sem ismeri a boldogságot. Kívülről szemlélve érzéketlennek, apatikusnak láttatja őket. Ha vannak érzéseik, márpedig vannak, titkolják. Másrészt viszont olyan részletességgel mesél az érzésekről, amilyen őszinték és nyíltak csak kevesek képesek lenni, még önmagukhoz is.
      Mia Mia az örökös félelmeivel színtiszta depressziós. Nyugati észjárásnak felfoghatatlan az ilyen mértékű babona. Természetesen, ha akarjuk, minden történetbe bele lehet magyarázni, hogy egy átok miatt van, mindent át lehet formálni úgy, hogy illeszkedjen a hitünkhöz, hiedelmünkhöz.
      Tin Vinnek már születésekor megpecsételték a sorsát. Anyja babonás hitvilága, mely egész kultúrájukra jellemző, szerencsétlen irányt adott életének. Örökös rettegésre ítélte, a fiú félt mindentől és mindenkitől, tán önmagától is. Pedig kivételes adottságai révén megbecsült ember lehetett volna. (Ahogy lett abban a pillanatban, amint megfelelő mértékű és fajtájú szeretetet kapott, és képessé vált a viszonzására.)
      Az anya elmegy, és magára hagyja hatéves fiát. Nem érdekli a sorsa, menekül tőle. Mindezt azért, mert szombaton, ráadásul decemberben született! Nyugaton is előfordul, hogy egy anya eldobja a gyermekét, de itt ekkor intézetbe kerül a gyerek, jobb esetben magához veszi egy rokon. Ott egy idegen egyszerűen úgy dönt, hogy odaköltözik, gondozza, anyja helyett anyja lesz, még az anya munkáját is átvállalja, folytatja, és senki sem kérdőjelezi meg. Itt ezer törvényt sorolnának, miért nem lehetséges – ott természetesnek veszik.
      Éles az ellentét a keleti és nyugati életszemlélet között. Itt szinte elképzelhetetlen, ami ott magától értetődő: az a belenyugvás, alázat, az idősebb rokon akaratának elfogadása, sajátunk alávetése amannak. Nincs ellenkezés, nincs dac, csak engedelmesség, akkor is, ha szinte belepusztul a lelki fájdalomba, mert sorsa egyre messzebb – Amerikába – űzi Tin Vint.
      Sendker érzékletesen írja le a fiú magába fordulását (ilyennek képzelem az autistákat), de ugyanolyan láttató a tájleírás, avagy az életmód bemutatása.
      Megismertet a keleti életbölcsességekkel, melyek súlyos igazságokat rejtenek, amennyiben hajlandók vagyunk elgondolkodni rajtuk. Ezeket elfogadva rájövünk, miért is annyira más az ottani emberek életfelfogása, hozzáállása a léthez, létezéshez, miért olyan nyugodtak. Mi azt mondanánk, beletörődők – ők azt, elfogadók.
      Néha felcsillan a humor a sorok között: „ételeink olykor megviselik a külföldieket”, lehetne több belőle.

      A Hazatérés egy szép szerelem – a SZERELEM – története, mely oly mélységekig emelkedett, ahol már nem volt fontos a testi közelség. Mely fél évszázad múltával sem gyengült annyira, hogy ne érezzék egymást téren és időn túl. Mely egymáshoz vonzotta őket a világ másik végéről, hogy együtt fejezhessék be földi életüket. Melyben a nő az érzékeken túli üzenettel jelezte: most, most kell jönnöd, s a férfi, otthagyva mindent, repülőre szállt.
      Négy évvel később a lánya Tin Vin keresésére indul. Nagy a távolság Amerika és Burma között, s nemcsak térben.
      A könyv türelemre nevel, hiszen U Ba egyetlen mondattal elárulhatná Juliának, hol van az apja, de inkább elmeséli az életét. S elég szuggesztív a hatása, hogy felébressze a kívánságot a titok megismerésére. Bennem is.

      Kiadó: Tericum Kiadó

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!