Pöttöm, a húsvéti tojás

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


(Lili, a kis tündértanuló sorozat)

Egyszer volt, hol nem volt, valahol az Üveghegyen túl, de az Óperenciás tengeren innen, volt egyszer egy kendermagos tyúkocska, úgy hívták, Totyi. Minden reggel tojt egy szép, nagy tojást, amit aztán a gazdasszonya titokban összegyűjtött. Úgy gondolta, majd ezekből készíti az unokáinak a húsvéti hímes tojást.

Egy reggelen különösen apró tojás került a kötényébe. Totyi állandóan Mári néne lába alatt sertepertélt, úgy kísérte a fonott kosárhoz. De jaj! A gazdasszony körbenézte, majd egy halk sóhajjal egy másik kosárkába helyezte az apróságot. Belőled nem lesz pirostojás – dünnyögte neki –, de süteménybe te is jó leszel.

Ám Pöttöm, ahogy a tyúkmama elnevezte, nem akart süteménnyé változni. Ő is hímes tojás szeretett volna lenni, mint a testvérei. Amikor Mári néne a konyhába vitte őket, őt pedig ott hagyta, bánatában kiugrott a kosárból, és világgá ment.

Ahogy ment, mendegélt, találkozott a lágy tavaszi szellővel. A szellő megkérdezte, hová gurul olyan szomorúan, mire a kis tojás elpanaszolta neki a bánatát.

– Sose bánkódj, Pöttöm, majd én segítek neked – vigasztalta, s vidáman körbetáncolta a szökevényt. – Arra menj! – susogta, s mutatta az utat. – Ott lakik a Nap, biztosan ő is a pártfogásába vesz téged.

Pöttöm kipirult a langyos széltől, de elszántan tovább ment. Addig-addig, mígnem a Napocska kíváncsian lekukkantott rá az égről, és megkérdezte, hova tart.

– Magam sem tudom – szipogott Pöttöm. – De addig megyek, míg találok egy helyet, ahol az ilyen kicsike tojásból is lehet húsvéti meglepetés, mint amilyen én vagyok.

– Ne sírj, majd én teszek róla, hogy felvidulj! – mondta a Nap, és megölelte, megcsókolgatta az apróságot.

– Köszönöm, kedves Napocska, de ez nekem nem elég, én hímes tojás szeretnék lenni.

Elbúcsúzott a Naptól, és tovább vándorolt. Egy szép, virágos rétre érkezett. Mindenütt aranysárga boglárkák, tűzpiros pipacsok, hófehér szirmú kamillák, kék katángok virítottak. Éppen megcsodált egy lila harangvirágot, amikor valaki megszólította.

– Te meg ki vagy?

Pöttöm kíváncsian nézett körül, de nem látott senkit sem.

– Te ki vagy? – kérdezett vissza. – És hol vagy?

– Itt! – dugta ki a fejét a harangvirág kelyhéből egy vörös hajú, szeplős tündér. – Lili vagyok, és éppen a varázslást gyakoroltam. Tudod, még csak harmadik osztályba járok, sokat kell tanulnom. De már tudok varázsolni, csak még nem mindig sikerül elsőre. Ezért szoktam itt a réten gyakorolni.

– Én Pöttöm vagyok, és húsvéti tojás szeretnék lenni, de túl kicsi vagyok. A gazdasszonyom azt mondta, csak sütemény lehet belőlem, ezért megszöktem hazulról.

– Butaság! – legyintett Lili, miközben megrezzentette aranypettyes szárnyait. – Én is kicsi vagyok, mégis tündér lesz belőlem, csak még nőnöm kell, és nagyon sokat tanulnom.

– Én nem tudok nőni. Ekkora vagyok és kész! – kesergett a tojás.

– Nem baj, akkor is szép vagy – mosolygott rá Lili, a kis tündértanuló, és meglegyintette a varázspálcájával. – Nézd csak! – tartott elé egy tükröt.

Pöttöm belenézett, és elámult. Széltől piros héján keskeny, napsárga csíkok virítottak. Nem is csíkok voltak azok, inkább vonalkák, és állandóan mozogtak. Hol egy házikóvá álltak össze, hol virággá, hol szétszaladtak, mint ijedt birkanyáj a réten, hogy később egy mókust rajzoljanak ki.

– Menj haza, Pöttöm, és meglásd, te leszel a legszebb meglepetés.

Mári néne éppen a kamrába tartott, mert megszámolva a kész hímes tojásokat, rájött, hogy eggyel kevesebb van, mint amennyi kellene. A kis tojás suttyomban elsurrant a gazdasszonya lába mellett, és hamar felkapaszkodott a kosárba.

– Hát itt vagy, te kis szökevény! – nyúlt érte Mári néne, s már vitte is. – Téged kerestelek. És milyen varázslatosan szép lettél! Nem is festelek be, te így vagy jó, ahogy vagy. – Ezzel óvatosan a hímes tojások tetejére tette Pöttömöt.

Reggel az unokái szájtátva nézték a legkisebb tojás gyönyörű, folyton változó mintázatát, s együtt találgatták, milyen állatot vagy virágot rajzol ki éppen Pöttöm piros héjára a Napocska sárga ajándéka.

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!