A húsvéti róka

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Csege, a húsvéti nyúl fejét fogva szédelgett az erdőben. Homlokán hatalmas púp, két hosszú füle bánatosan konyult le. Szinte még most sem hitte el, ami történt. Erre még nem volt példa, amióta húsvéti nyúl a húsvéti nyúl!

– Mi történt veled, Csege? – kérdezte tőle Evetke, a mókus, aki reménykedve kotorászott tavalyról maradt diószemek után az üde, harsogó zöld fűben.

– Jaj, kedves mókus barátom, képzeld, kiraboltak! – siránkozott a nyúl.

– Kiraboltak? Ez hallatlan! Tégy panaszt a királynál! Leó majd igazságot tesz.

– Igen, igen, de mire a király ítéletet hoz, rég elmúlik húsvét, a gyerekek pedig hiába várják a pirostojást szerte a világon. Jaj, jaj, mi lesz most, mi lesz?

– Láttad-e, ki volt az? – jött közelebb kesergése hallatán Gida, az őzbak.

– Nem láttam, kik voltak, mert mindkettőnek álarc volt a fején, csak a hegyes orruk állt ki belőle, meg a lompos, vörös farkuk a köpeny alól.

– Biztos megint azok a rosszcsont rókakölykök! – dörmögte Fabó, a vaddisznó. – Azok nem férnek sohasem a bőrükbe.

– De minek nekik az a sok pirostojás?

– Ki tudja, talán eladják a piacon – szólalt meg a fejük felett Manda, a bagoly. – Ilyenkor nagy keletje van a hímes tojásoknak. Szólok is a kofáknak, ha már felvertetek legszebb álmomból, hogy véletlenül se vegyék át tőlük. Ti meg menjetek a királyhoz panaszra! Sopánkodással nem juttok előbbre.

– Azt a fűzfán fütyülő sárgacsőrű feketerigóját neki! – bömbölte Leó, az állatok királya. – Azonnal hívd ide a fiaidat, Finta! Azonnal! – parancsolt a rókára haragosan. – Nem érdekel, honnan jönnek elő, és hogyan, de itt legyenek egy szempillantás alatt! – Mérges toppantása láttán a róka ijedten szaladt megkeresni Baksát és Baktát, az ikreket. – Ne aggódj, Csege, visszakapod a tojásaidat – próbálta Leó megnyugtatni a nyuszit, de hiába.

– Késő lesz, késő! – tördelte a mancsait Csege. – Az emberek nagyban készülnek a húsvétra, főzik sonkát, csülköt, sütik a finom kalácsot, ünneplőbe öltöznek, hamarosan a harangok is megszólalnak a templomtoronyban, és én végzetesen le vagyok maradva a tojáskihordással. Sőt! Nincs is elég hímes tojásom, főleg, ha a két ravaszdikölyök túladott rajtuk. Bajban vagyok, királyom! Most segíts, ha tudsz!

– Majd mi segítünk – röppent oda Polli, a fácán. Mögötte sorban Letti, a gólya, Citta a kakukk, Rozi és Rézi a két pacsirta-barátnő, Mandula, a tőkés réce, Késa, a fürj. Mindannyian letettek egy-egy tojást a nyuszi elé.

– Kedvesek vagytok! – Csege nyúl egyik szeme már nevetett. – Köszönöm a jó szándékotokat, örömmel tölt el, hogy készek vagytok megmenteni a húsvétot, de az énekesmadarak tojása nagyon kicsi, a gólyáé pedig túl nagy. Azokból nem lehet pirostojás.

– De a miénkből lehet! – harsant a fák közül. Seregnyi tyúk masírozott elő kotkodácsolva Bongor, a kakas vezetésével. – Hallottuk a bagolytól, hogy bajba jutottál, Csege. Azonnal útnak eredtünk. Most már biztosan lesz elég alapanyagod. – Büszkén figyelte, ahogy asszonyai kupacba halmozzák a friss tojásokat, majd elégedetten kukorékolt egy nagyot. – Rajta, nyuszi, a festés már a te dolgod, ahhoz mi nem értünk. Indulás haza, lányok! – állt újra a sor elejére.

– Köszönöm! – kiáltott utánuk Csege, és azonnal hozzálátott a hímzéshez. Fabó csíkos csemetéi hozták az ecseteket, festékeket, pillangók, szitakötők százai segítették a munkát.

– Én is köszönöm! Hol vannak már azok a mihaszna rókakölykök? – bömbölt az oroszlán, csodálkozón bámulva a szaporodó gyönyörű, napcsókolta húsvéti ajándékokat.

– Itt vannak, felséges királyom! – terelte be a tisztásra a két kisrókát Finta. Mindkettőnek fekete karika virított a szeme alatt, fejüket szégyenkezve hajtották le az állatok királya előtt.

– Látom, már megbüntetted őket – mordult elégedetten Leó. – De ennyivel nem ússzák meg. Hogy felfogják, mekkora galibát okoztak, kettejüknek kell széthordani a hímes tojásokat, elosztani a világ gyermekei között.

– De mi nem tudjuk, hogyan kell, hová, kinek… – próbált tiltakozni Baksa és Bakta, de az oroszlán rájuk rivallt:

– Majd megtanuljátok. Csege elmondja, mit kell tennetek, ti pedig megteszitek. A nyuszinak még sok dolga van a festéssel, ahogy készülnek a tojások, ti abban a pillanatban viszitek. Nincs apelláta! Remélem, megvannak még az elrabolt tojások is, azokat is hordjátok szét! Gyerünk, kezdhetitek, nyakunkon a húsvét!

És hiába sírt-rítt a két haszontalan rókakölyök, bizony nekik kellett elvégezni a munkát. El is fáradtak alaposan. Soha többé nem jutott eszükbe elrabolni a húsvéti nyuszi hímes tojásait.

Így történt, hogy idén nem a nyuszi hozta a pirostojást, és ha véletlenül rókát láttál a kert alján sündörögni, biztos lehetsz benne, hogy neked is Bakta vagy Baksa vitte.

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

13 hozzászólás a(z) “A húsvéti róka” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!