Én tükre vagyok minden mosolyoknak,*
Őszintéknek és valótlanoknak,
Hadd lássa meg az ember a másik fájdalmát,
Akkor is, ha némán, mosoly mögül kiált.
Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
Mit a gyermekek arcunkra lopnak,
Mi a szívünk mélyéből sugárzik,
Akkor is, ha a lélek odabent fázik.
Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
Mit ember embernek adhat,
Kinek önzetlen tette elismerést nem vár,
Csak teszi, mit a szíve diktál.
És tükre vagyok a te mosolyodnak,
Hiszem, hogy csupa jót hoz a holnap,
Szemedben a mosoly örökké ragyog,
Mint égen a tündöklő, halvány csillagok.
* Mécs László: A gyermek játszani akart c. versének egyik sora