Mikor az égbolt aranyat könnyezett,
Isten a felhőkből alátekintett.
Rábökött néhány magasztos lélekre,
S elvitte őket a mennyekbe örökre.
Odafenn e lelkek szárnyakat kaptak,
S feledve mindent boldogan daloltak.
Angyalok éneke zengett az égben,
Vigasza csendült az élők fülében.
Elcsukló hang az angyalok karában –
Emléke rezdült elhagyott fiának.
Isten oldalán a földre tekintett,
S alant az égbolt aranyat könnyezett.
.
Kedves Eliza!
Nagyon szépen köszönöm.
Kálmán.