Megosztás ezzel:

Kirúgott magából az élet,
Nincs többé szüksége rám.
Bár künn a természet éled,
A sorsom magányba zár.

Midőn a lakomba térek,
Gyermekem vádlón néz rám.
Engem a szégyenpír éget,
Asszonyom gyilokkal vár.

Csókoddal vétkezem régen,
Magával sodort az ár.
Gyöngyszínű íriszed nézem,
Lelkem a távolban jár.

Szenvedély tüzében égve
Öledben hamvadtam el,
Méltatlan lettem a létre,
Holnap a sírhant nyel el.

Kirúgott magából az élet,
Nincs többé szüksége rám.
Hogy szólhat rólam az ítélet?
Jézus vagy Lucifer vár?….

Megosztás ezzel: