Megosztás ezzel:

Éjszaka árnyán lobban a Nap,
Színarany gömb szór sugarakat.
Hajnali fényben füttyen a csíz,
Ág hegye zöldül, csillan a víz.

Ébred az élet, roppan a jég,
Tavasz van újra, langyos a szél.
Egymásra lel két összefont kéz,
Kinyíló szemünk jövőbe néz.

Országunk földjét szétszabdalták,
Magyarság tüzét mégsem oltják.
Darabig tűrünk, várunk sután,
(de) Felállunk minden csapás után.

Mellünkben érzőn dobban a szív,
Kokárda lebben, csatába hív.
Próbára tehet minket a sors,
Erősek vagyunk, akár a bors.

Szellemi kincsünk hatalmas hegy,
Századok óta kísér e kegy.
Magyarnak lenni nem büntetés,
Vedd észre, ember: kitüntetés!

Magyarok délen s északon fenn,
Milliók útja nyugatra ment.
Erdélyi testvér kezedért nyúl,
Ne fordulj el, mert megver az Úr!

Petőfi népe! Ünnepelj ma,
Egyenes háttal, akár a fa!
Csatába megy tán holnap a had,
Szállj szabad ének, „Talpra, magyar!”

Megosztás ezzel: