Bíborszín vadszőlő, ezüst a kontúrja,
Lehullott társain a szomszéd kandúrja.
Kisleány ciccereg, a macska elszalad,
Színpompás levélre csókokat szór a Nap.
Bordó és harsányzöld, őszpiros, napsárga,
Változó a tarka levelek nagysága.
Nyárutó, őszelő egymással összefér,
Lélekre simul a vadszőlő-költemény.
Nagyon szép, de miért pont a szájsebész rendelője előtt kapott el az ihlet? 😀 Én olyankor gondolkodni sem tudok… A versírási ihlet meg pláne elkerül! 😀
Azért, mert gyönyörű volt a kerítése. A képen láthatod. A vers már itthon született 😀
😀