Csőröm mint a kalapács,
Én vagyok a fakopáncs.
Csalogat a kopogás,
Ha elkapsz is, sose bánts!
Hátam színe fekete,
Fehér meg az eleje.
Piros folt a fejemen,
Nincs ilyen a nejemen.
Fészket szinte sosem rakok,
Használt odút nyitogatok.
Telente is itt maradok,
Fenyőmagot falatozok.
Ha befogadsz a kertedbe,
Derűt hozok életedbe.
Kismadárral jól megleszek,
Csak fajtámmal veszekedek.
Drága Eliza! Igen aranyos gyermek versikét írtál. Gratulálok! Gitta
Köszi! 🙂