(Saját szöveg egy ismert dallamra)
Magas bércek közepében álmodik hazám,
Esőcseppen csillanó nap, fényes szivárvány.
Dobok hangja messze zendül száz határon át,
Nagyapák az unokákra bízzák a tudást.
Szívem száll a magas égbe,
dobom repít ősapáink erejébe.
Boldogasszony tenyerében ébred már hazám,
Tiszta szívű magyaroknak védelmében áll.
A nagyvilág hogyha csábít, el nem hagyom én,
Életem és a halálom örökké övé.
Vérem adnám a hazámért,
fényem az újjászülető Magyarországért.
Csak az ősi turulmadár térjen vissza már!