Megosztás ezzel:
Hajnalok hajnalán árad a nap sugara,
fényében fürdik a látóhatár.
Harcosok vágtatnak, paták nyomán porfelhő száll,
hun népek vágyják az ősi hazát.
Hegyre fel, völgybe le nyargal hét bátor vezér,
vérükkel szerződtek nemzetükért,
Napatya nyomában álomba szenderülnek,
ott ahol isten is nyugovóra tér.
Éjszaka vándora, Holdanya homlokára
csillagok rajzolnak útmutatást.
Keletről nyugatra fénylik a Hadak Útja,
hős sereg hömpölyög Árpád nyomán.
Kárpátok hágóin vonul a fejedelem,
kíséri útján a sólyommadár,
Áldások ezrei szállnak a magos égbe,
éjjel is, nappal is, amerre jár.
Eltelt egy évezred, mióta visszatértünk,
vad viharok között él nemzetünk.
Áldottak, átkoztak, megtörni mégse tudtak,
perzselő hamvunkból is felkelünk.
Jön még egy új Árpád, jön még egy új Attila,
rettegik újra Isten ostorát,
Eljön a nap, mikor felzeng az ősi himnusz,
s fejet hajt a magyarnak a nagyvilág.
Megosztás ezzel:
