Áldott a Nap és áldott a fény,

Áldott a Hold és áldott az éj,

Áldott a Föld és áldott a hant,

Áldott a fa, mely belőle hajt.

Áldott az ősz és áldott a tél,

Áldott a hó és áldott a dér,

Áldott a csepp és áldott az ár,

Áldott a víz, mely életet ád.

 

Áldott a kéz és áldott a ház,

Áldott a hév és áldott a láz,

Áldott a csók és áldott a tánc,

Áldott a szív, mely szívemre vágy’.

Áldott a tó és áldott a domb,

Áldott hegy és áldott a bor,

Áldott a szó és áldott a hang,

Áldott a dal, mely álmokat ad.

 

Áldott az ős és áldott a kard,

Áldott a hős és áldott a harc,

Áldott a vas és áldott a vért,

Áldott a sors, mely jövőt ígért.

Áldott a perc és áldott az év,

Áldott az arc és áldott a név,

Áldott az íj és áldott a nyíl,

Áldott a kín, mely csatába hív.

 

Áldott az érc és áldott a bérc,

Áldott a lét és áldott a vég,

Áldott a láng és áldott a tűz,

Áldott a gond, mit messzire űz.

Áldott a lég és áldott a szél,

Áldott az ér és áldott a vér,

Áldott a hős és áldott a hon,

Áldott a kéz, mit egymásba fon.

 

Áldott a kút és áldott az út,

Áldott a most és áldott a múlt,

Áldott a rög és áldott a mag,

Áldott a nép, míg magyar marad.

Áldott a kút és áldott az út,

Áldott a most és áldott a múlt,

Áldott a rög és áldott a mag,

Áldott a nép, míg magyar marad.