Megosztás ezzel:
Szédülten kóválygott. Érezte, a mozdulatai szélesek, koordinálatlanok. Ha a kezét felemelte, vagy a fejét elfordította, egész teste utána akart dőlni. Nagyon kellett figyelnie, le ne verjen valamit.
Szeme égett, látása elhomályosodott. Mintha esőfüggönyön keresztül nézte volna a világot. Teste nyirkos volt, füle mögött verejtékpatak csordogált. Zavarta, ahogy csiklandozta a bőrét, de nem találta a zsebét. Tudta, hogy van, azt is, reggel tett bele tiszta zsebkendőt. Keze mégsem követte a megszokott útvonalat, mellényúlt. Lábai zsibbadtak. Lépni kellene, de ólomsúlyúak a combjai. Ilyen érzés lehet gyökeret ereszteni – futott át fején a gondolat. Hibbantan vigyorgott. Fülei bedugultak, egyre messzebbről hallotta a család beszélgetését. Válaszolni képtelen volt. Tudata kikapcsolni készült.
Odabotorkált a konyhaszékhez, erőtlenül lerogyott. Szívverése még mindig jóval a normális felett, fülében egy bantu tamtamzenekar dobolt. Hátranyúlt, felemelte vállig érő dús haját, hadd menjen alá némi levegő. Hideg fuvallat érte nyirkos tarkóját. Jólesett nagyon. Szaporán meglebegtette sűrű tincseit. Hajszálnyival jobban érezte magát. Összeszedte maradék erejét, eltántorgott a vízcsapig. Hideg vizet csorgatott a tenyerébe, megmosta az arcát. Hűvös-nedves kezével körbesimította a nyakát is. Mélyeket lélegzett. A tamtam halkult, már eljutottak hozzá más hangok is. Tudata tisztulni kezdett.
Hát ez nem lehet igaz! – döbbent meg önmagán. Ma már másodszor rúgok be! Ez még egy alkoholistának is dicsőségére válna! Hisz az csak egyszer iszik napjában… reggeltől estig.
Fogott egy poharat, lehúzott egy nagy adag vizet. Örömmel konstatálta, hogy már ura a mozdulatainak.
Mögötte a család még az utolsó cseppeket ürítette. Kettős ünnep van, testvére névnapját, és édesapja születésnapját összevonva ünnepelték. Ez alkalomból kivégeztek egy – azaz egy! – üveg pezsgőt. Négyen. A déli maradékot vacsora után itták meg.
Egy deci pezsgő erősebb nálam! – mérgelődött. Mondják még egyszer nekem, hogy teli gyomorra nem árt meg! Aki ezt állítja, nem ismer engem. Én képes vagyok az alkoholmentes sörtől is részegségi tüneteket produkálni. Már tapasztaltam.
Egy biztos pont az életemben: alkoholista nem leszek! Érthetetlen számomra, hogyan lehet szeretni ezt az állapotot. Napról napra, hétről hétre, évről évre..??? Brrrr…!
Megosztás ezzel:
HAZAFELÉ (Nem pályázat)
– Lábaim, ne botladozzatok!… Le-e-e-ülök ide, a szent épület közelében kicsit megpihenek, azután továbbmegyek. Hú, szétrobban a fejem. De ne gondolja senki, hogy ittas vagyok. Én e-e-egészen jó-ó-ózan vagyok.
Igaz, iszogattunk a cimborával. Olyan ritkán találkozunk, hogy illetlenség lett volna visszautasítani a meghívást. Pár lépésnyire volt a jó kis kocsma.
Bementünk. Pár cimbora már ott ücsörgött. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, engem átöleltek. Fizettek nekünk, én is fizettem pár kört, volt is miből.
Hogy miből? Hát a fizetésből, ma kaptam meg. Ne-e-em, nem ittam el a fizit, maradt még. Megszámolom.
De hol van az az átkozott bukszám? Ó, egek? Mit szól ehhez a Macám? Már nagyon vár…
Jaj nekem, már harangoznak. Hogy eltelt az idő?! De szépen szóltok, harangok! Bim-bam, bim-bam, bim-bam. Azt mondjátok meg harangocskák, mi lesz velem? Jó nektek, a ti dolgotok csak: bim-bam.
Mondjátok meg nekem, Maca ad nekem még egy esélyt? Bim-bam! Nem?…Akkor csend legyen! Hallgassatok!
– Most hol vagyok?Aludtam? Igen, aludtam. Aha, már tudom. Elringattak a harangok. Hogyan is kerültem én ide ismét, ebbe a kijózanítóba?…
Elképesztő vagy! 😀 😀 😀
A hangulatos állapotban “hazafelé menő” vagy én az írásommal?
Te az írásoddal, a mindenhez hozzászólni tudásoddal, hogy mindenről eszedbe jut valami, és nem vagy rest megírni… a játékosságoddal.
Félreértések elkerülése végett: Az elképesztő jelzőt pozitív értelemben használtam! 😀