Megosztás ezzel:

Gyakran mondják neki, benőhetne végre a fejed lágya, s közben szeretettel mosolyognak rá. Pedig már benőtt, ő csak tudja, a múltkor is megkopogtatta, elég kemény-e már. De Lilla húszévesen már rég felnőttszámba sorolta magát, csak épp szertelenségnek nézik az ő túltengő energiáját. Nem tehet róla, ilyennek született, gyorsan mozog, gyorsan gondolkodik és gyorsan is dönt. Persze, tudja ő maga is, hogy kilóg a családból, néha idegesíti szeretteinek csigatempója.

Édesapja korán elhagyta őt, magához szólította a Mindenható. Fájt a hiánya, s még most is fáj. Anyja új férjet keresett, s bár ő nem tudta szívből szeretni, elviselte a társaságát. Aztán édesanyja is elköltözött a másvilágra, s ő el akart menni abból a házból, ahol mindenütt fájó emlékek kísértették. Két öccse s kishúga kedvéért másította meg elhatározását, hogy a saját lábára áll, pedig már kinézett egy kis garzonlakást.  Mígnem a mostohaapja váratlanul kikérte a véleményét kettejük házasságáról.

Kapásból nemet mondott, csak az indokok finom megfogalmazásán kellett töprengenie. Hogy is lenne? Ha hozzámegy a mostohaapjához, a saját mostohaanyja lesz. A férjének asszonya és mostohalánya egyben. Ha gyermeket szül, az a gyereke is lesz, és a mostohatestvére is. A féltestvéreinek mostohaanyjává válik, születendő gyermekeiknek nagyanyja és nagynénje egy személyben. Tovább már követni sem bírta a kesze-kusza családi kapcsolatokat. És akkor még ott ágaskodik köztük az a huszonkét év korkülönbség.

Iskoláit befejezve egy nagy postán helyezkedett el. Margittal ott ismerkedett meg. A nő a negyvenes éveinek közepén járt, de ez csak szemből látszott rajta. Az alakja filigrán, a mozgása tüzes, a nyelve éles. Szeretett a középpontban lenni, akkor érezte jól magát, ha körberajongták. Mindig mindent tudott, amit meg nem, azt ő akkor is jobban tudta.

Hamar összebarátkozott Lillával, a kis kezdő, irányítható, életvidám postaforgalmi ügyintézővel. Alig néhány hét elteltével már a magánéletüket sugdolózták meg egymással két – látszólag – türelmesen várakozó ügyfél között.

Margit tizenhat évi házasság után elzavarta iszákos férjét, s új életet kezdett egy korabeli agglegénnyel. A kapcsolat hamar tönkrement, mert Béla képtelen volt alkalmazkodni, túllépni berögzött rigolyáin. Ákossal, Margit fiával sem jöttek ki, de mivel a fiú már külön utakon járt, nem igazán zavarták egymás köreit. A következő két „szerelem” is vakvágánynak bizonyult, ekkor a nő merész húzással egy magánál évtizeddel ifjabb férfit hálózott be. András ajnározta, imponált neki az érett asszony szerelme. Margit élvezte a figyelmet, figyelmességet, jólesett a kudarcok után az egójának – de szerelmet nem érzett.

Egyre többször kacérkodott az egyik kézbesítővel. Lajos gyakran felejtette szemét a mutatós asszonyon, míg egy nap összeszedte a bátorságát és meghívta egy kávéra. A másodikat Lajos hitvesi ágyában fogyasztották el, mígnem az asszony váratlanul hazatért a szüleitől.

– Hozzám? Ne viccelj! – kacagott Margit Lajos ajánlatán, hogy költözzenek össze, ha már így esett. – Nekem ott van András, édesem!

Ott volt. Amíg fülébe nem jutott a hír. Akkor visszaköltözött a régi barátnőjéhez.

Margit kisírta a szemeit. Megkeseredett, undok és piszkálódó lett mindenkivel, csak Lillával tartotta a barátságot, és azokat tűrte meg, akiket marionettbábként mozgathatott.

Egy este Ákos a posta előtt várta, hogy anyja végezzen a munkájával. A két nő szokás szerint együtt hagyta el a munkahelyét. Lilla és Ákos között azonnal fellobbant az a bizonyos szikra. Margit rábeszélte a lányt, hogy költözzön hozzájuk, s ő beleegyezett, hiszen így felszámolhatta a mostohaapjával kellemetlenné vált kapcsolatát.

Ákos tökéletes ellentéte volt Lillának. Nyugodt, megfontolt, csendes fiatalember, aki talán lassabban él, de az érzései mélyek és tartósak. Úgy tűnt, remekül kiegészítik egymást. Margit boldogságát csak a saját szerelmi életének sorozatos kudarcai árnyékolták be. Borús hangulata Lillára is átragadt, már nem mosolygott olyan szívből jövőn, mint rég. Ákos mellett virult, nélküle hervadt virágszálként kókadozott. Néhanapján megajándékozta egy meleg pillantással azt a csinos férfit, aki minden délután sorbaállt az ő ablaka előtt, hogy vásárolhasson egy kaparós sorsjegyet, de ezen pillanatokon kívül hangulatán a melankólia uralkodott.

Egy esős éjszakán Ákos hazafelé tartott, amikor az országúton elékanyarodott egy autó. Hosszú hetekre gipszágyhoz kötötték, mivel mindkét lába és a medencecsontja eltört. Lilla naponta meglátogatta, de valami benne is eltört. Ő Nő volt, és hiányzott életéből a Férfi.

A harmadik hét végén elfogadta a sorsjegykaparó fiatalember félénk mozimeghívását. Nagyon jól érezte magát, a film tetszett, Dávidról pedig kiderült, hogy jómodorú, művelt, és még az ágyban is remekül teljesít.

Margitnak napokkal később szúrt szemet a liezon. Hatalmas patáliát csapott, s eddig keblén melengetett egyetlen drága barátnője a világ legundorítóbb férgévé változott. Belekötött, ahol csak tudott, a munkahelyen sem hagyta békén, és első dolga volt, hogy Ákossal közölje a szégyenletes esetet. A fiú kétségek között várta szerelmét.

– Három hét! Még csak három hete fekszem itt, s már nem bírtál magaddal – mondta szomorúan. – Tudod, hogy egy építkezés nem rövidtávú munka. Mi lesz, ha távolabb kapok megbízást, és hónapokra el kell mennem?

– És mi lesz akkor, ha nem épülsz fel, sánta maradsz, vagy járóképtelen? – vágott vissza a lány. – Elvárnád, hogy egy nyomorék mellett éljek?

Ákost szíven ütötték a szavak. Tudta, hogy tüzesvérű, temperamentumos lányba szeretett bele, azt is – hiszen ismerte magát –, hogy nehezen viseli majd a hiányát, de ezek után csak a szakítás jöhetett szóba.

– Nem, nem várom el – felelte halkan. – Neked sem kell megvárnod, míg kiderül, nyomorék vagyok-e. Mire hazamegyek, költözz el!

Margit viperanyelve elől nem volt hova bújni. A lakásból kiköltözött, de a postán továbbra is egy légtérben dolgoztak. A kollégáknak nem tűnt fel, hogy a szokott sugdolózás egyoldalúvá vált. Lilla felett összecsaptak a hullámok, lassan magába roskadt. Az albérletét nem bírta kifizetni, a munkahelyén terrorizálták, a szerelme elutasította, a szeretői elhagyták, a mostohaapjától szégyellt segítséget kérni…

Amikor a lelki problémái már testi tüneteket okoztak, háziorvosa nyugtatót írt fel neki. Este egy pohár vízzel bevette a havi adagot…

Megosztás ezzel: