Megosztás ezzel:
Liszt pályázatra íródott
Drága barátom, Béla!
Először is a hogyléted után érdeklődöm, mert rég nem jelentkeztél nálam. Biztosan megint egy újabb remekműveden dolgozol, ilyenkor megszűnik számodra minden a regényeden kívül, ezt már tapasztaltam. S mivel tudom, (majdnem olyan) remek stílusban írsz, (mint én,J) ráadásul velem ellentétben élsz-halsz Liszt Ferencért, felhívom figyelmedet egy pályázatra. Direkt neked találták ki.
Sokéves barátságunk következményeként pontosan tudod, hogy én nem szeretem Lisztet. Élemedett korom ellenére, ennyi megélt év sem volt elég, hogy megszeressem. Már nem emlékszem, de nyilván a hajdani iskolai énekórák hatása, nem kedveltem meg ezt a fajta zenét. Eleve előítélettel voltam? Lehet. Én az énekelhető, dallamos muzsikát szeretem, de azt nagyon. Mennyivel könnyebb lenne a Varázsfuvoláról írni – az a kedvencem, nemhiába csábítottalak el annak idején egy előadásra –, de Mozartnak volt képe meghalni Liszt születése előtt, így nem tudom őket összekapcsolni, s kicsit mellébeszélve csalni a megadott témában. Hej, pedig ha ráhúz még harminc évet, akkor sem lett volna túl öreg, épp csak a mai nyugdíjkorhatárt érte volna el, és láthatta, hallhatta volna a kis Ferkót berobbanni a zenetörténelembe.
Azért, hogy legyen egy komoly vetélytársad is a pályázaton, rákerestem a neten Liszt Ferenc műveire, hátha küld nekem egy biztató, túlvilági múzsacsókot. Eleddig csak annyit tudtam, van a Szerelmi álmok, de biztos voltam benne, nem ismerném fel, ha hallanám. Irány a kincsesbánya, a YouTube! És lőn csoda: a Szerelmi álmokat ismerem. Igaz, nem tudtam volna beazonosítani, de hallottam már. Eleget fütyörészted a fülembe, galádul. Emlékszem, kérdeztem, mi ez, de te csak nevettél, és elterelted a szót. Most értettem meg, miért, te zsivány!
Nézzünk egy másikat! – melegedtem bele a kutakodásba. A Magyar rapszódiát alapból összekevertem Brahms Magyar táncaival. Megörültem, hiszen ezt szeretem! Amikor megszólalt a 2. Rapszódia, akkor ugrott be, hogy ez bizony más, és bizony ezt is ismerem. Csak nem tudtam, hogy Liszt. Szégyen, milyen műveletlen vagyok! El is bujdostam azon nyomban a lista aljára.
Grand Galop Chromatique – Hogy lehet ezt megtanulni fejből, kottának nyoma sincs a szőke hölgyemény előtt, igaz, én azt sem venném észre, ha hibázna. Netán nincs is kottája, és rögtönzés az egész Liszt Ferenc neve alatt? Ugyan ki hallaná meg, ha egy-két hangot melléüt? Ott az a rengeteg billentyű, hogy a csodába találja el éppen azt, amelyiket kell, olyan szédületes tempóban? Gondolom, már a vérében vannak a mozdulatok, álmából felriasztva sem hibázná el, pontosan megvan, mikor, merre, mennyit. De mi van, ha egy centivel odébb rakják a széket?
Megnéztem néhány művészt, főleg a csinosabbját, meghallgattam néhány rapszódiát, közben nagy igazságra döbbentem rá. Barátom! Ha valaki Lisztet akar játszani, megszállottnak kell lennie! Ezt bizonyítja az egyik előadó mozdulata, mely ahhoz hasonlított, mint amikor a konnektorba nyúl valaki, rázza az áram, és képtelen elengedni a billentyűket. A következő hangok pedig oly finomak, lágyak, hogy szinte nem is érinti a zongorát, a kezét mint lassított felvételen, úgy kapja el.
Elismerem, zseniális tudás kell Liszt műveit játszani, zseni lehetett ő maga is, hogy ilyeneket alkotott. Bejárta Európát, neves tanárai voltak, mégis mindvégig büszkén vallotta magyarságát – németül, franciául, zenéül. Mert magyarul csak a szíve beszélt.
Kedvet kaptam kicsit nyomozni utána. Azt tudtad, hogy buktak rá a nők? Grófnő, hercegnő hagyta el a férjét miatta! Apám! Micsoda férfi lehetett! Szívesen visszamennék az időben, megnézni, valóban olyan lovagias volt-e, ahogy állítják. Jössz velem? Kifürkésszük a titkait, aztán visszatérve átnyergelünk a PC-klaviatúráról a zongorabillentyűre. Habár így ötven felett már kevésbé fárasztó a számítógép billentyűzete, és a hercegnők is kihaltak. Inkább meghallgatom megint a La Campanellát – mert újabb ismerős dallamot fedeztem fel a listán –, aztán megpróbálok összedobni valami használható novellát a Liszt-pályázatra.
Sok sikert kívánok neked is, kedves barátom, Béla! Mivel csak egyetlen művel szándékozom pályázni, a második helyezést meghagyom neked!
A következő találkozásunkig baráti kézfogásom küldöm, meg egy kiadós hátba veregetést! Marikát csókolom, a gyerekeknek hamarosan viszem a beígért mese CD-t.
Erik
Megosztás ezzel:
A levél
Mosolyogva olvastam el a barátom levelét. Sok gondolat kavargott a fejemben, sok emlék. Eszembe jutott, amikor az albérletben mindent megosztottunk és úgy segítettük egymást ahogy tudtuk. Az az emlék is előjött, hogy egy igazi barát volt mindig, de benne volt ez a dicsekvés ez a biztosság, hogy mindig ő az első. Emlékszem arra, amikor már barátnőink voltak, elmentünk horgászni. Induláskor így dicsekedett:
– Figyeljétek meg, én több halat fogok, mint Béla.
Igen, így lett. Óvatlan pillanatban három-négy halat tettem át a vödrébe, hogy valóban több legyen neki az enyémnél. Azt sem felejtem el, mikor Ausztriába utaztunk. Mindkettőnkre jellemző az óvatosság. Neki jobb autója volt. Megbeszéltük, hogy a sebességet sosem lépjük túl, de versenyzünk, ki ér előbb Bécsbe. A Nyugati pályaudvarnál volt a cél. Amikor odaértem, én vártam. Jött is ő később, mert eltévedt. Így a megjegyzései, hogy én leszek az első, szinte szállóigévé váltak. Örültem annak, hogy a Liszt pályázatra ő is készül írással. Mivel tudatta, hogy az ismereteket az Internetről ollózta össze, azt gondoltam, hogy én nem ilyen száraz témát írok. Megpróbáltam olyan munkát készíteni, ahol inkább Liszt emberi oldalát mutatom be. Megemlítettem, hol született. Sopron is sok emlékkel dicsekedhet Liszttel kapcsolatban. Ismert dolog, hogy itt adta első nyilvános hangversenyét gyerekként. Szobra található ebben a városban. Róla nevezték el az itt található Konferencia és Kulturális Központot. Megemlítettem Péccsel való kapcsolatát.
Emberi oldalát pedig két- három anekdotával próbáltam érzékeltetni. Az egyik anekdota „Liszt és az utcaseprő” Ebből azt tudjuk meg, hogy megbízott egy utcaseprőben is. Pénzt adott neki, hogy váltsa fel. Az utcaseprő nem ment el a pénzzel, hanem visszatért Liszthez. Emberiességét fejezi ki az a másik anekdota is, amelyikben a művész egy fiatal zeneszerző munkáját bírálja. Nem mondta ki nyíltan, hogy nem a legjobb, hanem csak körvonalazta.
„Kedves fiatal barátom, a művében gyönyörű és új részletek találhatók. Csak az a baj, hogy amelyik részlet gyönyörű, az nem új és amelyik új, az nem gyönyörű.”
Önérzetességéről pedig az az anekdota beszél, amely Péterváron történt a cárnál. Liszt játszott, a cár beszélni kezdett. Ekkor a művész befejezte a játékot. Mikor a cár megkérdezte, miért, Liszt ezt válaszolta: „Amikor a cár beszél, mindenkinek el kell némulnia.”
Elküldtem a pályázatomat. Eltelt két hónap, amikor értesítést kaptam, hogy jelenjek meg Pesten a Liszt Ferenc Akadémián, ahol az értékelés és díjkiosztás történik. El is mentem. Barátom mellett ültem. A zsűri értékelte munkákat. A harmadik helyezett nevével kezdték. Majd következett a második díj, amely az én nevem volt és az első a barátomé. Nagyon örültem ennek. Amikor barátom ment ki a díjért, egy váratlan fordulat történt.
Így szólt:
– Köszönöm szépen az elismerést és a jutalmat. De ez a díj Béla, a barátomat illeti meg. Ő szerettette meg velem a zenét. Így lélekben nagyon gazdag lettem. Ennél nagyobb gazdagság nem is kell. A kapott pénzjutalmat a rászorultaknak ajánlom fel.
Mindenki megtapsolta. Én pedig büszke voltam arra, hogy első lett és érezte azt, hogy a zene mennyi mindent nyújthat.
Pályázatra
Kedves nagyra becsült barátom, Erik!
Nagyon szépen köszönöm a leveledet, és hogy gondoltál rám mikor ezt a bizonyos pályázatot, olvastad. Igen jól ismersz már, ha valamibe belekezdek igen csak nehezen, vagyok elérhető, olyankor szinte megszűnik a világ és csak magam és a gondolataim rabjává, leszek néha még azt, is elfelejtem, hogy nappal, vagy éjjel van. A munkáim során olykor csak, hogy felfrissüljek még mindig lisztet, fütyülgetek és merengek a múlton. Oly csodás emlékek járnak körbe, hogy új erőre kapok és gondolatok lavinája ismét a toll megragadására, sarkal, tudom a munkám sok időmet, leköti ezért is elnézésedet, kérem, hogy olyan ritkán beszélgetünk.
Barátom már a rég múltban is vetélytársamnak vettelek olyan csodásan, tudtál fogalmazni, hogy méltóság teljes volt mikor összehasonlítottuk a munkánkat ez már igaz régen volt, de mindig is adtam a véleményedre. Tudom, olykor kitudtalak, volna üldözni mikor pihentem, mert mindig a kedvenc zeneszerzőmtől dúdolgattam, vagy fütyülgettem dalokat igaz a sok év alatt sajnos nem volt elég, hogy helyet szorítsak neked a szívedben liszt munkásságai iránt. Emlékeimben nagyon él még mennyire morcos voltál mikor nem árultam, el hogy éppen kitől hallott dallamot fütyülök, vagy dalolgatok és néha ezeken apró viták alakultak ki. És láss csodát a legjobb barátokká váltunk és csodás élményekkel lettünk gazdagok az évek alatt.
Ne haragudj, meg megint elkalandoztam, remekül megvagyunk én most egy kis ideje elvonultam alpesi hegyekbe némi csendre és nyugalom vidékére. Tudod, hogy megy nálam a fogalmazáshoz szükségem, van némi csendre, hogy meghalljam a csodás gondolatokat, amik a fejemben cikáznak. Kellemes, hűs éjjeli levegőkön és a csillagok éjkék tengerén csodás gondolatokat ébresztenek bennem. Olykor a családi honvágyam megnehezíti dolgomat, könnyeket csal szemem sarkába mely könnyed, lágy siklással gördül borostás orcámon. Igen még a suliban elleneztem a szakállat, de így idősebb koromra és a munkámba fektetett idő alatt nem törődtem már annyit ezzel és meg növekedett.
Örülök, hogy kedvet kaptál erre a versenyre, és hogy méltóság hűen gondolsz rám, mint vetélytársra, de ne hidd, hogy ennyire könnyen, megszerezheted az első helyet, hisz a kedvenc zeneszerzőmről van szó, és emlékezhetnél, hogy minden munkásságáért nagyon is odáig meg vissza voltam. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ifjú generáció is okozhat meglepetéseket, hisz nem csak mi veszünk részt ezen a versenyen. Én előre is sok színpompás és lírikus gondolatok szójátékát kívánom részedre, mellyel oly frappánsan tudsz báni és ez talán elég lesz az első helyre, vagy éppen a második helyre!
Már teljesen feltüzeltél engem is és igen Liszt Ferenc igen csábos legény volt abban az időben, de főként a zeneszeretete és a már szellemileg átélt művei hálózták be a nők szívét. Én is gondoltam már erre, hogy jó lenne, ha visszatérhetnék abba az időszakba, amikor Liszt még élt és jobban megismerhetném őt, mint amennyire most ismerem. Már csak azért is megérné számomra, hogy élőben hallgathassam, ahogyan játszik a porondon és élvezettel adja át a hallgatóságnak remek műveit.
Kicsit úgy érzem, megint túlfeszítem ezt és még olyan dolgokat is, elmesélnék róla, amikkel neked segítenék barátom. A mű létrehozásába nem sajnálom tőled eme művész lélek hitét és művei mondását csak magamnak, nehezítenék ezzel és tudom milyen precíz kutató és ír, vagy ezért magamnak megtartva fogom, majd felhasználni.
Kedves öreg barátom nagyon örültem a levelednek és igyekszem befejezni minél hamarabb a mostani munkámat, hogy a születésnapodon már személyesen is tudjunk beszélgetni. Légy gondolatokban gazdag és fogalmazásokban precíz, mely dicső fellegekbe emeljen édes barátom.
Sikerekben gazdag irogatásokat kívánok neked Erik! Talán egy pályamunkával kicsi lesz az esélyed, hogy az egekbe emelkedj, de ismerve az irományaid nagy esélyekkel indulsz, még egyel is.
Utólag a gyerekek nagyon várják már a mese CD-jüket, amit ígértél számukra, de tudom, hogy még én is tartozom a te lurkóidnak egy pár relikvia babával. Tinát pedig csókoltatom.
Béla
Pályázatra
Kedves barátom, Erik!
Roppant sajnálom, hogy nem találkoztunk, amikor a mese CD-t elhoztad a gyerekeknek. Így a levélírás maradt számomra is, a baráti kézfogás és hátbaveregetés helyett. Virtuálisan azonban, fogadd férfias üdvözletemet!
Köszönöm a soraidat, jól ismersz, valóban Liszt Ferenc rajongó vagyok. De ezúttal kihagyom a pályázatot. A második helyezéssel együtt. Liszt Ferencnek minden zongorabillentyű leütése bennem él és rezdül. Magyarul, az én szívemben is. Minden egyes akkordja visszarepít az ő idejébe, így szívesen Veled tartok egy időutazásban.
Kezdjük talán, a Svájcban töltött idővel. Itt élte meg a bujdosás mélységeit, amelybe a tiltott szerelmi kapcsolat hajtotta. Liszt és a várandós grófnő, Marie 1835. június közepéig Bázelban tartózkodtak. Innen a Rajna-vízeséshez utaztak Schaffhausenben, majd tovább a Boden-tóhoz. Egy hosszú körutazás után, amely során számos várost és fürdőhelyet végiglátogattak, Genfbe utaztak, ahol a szerelmespár letelepedett egy időre.
Oh, a szerelem titokzatos bugyrai! Amikor beletévedünk, romantikus akkordjai felhevítik a szívünket, érzelmeinket, ami a legveszélyesebb: az agyunkat. Rózsaszirmok gyengéd illatával bódít el, azok halovány, vagy éppen égő színein keresztül kezdjük látni a világot. Igen, Liszt Ferencből sugárzott az a karizmatikus kotta, amire a nők intuitív lelke különösen ráhangolódott.
De menjünk tovább. Itt vannak a franciaországi évek: Párizs, a maga közhelyes „szerelmesek városa” megnevezésével, Lyon, Marseille, Toulouse, Bordeaux, Pau. Mindenhol virtuóz műveivel, koncertjeivel kápráztatta el a közönséget és a kortárs zeneszerzőket. Mint tudod, bejárta Európát és élete romantikus, szerelmi görbéinek az okait talán a folyamatos, fáradságos utazások jelentették. Vagy inkább a múzsák? Cherchez la femme!
Liszt gyakori vendég volt a párizsi szalonokban, ahol közvetlenül átélte a kor társadalmi és szellemi befolyásait. Csibész Erik barátom! Nem hinném, hogy szükségeltetik elmagyaráznom Neked a francia nők magnetikus hatását és azt, hogy ők teret adnak az érzelmek árnyalatainak, a változékonyságnak, amely vonzó ugyan számukra, mégis szerelmüket mélyen, emberi lelkülettel élik meg!
Mit gondolsz, miért fütyörészem, oly gyakran és önfeledten a „Szerelmi álmokat” ? Mert olyankor, együtt szárnyalok ezzel a dallammal mindazon helyeken, ahol Liszt megfordult itt Magyarországon és mindenütt a világban. Felemel, megtáncoltat és elrepít, minden hangjegyével együttvéve abba romantikus világba, ahonnan ihletéseimet tudom meríteni.
Tudod Erik, ez személyiségemnek azon oldala, amelyet a párom ismer leginkább, ám Veled is megosztottam, pontosan a sokéves barátságunk jeléül. Mert ezt produkálja bennem Liszt zenei hangszerelése! Ha nálam tolnák a széket odébb egy centivel, akkor …pörögnék egyet, az tuti, majd folytanám a dalolást! De hagyjuk ezt…
Azon is gondolkodtam, hogy miért nem rejtőzött el egy romantikus művésznév mögé? Azt viszont értem, miért választották az Ő nevét a repterünk átkeresztelésére. Igazi hazafi volt! Választhatott volna magának francia, német vagy akár orosz művésznevet, de Ő mindvégig vállalta magyarságát és teljes mivoltát, hibáival, tökéletlenségével, szépségével együtt. Ebben is virtúóznak tartom! Kérdésedre válaszolva: igen, lovagias és megnyerő férfi volt!
Tovább mehetnénk vándoréveinek láncszemein, de azt látom, bármerre járt otthagyott egy szögletkövet a zongoratehetségéből. Utazásainak, mondhatni lelki vonatkozásai is voltak. Tudtad, hogy pap szeretett volna lenni? Apja tiltotta meg neki. Később filozófiát, illetve irodalmat tanulmányozott és belekeveredett a szabadkőmüves szektába is, amellyel megszüntette a kapcsolatát, midőn törvénybeütközővé vált a dolog. Lamennais abbé is, akivel rendszeresen ápolta kapcsolatát, szűkebb baráti köréhez tartozott. A spirituális élethez való vonzódása megmutatkozik zenei műveiben is.
Nem vagy egyedül Erik, többen vannak, akik nem szeretik Lisztet! Olvasom, hogy megragadt a zongoraművészek egyéni technikája. Főleg a hölgyeké, vén kujon barátom. Igen, ráéreztél: a testtartás fontos kellék, így a vicces megjegyzésed beesik a zongora alá, mert történetesen több típusú zongoraszék van, állítható magassággal, és a merőlegesség pedig alapelv a zongorajátékban.
Örülök, ha a hogylétem felől is érdeklődsz, a soraim- úgy gondolom – tükrözik lelkületemet. Nyakig benne vagyok az írásban, szerkesztésben, mert létrehoztam egy új oldalt az egyik közösségi portálon, ahol írásról, alkotásról és még több könyvről informálok. Többek között a saját alkotásaimról is. Időnként Liszt Ferenc dallamokat is beékelek. Látogass el te is az oldalra, ízes és muzsikáló stílusoddal kiszínezheted a hozzászólások halmazait!
Egyébként nem panaszkodom, dalol a szívem, zenél a tollam, otthon, a család körében és munkám során is. Azért jó lenne, ha összefutnánk egy sörre. Talán a Liszt- pályázat eredményhirdetésekor. Megünnepelhetnénk a megjósolt, első helyezésedet. Netán elfelejtettem megemlíteni: a pályázatok kiértékeléséhez engem is beválasztottak zsüritagnak.
Baráti üdvözlettel,
Béla