Megosztás ezzel:

Ez biz’ negatív élmény volt anno, 2010 májusában!

Költöztetik a szalagomat. A gépemet máris elvitték ideiglenes helyére. Rossz sorsom arra ítélt, hogy a másik csarnokba nyíló hatalmas targoncabejárat mellett dolgozzak. Ami nyáron, forróságban talán még kellemes is lett volna. Csakhogy aznap éjjel hideg volt odakint, bár azon meglepődtem, hogy reggel kapargatták az autósok a szélvédőt. A tőlem húsz méterre lévő kapu, ami a szabadba vezet, órákon keresztül nyitva, mert valami forgácsot szállítanak, a két csarnokot összekötő kapu pedig, mely közvetlen mellettem van, és lezárhatná a hideg útját, betehetetlen.

Munkásruhám (egyenpóló, nadrág) fölé először vastag, magas galléros mellényt vettem, amikor kevésnek bizonyult, még egy méretes, kényelmetlen munkáskabátot is. Kesztyűben dolgozva is lefagyott a kezem.

Hátranéztem. Mögöttem a szalagon dolgozó lányok szintén beöltözve, némelyik fején még kapucni is. A derekuk bekötve, dideregnek. Öt méterre tőlük a társukon már csak egy kabát, a mellette dolgozón rövidujjú póló. Tőlem kb. harminc méterre megy a ventilátor, mert melegük van.

Másnap éjszaka már torokfájással mentem dolgozni, de nem bírtam sokáig, félidőben hazamentem. A hétvégén őriztem az ágyamat, folyadékot keringettem – felül be, alul ki –, lázas voltam, a torkom hasogatott, köhögni nem mertem, de rám tört, alattomosan, így muszáj volt. Tipikus hétvégi beteg vagyok, vagy inkább voltam, mindig hétvégén szokott elkapni, de megszabadulni is sikerült tőle. Addig. Úgy látszik, hiába minden, el kell fogadnom, hogy öregszem. Már nem győzök olyan könnyen.

Hétfőn délelőtt a doktor néni elszörnyülködött, hú, de ronda piros, van-e lázam, mikortól írjon táppénzre? Feküdjek, pihenjek, szedjem be a penicillint, de azért, ha szép napos idő van, sétáljak. Szót fogadtam.

Most itthon pihengetek a kormány által felajánlott ötven százalékos táppénzen, egy idő után elveszítem a céges kedvezményeket emiatt, az oly divatos cafeteriát, ilyen-olyan bónuszpénzeket. Lehet, ez a pihenőhét százezerbe fog kerülni nekem.

Tisztelt cégem, kedves munkavédelmi előadó, felhívnám a figyelmüket, hogy ez az eset munkahelyi (bal)eset. Mivel a vállalat hibája, járna rá a teljes, száz százalékos táppénz, és akkor még mindig fájok, csak nem kell ráadásul a számláimat szortíroznom.

2010.05.12.

Megosztás ezzel: