Megosztás ezzel:
Hónapokkal előbb tudták, hogy kapnak egy új munkatársat. Várták is meg nem is, hiszen az érkezésével egyikükre nem lesz többé szükség. De milyenek a nők? A kíváncsiság erősebb mindennél!
Hírek jöttek, hogy hamarosan érkezik… aztán mégsem… majd végre eljött a nap… s egy reggel megjelent Ő.
Írásban kommunikált a munkatársaival, a verbális kapcsolattartás nem az ő világa volt, ezért a háta mögött valaki elnevezte Bélának, amit a lányok egyhangúlag elfogadtak. Béla fess, csinos legény volt, bár alkatra nem egy nőideál, viszont csendes, engedelmes, szorgalmas és fáradhatatlan. Nem sértődött meg, hogy száműzték egy magányos sarokba, eltűrte, hogy a lányok körüldongják, egyenként ismerkedjenek vele, de barátságot csak néhányukkal kötött. Nekik szolid engedelmességgel teljesítette minden kérésüket, a többiekkel szemben viszont sok nőt megszégyenítően hisztis magatartást tanúsított.
Talán elege lett a babusgatásból, talán mégiscsak fáradékony volt ő is, kezdett hibákat véteni. A türelmesebbje elnézte neki, megsimogatta a szerszámát, vigasztalta, hogy legközelebb jobban sikerül, s hasonló butaságokat suttogott neki, amit Béla szívesen fogadott. Sziszegett, pisszegett… majd kilövellt…
A lányok türelmetlenebbje gyors mozdulatokkal próbálta fokozni Béla teljesítményét, de ő nem hagyta magát sürgetni. Jó munkához idő kell! – szól a közmondás, és Béla ehhez tartotta magát. Korgó gyomorral nem dolgozott!
A laikusabbja összevissza kapkodva próbált Béla kedvében járni, amit ő nem tolerált, és élénken tiltakozott. Vörös fény gyúlt a szemében, s villogott fenyegetőn. Eleinte nevettek rajta, de amikor már kiismerték a természetét, nyíltan kigúnyolták, elmondták mindennek, szidták a felmenőit, majd addig böködték, míg abbahagyta a sztrájkolást. Máskor simogatták, vagy csiklandozón benyúltak testének rejtett zugaiba. Ő nem törődött ezzel, csak sustorgott, kattogott tovább. Egy embernek volt hajlandó szót fogadni, egy férfinak, aki óvó szeretettel vette kézbe Béla szerszámát, értő kézzel érintette, s terelgette az önkéntes szorgalom irányába Béla csélcsap munkakedvét.
Lassan a lányok is megtanultak bánni vele, elfogadták, hogy néha hisztis, mint egy nehéz napjait élő nő, néha meg lusta, mint a lajhár. Kialakult a napirend, tudták, mikor kér enni, mikor nehéz a gyomra, mikor nyúl mellé, és miért alszik el munka közben.
Béla még ma is csak írásban kommunikál, de a lányok már kívülről fújják a nótáját, ismerik minden trükkjét, meg annak az ellenszerét. A kisujjukból kirázzák a megoldást, s ha mégsem boldogulnak vele, hát végigsüvít a termen a kiáltás:
– Dani! Elromlott a Béla!
Akkor aztán nincs mese, Dani egy perc alatt megjavítja a szegecsadagoló automatát…
Megosztás ezzel:
