Vidám kacarászások hallatszottak. Főleg a női vendégek között lehetett látni sok bólogató fejet. Ők „igen, igen” kiáltásokkal jelezték, hogy bizony, sejtik. A férfiak zöme értetlenül figyelte az eseményeket. Peter White mindentudóan összenézett Rose Friendlyvel. Ők is csak sejtették, és remélték. Most izgatottan várták a bejelentést.

– Giny megígérte, hogy hozzám jön feleségül – folytatta Christian Friendly. – Ezennel a házszentelés átalakul eljegyzési partivá. – És megcsókolta a lányt. Majd teátrálisan körbeintett a teremben. – Pezsgőt mindenkinek!

A rendezvényszolgálat pincérei máris ott sürgölődtek, osztották a finom, gyöngyöző pezsgőt. A vendégek sorra gratuláltak a fiataloknak az eljegyzéshez, és sok boldogságot kívántak nekik. A hangulat egyre emelkedettebb lett.

Vicky Sanford a férje karján lépett oda hozzájuk. Nick nem szólt semmit, csak átölelte a lányát, és melegen kezet rázott jövendő vejével.

– Kívánom, hogy nagyon boldog legyél ezzel a férfival, kislányom! – mondta az anya. – Te meg, fiam, egyszerűen csak szeresd őt. Vigyázz rá nagyon, mert hiába vannak hárman, Virginia csak egy van!

– Tudom! – nézett szerelmesen a menyasszonyára Chris. – Vigyázni fogok rá, ígérem! Mindig mellette leszek, nem eresztem egyedül soha, sehova. Kalitkába zárom, hogy baja ne eshessen még véletlenül sem.

– Na, azt próbáld meg! – bökött erőteljesen az oldalába a mutatóujjával Giny!

– De hát aranykalicka lesz, drágám! – a férfi csiklandósan összerándult.

– Az is csak kalitka, drágám! – utánozta a hanghordozását a lány komoly ábrázattal. – Lehet, hogy elhamarkodottan ígértem neked házasságot? Ezt bizony meg kell fontolnom…

De nem tudta folytatni, mert a vőlegénye szerelmes csókkal zárta le a száját. Aztán már nem is akarta folytatni. Sokkal inkább szeretett volna valami mást! De ahhoz még túlságosan sok itt az ember.

Chris két vállán két ujj kopogott. Hátrasandított a jobb válla felett. Aztán a bal válla felett. Mindkét oldalon ugyanaz a gyönyörű nő állt, aki előtte is. Aha! Megjöttek a lányok!

– Minden jót kívánok nektek! – nézett egyikükről a másikukra Valerie. Megölelte, arcon puszilta Ginyt, aztán felágaskodott a férfihoz. Miközben átölelte, a fülébe súgta: – Ha valaha fájdalmat okozol a testvéremnek, számíthatsz rám, mint bosszúálló fúriára! Úgy vigyázz!

Nem volt ellenséges a hang, sem a hangsúly, a szeme is nevetett, de Chris tudta, érezte, hogy halálosan komolyan gondolja a szavait. De tudta azt is, hogy nincs félnivalója, mert soha nem fogja megbántani Virginiát. Összekapcsolta a tekintetét a lányéval, és egy megfontolt bólintással jelezte, hogy tudomásul vette a figyelmeztetést.

Victoria csak nézte őket egy darabig. Szótlanul, fürkészőn. Régi jó szokása szerint nem azt nézte, ami az orra előtt volt, hanem a mögöttes, rejtett tartalmat. Végezetül helybenhagyóan, elégedetten biccentett. Tekintete kitisztult, szép arcán meleg mosoly ömlött szét.

– Ti már megtaláltátok egymást. Ha az arany középutat is megtaláljátok, gyönyörűséges évek várnak rátok.

– Te mindig ilyen titokzatosakat mondasz nekem, Giny! – Chris értetlenkedett. – A munkánkra gondolsz?

– Eljön majd az idő, amikor el kell döntenetek, mi a fontosabb. A munka vagy a család. Jól válasszatok! – Ezzel sejtelmesen somolyogva otthagyta őket.

***************

Ginynek még volt egy egész hete, amit otthon tölthetett. Egyik délelőtt csengett a telefonja. Chris volt, ki más?

– Ráérsz délután?

– Mire készülsz már megint? – érdeklődött a lány.

– Meglepetés. Ráérsz?

– Igen.

– Kettőre ott vagyunk érted Jessie-vel.

Pontosan érkeztek. Jessie az autó hátsó ülésén fészkelődött. Hajtotta a kíváncsiság. Az apja neki sem árulta el, hogy hova mennek.

Egy kis filmstúdió előtt álltak meg. Főleg reklámfilmeket forgattak itt, de volt egy kis vetítőtermük is. A tulajdonosa Friendly egyik barátja volt. Kedvesen üdvözölte mindhármukat, majd bevezette őket a nézőtérre, és jelzett a gépésznek, hogy kezdheti a vetítést.

– Chris megkért, hogy keressek egy olyan filmet, amiben Melanie játszott, és kicsi gyermek is láthatja. Tehát erotika és erőszak kizárva. Szerintem ez megfelelő lesz.

Elindult a film. Giny ölébe vette a kicsit, és a fülébe súgta.

– Nagyon jól figyelj, kicsikém. Hamarosan láthatod az anyukádat. Ez ugyan csak egy film, de így megtudhatod végre, hogy milyen volt.

A kislány teste reszketni kezdett az ölében. Jessica végtelenül izgatott volt. “Hát apa mégis megmutatja nekem az anyukámat!” Szeme rátapadt a vászonra.

Egyszerű történet volt, amiben Melanie egy olyan lányt alakított, aki rajongott a rockzenéért, és a kedvenc zenekara után elment messze városokba is. Az igazi főszerep a zenéé volt.

Amikor a gyönyörű, fekete hajú lány megjelent a vásznon, Giny ránézett a férfira. Ő alig észrevehetően bólintott. Meghatottan figyelte a két lányt. Látta, hogy Virginia küzd a saját zaklatottságával, hogy ne ragassza át a kicsire még azt is. Elég nyugtalan így is.

– Ő az anyukád, Jessie – súgta neki Giny.

– Milyen szép volt – suttogta a kislány feldúltan.

– Igen, nagyon szép volt – erősítette meg Giny.

– Kívül! – mormolta Chris. – Csak kívül.

Jessica szaporán törölgette a szemét apró kezeivel, hogy lásson a könnyeitől. Mire vége lett a filmnek, addig sápadt arcocskája kivörösödött, egész testében remegett. Szorosan odabújt Virginiához, belezokogott a nyakába. Chris tehetetlenül nézte, fogalma sem volt, hogy mit kellene tennie.

Giny próbálta megnyugtatni mindkettőjüket. Finoman rámosolygott a férfira, aztán megkérdezte a kicsit.

– Szeretnéd mégegyszer megnézni?

Az csak megrázta a fejét, szólni még nem bírt. Fel sem nézett, csak még jobban befészkelte magát a lány karjaiba. Ő lassú mozdulatokkal simogatta a hátát, míg a gyermek sírása lecsillapodott.

– Ugye, milyen szép volt az anyukám, Giny? – Ahogy felszáradtak a könnyei, már újra tudott gondolkodni. Egy hatéves „nő” hiúságával kérdezte: – Hasonlítok rá?

– Nagyon hasonlítasz, kicsikém. Csak a hajad színe más.

– Most már én is tudom, hogy milyen volt az anyukám! Annyira szerettem volna látni! Tudom, hogy ő elment nagyon messzire, és soha többé nem jön vissza. Lisa egyszer elmagyarázta nekem, hogy mit jelent az, ha valaki meghal. Most már az égből figyel engem, és onnan vigyáz rám.

Kinyújtotta a kezét az apja felé. Ő átvette Ginytől, és szeretetteljesen magához ölelte.

– Olyan jó, hogy megmutattad nekem őt, apa! – És már a boldogság könnyei kezdtek ragyogni a szemében. – Lisa azt mondta, lehet, hogy Ginyt az anyukám küldte nekünk. Hogy ne legyünk egyedül, és ne szomorkodjunk. Mit gondolsz, tényleg lehet, hogy ő küldte?

– Lehet, kicsim, lehet. – És annyi keserves év után ennek az erős férfinak is elszorult a torka.

Felállt, a kislánnyal az egyik karján, a másik kezével Giny kezét kereste. Megrendülten szorította meg, és elindult kifelé a moziból.

– Köszönöm, hogy volt erőd ezt megtenni, Chris! – mondta neki Virginia. A szempilláin apró gyémántok csillogtak. A meghatottság könnycseppjei.

Odakint Tom várta őket. Észre sem vették, mikor ment ki a vetítőteremből. Nesztelenül hagyta őket magukra feltörni készülő érzelmeikkel. Friendly az ajtóban előre engedte Ginyt, és kezet nyújtott a barátjának.

– Köszönöm, Tom!

– Nincs mit. Erre valók a barátok. Áttettem lemezre, hogy otthon is megnézhesse a lánykád. – És átadta a DVD-t. Még egyszer megrázta a férfi kezét, aztán kinyitotta nekik az ajtót. – Vidd haza ezt a két angyalt. És várom az esküvői meghívót! – figyelmeztette vidáman.

***************

A templom csendjét orgonazúgás törte meg. Hófehér liliomok nehéz illata áradt az oltár felől. A padok szélén virágkoszorúk díszlettek. A sorok tömve voltak emberekkel. Amikor kitudódott, hogy a híres színésznő itt köt házasságot, olyanok is eljöttek a misére, akik egyébként soha nem jártak templomba. De jártak moziba, és szerették a gyönyörű színművésznőt.

Giny hófehér ruhájában, kezében színes fréziacsokorral csodaszép volt. Mellette a húgai, rózsaszínben. Tündérszépek voltak ők hárman együtt, de Christ már nem tudták megtéveszteni. Neki már nem volt szüksége eltérő színű ruhára, halálbiztos pontossággal ki tudta választani kedvesét a három egyforma leány közül.

Friendly fekete nadrágjához tökéletesen illett a királykék zakó. A gallérja hajtókájára tűzött sárga fréziaszálból bódító illat szállt az orrába. A rendkívüli helyzet hatására érzékei kiélesedtek, a valójában halvány illatot is mámorítónak érezte. Számára szokatlanul elérzékenyülten merült el Virginia szerelmes tekintetében. Végtelenül boldog volt.

– Szeretlek, míg csak élek, és soha nem hagylak el! –ígérték egymásnak.

A rokonok, barátok, a sok ismeretlen rajongó megilletődve figyelték a szertartást. Ahogy a pár elmondta a házassági fogadalmat, bizony sok szempár könnyes lett.

Jessica ott ült a nagymamája mellett a templomban, és senki más nem hallotta, csak a nagyi, ahogy elsuttogta:

– Hát mégis igaz, hogy Aladdin lámpájának a szelleme teljesíti a kívánságokat.

Rose lehajolt a gyerekhez, és halkan kérdezte:

– Hogy érted ezt, kincsem? Hogy jön ide Aladdin?

– Emlékszel, nagyi, amikor apa elvitt Disney World-be, és én segítettem Aladdinnak, mert ő már nagyon fáradt volt. Meséltem neked, nem emlékszel? Én is fényesítettem egy kicsit a lámpását, hogy szépen csillogjon, és kívánhattam is egyet! És én Ginyt kértem, hogy az anyukám legyen!

Vége

Vissza a “Húsz év múlva” oldalra