Los Angelesben Virginia belevetette magát a munkába. Nem volt főszerep, még csak nem is túl igényes, de hát kit kényeztet el a sors manapság? Tisztában volt vele, hogy sok kezdő színésznő örülne, ha annyi munkája lenne, mint neki. Nem fanyalognának azért, mert csak mellékszerep. Különben is! Mellékszerepért is kaptak már Oscart!

Szeptember vége volt. Az ő jeleneteit már mind felvették. Az ügynöke, aki ezt a munkát is szerezte, újabb felkérést továbbított. Egy kis bártündért kell alakítania, de a szerep azzal az előnnyel jár, hogy Hawaiiban forgatnak.

– Vállalom, hát hogyne vállalnám! – örvendezett Giny. Irány Hawaii! Napfény! Tenger! Pálmafák! Csak egy bizonyos férfi hiányzott, de nagyon. Némi vigaszt nyújtottak az esti telefonok, de a személyes találkozást nem pótolhatták.

Este csengett a mobiltelefonja. Chris! Felkapta, de a mély férfihang helyett vékonyka gyermekhang szólt.

– Szia, Giny! Mikor jössz már haza? Annyira szeretném, ha itt lennél velünk, és úgy hiányzol nekem! – Jessie megható volt. Annyi ragaszkodás volt abban a kicsike lányban, akkora szeretetvágy, hogy titokban könnybe lábadt a szeme tőle. – Lesz ám házszentelés! Apa mondta, hogy… neee! Én akarom megmondani neki! Apaaaa… ne vedd eeeel!

Behallatszott a telefonba, ahogy Chris halkan, türelmesen szól a lányához.

– Szeretnék beszélni Ginyvel, Jessie! Légy szíves, add ide a telefont!… Köszönöm. – Majd, már egyenesen bele a kagylóba. – Szia, kedves! Hogy érzed magad, távol tőlem? Nekem nagyon hiányzol!

– Szia! Te is hiányzol nekem. Ettől eltekintve jól vagyok. Odaadta vagy elvetted?

– Mit? – A férfi nem értette a kérdést.

– A telefont. Jessica. Odaadta vagy elvetted tőle?

– Odaadta, de nem szívesen. Ha végeztünk a hivatalos megbeszélnivalónkkal, még visszaadom neki. Ő is hiányol téged, nem csak én.

– Igen, tudom. – Giny tudta, hogy a kislány anyára vágyik. Lisát szereti ugyan, de nem anyaként tekint rá. Inkább nagymamaként. – Miféle hivatalos megbeszélnivalónk van nekünk?

– A premier! Október elsején lesz, itt New Yorkban. Remélem, el tudsz jönni, és nem kell közbenjárnom senkinél. De ha kell, én megteszem!

– Nem kell. Tizedikén kezdem a következő filmet, addig szabad vagyok.

– Remek! Akkor másodikán házszentelés! Úgy készülj! Nagy buli lesz. És te leszel a háziasszony! Ne vitatkozz!

– Meg sem szólaltam! Mernék én vitatkozni veled?

– Mernél! – szólt kemény hangon a férfi, de aztán nem állta meg nevetés nélkül. – Te képes vagy rá, és vitatkozol, csak azért, hogy ne nekem legyen igazam.

– Már ennyire ismersz?

– Ennél jobban ismerlek – lágyult el a hangja. – És még ennél is jobban szeretnélek megismerni. Vállalod a háziasszonykodást? Csak tündökölnöd kell, a többit elintézi a rendezvényszolgálat. Körülbelül harminc-harminkét vendég lesz.

– Ha rám mered bízni ezt a nemes feladatot!

 

Giny két nappal a premier előtt érkezett haza New Yorkba. Friendly azonnal elvitte magához.

– Körül kell nézned, hogy mi hiányzik még a házból. Néhány dolgot én is vettem, de a te szemed jót tesz az összhangnak. A nők sokkal jobban értenek ehhez, mint mi férfiak. Nektek máshogy működik az agyatok. Olyanokat is észrevesztek, amit mi meg sem látunk. Lisa már bizonyította. Majd meglátod az eredményét.

– Igazán köszönöm a bizalmadat. És mi van akkor, ha neked nem fog tetszeni az, amit én választok? Elvégre én a saját ízlésem alapján döntök.

– Láttam a lakásodat. Az is tetszett. Te fogsz egy apróságot, ami egy férfinak álmában sem jutna az eszébe, és akkor kiderül, hogy épp az hiányzott még onnan. Nem félek én attól, hogy nem fog tetszeni! – jelentette ki magabiztosan.

Giny kritikus szemmel nézte végig a lakást. Látszott, hogy Lisa már ügyködött. Remek ízléssel szerzett be olyan apró dolgokat, amiktől egy lakás otthonná válik.

– Oda jó lenne valami, az a fal nagyon üres. Nem feltétlenül egy eredeti Van Goghra gondoltam – tette hozzá, figyelmeztetően felemelve az ujját. – Nem az értéke számít, hanem a kinézete. Ha nem illik oda, lehet akármilyen drága egy tárgy. A nappaliba kell egy szép, hangulatos lámpa. A csillár túl erős fényt ad, az akkor jó, ha sokan vannak ott. De ha csak kettesben akarsz lenni valakivel…

Chris elképzelte, amint összebújik Ginyvel a kandalló előtt, és teljes pompájában világít a csillár. Tényleg nem lenne hangulata. Egy meleg fényű állólámpa, amely a hátuk mögül küldi a fényét. Az mindjárt más lenne!

– Ha gyakran akarsz nagyobb vendégséget tartani, szükséged lesz még néhány ülőalkalmatosságra.

– Igen, ezt én is így gondoltam. Rendeltem is a kanapékhoz illő székeket, mára ígérték a leszállítását. Szerintem órákon belül itt lesznek.

– Meddig van nyitva az áruház? Szétnézhetünk benne, és elhozzuk, ami megtetszik – ajánlotta fel a lány lendületesen. Véges az idejük, az avatóra szépnek kell lennie a háznak. És holnap már a premierre kell készülniük! Brr..! Szívesebben rendezne be inkább még néhány házat!

– Gyerünk! – kapott a szón a férfi.

***************

Premier! Díszkivilágítás, estélyi ruhák, pezsgős állófogadás… Giny ezt a részét nem nagyon szerette a munkájának. Sőt! Kifejezetten utálta! Bár színésznő volt, szeretett játszani, reprezentálni már sokkal kevésbé. Őt csak a film elkészüléséig izgatta egy munka, az eredményen már átlépett. Persze, tisztában volt vele, hogy ha egy film sokat ígérőnek látszik, nagy felhajtást csinálnak körülötte. Rengeteg a reklám, néha már a csömörlésig.

És pontosan tudta azt is, hogy ha ő a főszereplő, akkor nem menekülhet. Nehezen bírta, legszívesebben meglépett volna halkan, suttyomban, de túlélte! A „Serena vétke” zajos sikert aratott.

Már órák óta mászkált le-fel egy pohár pezsgővel a kezében. Kedvesen mosolygott, bájosan elbeszélgetett, ha megszólította valaki, de titokban a pokolba kívánta az egész hercehurcát.

– Mikor lehet már végre eltűnni innen? – kérdezte türelmetlenül toporogva Friendlyt, aki ebben a pillanatban tűnt fel a látómezejében. Egész este alig váltottak néhány szót, a férfit teljesen lefoglalták a vendégek. És, mivelhogy producerként ő volt a házigazda, nem térhetett ki előlük.

– Még egy picit tarts ki, negyedóra múlva elpárolgunk. Aki józan még, az megérti, aki meg részeg, az észre sem veszi.

– Akkor én már most elkezdem becserkészni a ruhatárat. – Giny eleresztett egy megkönnyebbült sóhajtást. Most, hogy már látta, hamarosan kiszabadul innen, visszatért a jókedve. – Visszaszerzem a kabátomat, hogy hamar mehessünk.

– OK – nevetett fel a férfi. – Szerezd meg az enyémet is! Tíz perc múlva kinn találkozunk.

 

Angolosan távoztak. Odahaza Jessie már várta őket. A szemei majd’ leragadtak, de hősiesen tartotta magát. Mindenképpen meg akarta várni Ginyt. Ahogy beléptek az ajtón, már szaladt is felé, és boldogan vetődött a karjába.

– Giny! Tudtam, hogy még ma eljössz! Meg akartalak várni, de Lisa nem akarta megengedni. Azt mondta, hogy későn fogtok jönni, és nekem akkor már aludnom kell. Pedig már nem vagyok olyan kicsi, iskolába járok! Tudtad? És szeretek is menni, mert olyan kedves tanító nénim van, és mindent elmagyaráz, ha valamit nem tudok. És már tanulunk írni is. Majd holnap megmutatom, jó? Neked is, meg a nagyinak is. Tudod, hogy a nagymamám is eljön a házat felszentelni? – A szóáradatot egy hatalmas, mélyről jövő ásítás szakította félbe. – Most már tényleg álmos vagyok, és Lisa is szeretne lefeküdni, de addig nem fog, amíg én fenn vagyok. – Újabb ásítás. Giny kihasználta a pillanatnyi szünetet, és közbeszólt.

– Akkor menj te is aludni, kincsem, hogy Lisa is lefekhessen végre. Biztosan fáradt már, akárcsak én. Holnap folytathatod a mesélést. Jó lesz így?

– Igen, jó lesz. Jó éjszakát, Giny! – nyomott egy puszit a lány arcára, és lecsúszott a földre az öléből. – Jó éjszakát, apa! – Odament az apjához, és ő leguggolt hozzá. Átölelte, és megpuszilta. Giny örömmel figyelte. Hála az istennek, hogy már nem elutasító a kicsivel szemben!

Ellágyultan, kitágult pupillákkal nézte őket. Lelkét boldogsággal töltötte el a látvány. Nehéz feladatot kapott a kicsike lány az élettől, de sikerült meghódítania az apja szívét.

Lisa kézenfogta, és kivezette a szobából. Jó, hogy előzőleg rá tudta beszélni arra, hogy felvegye a pizsamáját. Így csak bedugja az ágyikójába, és már alhat is! Hisz már úgy néz ki a kicsike, mint egy alvajáró!

– Jó éjszakát! – köszönt el ő is.

***************

Később, már kettesben, a kanapén ülve beszélgettek aznapi élményeikről. A film sikeréről, a sok unalmas vendégről, további tervekről, Jessicáról.

– Annyira örülök, hogy végre közel engeded magadhoz a lányodat! Olyan jó látni, hiszen a kicsi rendíthetetlenül szeret téged.

– Hogy rajtam mit szeret, arról halvány fogalmam sincs. Ahogy én eddig bántam vele..! – Hangjából bűntudat érződött. – De téged is szeret, Giny! Én úgy látom, kiszemelt anyául. Érdekes család lennénk, nem gondolod? Három idegen, akiket a sorsuk egymás mellé rendelt.

– Idegen? – kérdezte elhűlve a lány. – Még mindig idegennek érzed a lányodat? Csináltattál apasági tesztet? Hátha mégis tőled van!

– Miért csináltattam volna? Melanie megmondta, hogy nem tőlem van. És nem is lehet az enyém. AB-s vércsoportja van. Én 0-s vagyok. Mel A-s volt.

– Akkor fogadd el őt az élet csodálatos ajándékaként, és legyél a vérszerinti apja helyett igazi, nagybetűs APA!

– Igazad van. Tökéletesen mindegy, hogy ki a vér szerinti apja, ha szeretem őt. Ha én elfogadom lányomnak, akkor holmi DNS nem állhat közénk. – Kicsit eltöprengett, lehajtott fejjel. Végiggondolta az életét. Aztán immár határozottan jelentette ki. – Nem, Giny, nem fogom megcsináltatni a tesztet. Már nem érdekel az eredménye. Te megtanítottál engem arra, hogyan kell feltétel nélkül szeretni valakit.

Giny meg akart szólalni, de Chris nem engedte. Csillapítóan rátette a kezét a lány karjára, és azt mondta:

– Ne tiltakozz! Hogy nem akartad, az lehet, de én tőled tanultam meg újra szeretni. Ha te nem vagy, még mindig az a keserű, rideg pasas lennék, amilyennek megismertél. Úgy bizony! – erősítette meg egy erőteljes fejbólintással az állítását.

Felállt és a lányt is felhúzta ültéből. Átkarolta és magához szorította a testét. Arcát beletemette az aranyos fürtökbe, beszívta a sampon halvány narancsillatát. Élvezte, ahogy a lány elfészkelődött a mellkasán, hozzásimult, és két kezével a hátán kalandozott.

– Hozzám jössz feleségül? – kérdezte, de aztán rögtön rátapadt a lány szájára, ahogy az meglepetten felnézett rá. Csókolta, szenvedélyesen, mintha így akarná rábírni az „igen” kimondására. Attól tartott, ha hagyja szóhoz jutni, akkor „nem”-et mond. Hiszen nem is olyan rég még teljes szívéből gyűlölte őt!

– Nem… – A szó szíven ütötte, még ha nem is várt mást. Akármit remélt is, akárhogy érez is ő, nem kényszerítheti, hogy a lány is azt érezze. Lehunyt szemmel, elkeseredett szerelemmel csókolta meg újra és újra, míg a lány végül eltolta magától.

– Nem… kapok levegőt, te őrült! – Giny vett néhány mély lélegzetet. – És így még válaszolni sem tudok. Vagy nem is akarod hallani? Költői kérdés volt, amire nem várnak feleletet?

– Ne haragudj! Csak félek a válaszodtól – ismerte be a gyengeségét Chris. – Attól, hogy nemet mondasz. Én már nem tudom az életemet elképzelni nélküled, Virginia!

Ez az erős, magabiztos férfi ilyen bizonytalan és sérülékeny is tud lenni? Most látta, mekkora hatalma lehet egy nőnek egy férfi felett. Eddig még nem került soha ilyen helyzetbe. Hallotta, persze, hogy hallotta, hogy van ilyen, és tudta azt is, vannak olyan nők, akik csak azért is nemet mondanának, hogy ezt a hatalmat kiélvezzék. De ő nem tartozott ezek közé. Egyenes, becsületes jelleme nem engedte, hogy játsszon az emberek érzéseivel.

– Szeretnék igent mondani – kezdte.

– De..?

– Nem „de”! Hanem „ha”! Ha hagysz szóhoz jutni. Egy év alatt gyökeresen megváltoztak az én érzéseim is irántad. Mostanra eljutottam oda, hogy biztos vagyok magamban, és ki merem mondani: „Szeretlek, Chris!” És azt is, hogy: „Igen, a feleséged akarok lenni!” – Lágy mosollyal mondta, a férfi gyönyörű sötétkék szemeibe mélyedve. Figyelte, ahogy ezekbe a szemekbe beleköltözik a boldogság. Ahogy felragyognak a szavai nyomán. Aztán már csak azt érezte, hogy a lábai a levegőben kalimpálnak.

Chris felkapta, és körbeforgott vele. Erős karjainak meg sem kottyant a lány súlya. Testét végigcsúsztatta a saját testén, míg a szájuk egy vonalba került. Akkor aztán bensőségesen megcsókolta, majd óvatosan letette a földre. Belenyúlt a zsebébe, és elővett egy pöttömnyi dobozkát.

Mielőtt kinyitotta volna, ismét belenézett a lány párás szemébe. Vajon ő mit láthat a könnyein keresztül? Újfent rátört az érzés: „Hogy én mennyire szeretem ezt a nőt!”

– Akarod, hogy térdenállva kérjelek, vagy anélkül is elfogadod tőlem ezt a gyűrűt? – kérdezte komoly tekintettel, és kinyitotta a parányi dobozt.

Giny rápillantott a gyűrűre, és hosszú másodpercekre kihagyott a szívverése. Borsó nagyságú gyémánt csillogott a míves aranyfoglalatban.

– Úristen! – Alig jött ki hang a torkán. A hangszálai felmondták a szolgálatot. Csak nagyon halkan suttogta: – Ha most azt mondod, hogy ez cirkónium, akkor minden ellenkezés nélkül elfogadom.

– Cirkónium! – bizonygatta Chris, aprókat bólintgatva hozzá. De amilyen hangon mondta, félig nevetve, félig komolyan, Giny holtbiztos volt benne, hogy amit hall, az kegyes hazugság csak az ő megnyugtatására.

– Ez úgy cirkónium, ahogy én Greta Garbo vagyok. Te nem vagy ép eszednél. Ekkora gyémántot venni! Chris! Ezt nem fogadhatom el!

– Ugyan, miért nem? Nekem te ennél sokkal értékesebb vagy, Giny!

– Az én értékemet légy szíves, ne gyémántban mérd! Mérd szeretetben. Egyévnyi, tízévnyi, húszévnyi szeretetben. A gyémántot meg vidd vissza. Vegyél nekem egy egyszerű jegygyűrűt, amit fel is merek húzni az ujjamra. Tedd meg nekem, jó? – Felágaskodott, megcsókolta a férfit, és halkan hozzátette: – Kérlek!

– Szereted a kísérteteket?

– Ez most hogy jön ide? – csodálkozott a lány.

– Tudod, ha vissza akarnám vinni a gyűrűt, a temetőbe kellene vinnem. És, ha a nagyi megtudja, hogy neked nem kell az ő régi, szép családi ereklyéje, akkor holtbiztos, hogy kikel a sírjából. Megkockáztatod?

– Hát… attól függ, hogy milyen ember volt életében. Ha kedves és aranyos, akkor kísértetnek is olyan kell, hogy legyen.

– Elképesztő vagy! – hüledezett a férfi.

– Tudom. Szeretek elképesztő lenni. Miért viselkedjek úgy, ahogy mások várják? Miért tegyem azt, amit az emberek kilencvenkilenc százaléka tenne? Csak azért, mert mindenki sablonok alapján él?

– Hát te nem, az biztos. – Friendly nehezen tért magához. – Téged nem lehet kiszámítani, mindig okozol meglepetést.

Giny vágott egy vidám grimaszt. Összeszorította a száját, felfújta az arcát, felhúzta az orrát, előrenyomta az állkapcsát. Magasra rántott szemöldökkel kancsalított egyet. De csak pár pillanatig bírta tartani ezt az arckifejezést, mert mindkettőjükből kipukkadt a nevetés.

– Még meggondolhatod! Ha mégsem akarsz elvenni egy ilyen flúgos nőt, én megértem.

– Csakis egy ilyet, és pontosan ezt az egy ilyet szeretném elvenni. Egy kis fintorral nem tudsz elüldözni magadtól! Egyébként a nagymamám is ilyen volt, mint te – emlékezett vissza Chris. – Legalábbis az én emlékeimben így él, ilyen bohókásan. Örök optimista volt, soha nem láttam elkeseredve. Szeretted volna. És ő is téged. Kérlek, fogadd el a gyűrűjét!

Virginia újra rápillantott a pirinyó dobozka tartalmára. Gyönyörű! És lehet, hogy egy vagyonba került annak idején. Vagy kettőbe? És a nagyi mit is kezdene vele, ha már egyszer itthagyta, amikor eltávozott?

– Egy feltétellel.

– Teljesítem!

– Helyes. Tehát veszel nekem egy egyszerű gyűrűt, ezt meg elzárod a széfbe, és csak jeles ünnepeken fogom hordani.

– De… – próbált közbevágni a férfi.

– Nincs de! Nem kellett volna látatlanban, előre ígérni! – teremtette le Giny. Aztán elkomolyodva tette hozzá: – Chris értsd meg, nem merném viselni. Ha forgatunk, úgyis le kellene vennem, és könnyen elveszhet. Vagy képzeld el, hogy megtámadnak érte a sötét utcán. Ezt akarod?

– Nem, dehogy. Rendben van, kapsz egy másikat is. Legyen úgy, ahogy te akarod – egyezett bele.

– Köszönöm.

– Akkor, hogy ezt ilyen szépen megbeszéltük, vegyük sorra a házszentelést. Jessie már elkotyogta, hogy holnap érkezik anyám. Ha a te családodat is meghívjuk, egy füst alatt bejelenthetnénk az eljegyzésünket is. Mit szólsz hozzá?

– Nem tudom, hogy ilyen hirtelen el tudják-e intézni, hogy itt lehessenek. Nem túl késő a meghívás?

– Nem. Mivel a házat az édesapád építette, őt mindenképpen meghívtam. Édesanyád természetesen jön vele. Csak a két húgodnak lesz meglepetés, de ők még fiatalok, nekik nem okozhat gondot egy soron kívüli buli.

– Én úgy látom, neked kész terveid vannak – mosolygott a férfira szeretettel Giny. – Mióta készülsz erre a merényletre ellenem?

– Csak sokszor elgondolkodtam rajta, hogy mit tennék, ha megkérnélek, és te igent mondanál. Egyik gondolat szülte a másikat, és hát… igen, valóban kész terveim vannak – ismerte be. – De van még több is, úgy vigyázz!

***************

Másnap délelőtt megérkezett Rose Friendly. Nem egyedül! Egy hatvan körüli, fess úriember társaságában. Az úr szálegyenesen tartotta magát, mind a százhetvenegynéhány centijét kihúzta. Így egy egész tenyérnyivel magasabb volt, mint Rose. Fekete haja a kora ellenére még csak a két halántékán őszült, és ez nagyon jól állt neki.

– Fiam, ő Peter White – mutatta be a mama. A látogató kezet nyújtott, ajka körül magabiztos mosollyal. De a szemén látszott, hogy annyira azért nem biztos magában. Ott volt benne a kétkedés kisördöge, hogy vajon mit szólnak a fiatalok az ő személyéhez.

– Jó napot, Chris! Kisasszonyok! – hajtott fejet a lányok felé. Giny akkor lépett ki a házból, Jessica kezét fogva. De a kicsi már ki is tépte magát, és repült a nagyihoz.

– Nagyi, nagyi! Hoztál abból a finom túrós rétesedből? Én azt úgy, de úgy szeretem! Majdnem annyira, mint téged! – tette hozzá, miközben összepuszilta a nagymamáját. – És Lisa nem tud olyan finomat sütni, mint te.

A felnőttek jót nevettek a gyerek hevességén. Chris visszafordult a vendége felé. Barátságos tekintettel köszöntötte.

– Isten hozta nálunk, Peter! Igazán örülök, hogy eljött. – És látszott is rajta, hogy valóban szívből örül a látogatónak. Már rég szerette volna, ha az édesanyja keres valakit maga mellé. Talán most sikerült? – Jöjjenek beljebb. Még csak a család gyülekezik, a vendégek késő délutántól várhatóak.

Peternek jólesett, hogy így a család tagjai közé sorolták. Kifújta a levegőt, amit eddig észre sem vett, hogy visszatartott. Egy csapásra megnyugodott. Ezek szerint a fiúnak nincs kifogása az anyja barátja ellen. Bár az asszony mondta, de jobb így, hogy a saját szemével győződött meg róla.

– Férfinép! – szólalt meg Rose. – Pakoljátok ki a csomagtartót, addig mi, lányok, pletykálunk egy jót. Peter tudja, hogy mit kell behozni – mondta a fiának. Az szeretettel ránevetett.

– Igenis! – szalutált tréfásan. – Menjünk, Peter! A nők egyedül akarnak maradni.

– Én is úgy látom – felelte amaz. Odasétáltak Peter autójához, és megálltak mellette. White megszólalt. – Egy kicsit tartottam ettől a találkozástól, Chris. Bár Rose mondta, hogy önnek nincs ellenére az ő esetleges kapcsolata, sosem lehet tudni. Más az, ha valami csak egy lehetőség, és megint más, ha kézzelfogható valóság.

– És most már megnyugodott? – nyílt tekintettel nézett egyenesen a férfi szemébe. – Én örülök neki, ha anya boldog. Legutolsó találkozásunkkor valósággal repkedett. Akkor már jelezte, hogy van valaki, aki tetszik neki. Apa már olyan régen elment, azóta egyedül volt. Kell mellé valaki. És azt a valakit nem én fogom kiválasztani, ezt elhiheti! Én csak elfogadom az ő választását.

– Köszönöm. Látom a viselkedésén, hogy így is gondolja. – Megkönnyebbülten húzta szélesre a száját. Majd kinyitotta a csomagtartót. – Ezeket kell bevinnünk.

***************

Délután sorra jöttek a vendégek. Először Giny szülei a húgaival. A lányok ma szándékosan eltérően öltözködtek. Nicholas Sanford egy méretes, lapos csomagot cipelt a kezében. Az üdvözlés után átadta Chrisnek.

– Ez a feleségem ajándéka a házszentelőre – mondta, miközben szerelmesen az asszonyára mosolygott. Ő tudta, mi van a csomagban.

Friendly kibontotta a csomagolást, és egy fantasztikusan szép festmény bukkant elő belőle. Azonnal ráismert! Az a kék rózsaszál volt megörökítve rajta, amit ő ajándékozott egyszer az asszonynak. Tudta, hogy művész, azt is, hogy rendkívül tehetséges. De ez a rózsa! Ez valami gyönyörű volt! Halványsárga háttér előtt pompázott egy átlátszó, hosszú, vékonynyakú üvegvázában. A rózsa színével megegyező kék színű keretbe foglalták a képet.

– Köszönöm szépen! Ez csodálatos! – hálásan tekintett a művésznőre. – Ez a kép a nappalim fő ékessége lesz! Szerintem az az üres fal ott csak erre a percre várt. Már lyukat is fúrtunk, és szeg is került bele, csak az odaillő képet nem találtuk meg. Eddig!

Fel is akasztotta a helyére azonnal.

– Látod, Giny! Erre gondoltam én, amikor azt mondtam, hogy ti nők fogtok valamit, odateszitek valahova, és akkor kiderül, hogy pontosan az a valami hiányzott még onnan.

 

Lassanként megérkezett minden vendég. Christian Friendly közeli barátai, néhány kedves kolléga. És micsoda meglepetés! Roy Stevens! Ahányan jöttek, mindenki hozott valami apróságot az új ház felszereléséhez. Itt egy díszgyertya, ott épp a hozzávaló gyertyatartó. Egy szép tükör, egy cserép virág, egy üveg pezsgő. Senki nem jött üres kézzel.

Egy rögtönzött beszéd után végigjárták a házat, égő gyertyákkal, hogy mindenhova beköltözzön a fény, és a boldogság. Jessie büszkén mutatta meg a szobáját a vendégeknek.

– Én választhattam a függönyömet! – dicsekedett. – Ugye, milyen szép piros? Pedig senki nem akarta, hogy ezt kérjem! Piros szekrényeket is szerettem volna, de Giny azt mondta, hogy az olyan, mintha égne a ház. Így csak pizsamát kaptam pirosat.

A vendégek megmosolyogták a kislány panaszos hangját. De nagyon megértették a felnőttek álláspontját, hiszen ők is felnőttek voltak. Piros pizsama, az még elmegy! De szekrény?

Az emelet megcsodálása után mindannyian visszatértek a földszintre. A nappaliban csipegettek a hidegtálakról, amit Friendly egy rendezvényszolgálattól rendelt meg. A vendégek vidáman beszélgetve kavarogtak a lakásban. A konyhába is jutott belőlük, főként azon oknál fogva, hogy ott volt az étel-ital lelőhelye. Fogyott is tisztességesen.

Este tíz körül Chris megkocogtatta a pohara oldalát egy kiskanállal.

– Kedves vendégeink! Ha már egyszer eljöttek, hogy velünk ünnepeljék az új házunk birtokba vételét, vegyenek részt egy másik családi ünnepünkön is! – Izgatott suttogások mindenfelé. Vajon mit fog nyilvánosságra hozni a házigazda? – Végtelen örömmel jelentem be önöknek, hogy Virginia Sanford – és odahúzta maga mellé a lányt – tegnap kedvező választ adott egy fontos kérdésemre. Sejtik, hogy mi volt az?

8. befejező rész