Teltek a hetek. Giny befejezte a forgatást. Valentin-nap óta tartották a kapcsolatot. Chris majd minden este felhívta. Gyakran találkoztak, hiszen mindketten ugyanabban a városban dolgoztak. Ha volt szabad idejük, és a másik is épp ráért, elmentek valahova együtt. Sokat beszélgettek, megismerkedtek egymás gondolatvilágával.

Sokszor került szóba Jessica. Egyszer Chris bevallotta, mitől lett olyan megkeseredett, nőgyűlölő.

– Melanie szemérmetlenül megcsalt – mondta fájdalmasan. – Fiatalon, huszonkét évesen nősültem meg. Ha azt mondom, hogy fülig szerelmes voltam, még alábecsülöm azt az érzést, ami akkoriban eltöltött. Teljesen váratlanul ért, amikor közölte, hogy elhagy. Úgy éreztem, hogy meghalt a lelkem. Ráadásul itthagyott nekem egy gyereket, akit látni sem bírtam. Szörnyű időszak volt. Az eredményt láthattad, tapasztalhattad.

– Láttam. És nem tetszett.

– Tudom. Már nekem sem tetszik. Addig, amíg nem találkoztam veled, csak léteztem, de te felébresztetted bennem az érzelmeket. Ahogy ott álltál előttem, és szidtál, mint a bokrot… Életemben nem szégyelltem magam úgy, mint akkor. Nem bírtam a szemedbe nézni, és elmenekültem – vallotta be. – De ez nem volt elég, hát téged is elüldöztelek. Igyekeztem elfelejteni téged, de a sors másképp akarta.

 

Egy este Friendly felhívta magához Ginyt. A lány csak egész rövid ideig habozott, mielőtt igent mondott. Miért is ne? Hiszen felnőtt, független nő! A kínai étteremből felhozatott ízletes vacsora után leültek a kanapéra beszélgetni.

– Kérsz még egy kávét? – kérdezte Chris. – Én innék.

– Én nem kérek, de nyugodtan készíts magadnak. Vagy főzzem meg én? – ajánlotta fel.

– Megcsinálom. Addig tegyél be valami zenét – felelte.

Giny odament a CD-lejátszóhoz, és válogatni kezdett a lemezek között. Volt ott minden. Rocktól a népzenéig, de még opera is. Kiválasztott egy lemezt, aminek a borítóját vörös rózsák díszítették.

– Ez mi? Ősrégi slágerek? Szereted ezeket a dalokat?

– Igen. Meglep? Egyébként az a zenekari feldolgozása a slágereknek. Melankolikus dalok vannak rajta. Tedd csak be! Nagyon szép.

Giny elindította a CD-t, elhelyezkedett a fotelban, és lehunyt szemmel hallgatta. Először csak halkan dúdolta a dallamot, aztán énekelni kezdett. Odakint Friendly keze megállt a levegőben. Olyan érzése volt, hogy az ő nappalijában éppen valami csoda történik.

Gyorsan felkapta a mobilját, és feltárcsázott valakit.

– Roy? Ne szólj semmit, csak hallgasd! – áhítatosan suttogta a kagylóba, miközben nesztelenül visszament a nappaliba Ginyhez. A lány nem vette észre, csukott szemmel, teljes átéléssel dalolta a régi slágert, a Killing me softly-t.

Chris egészen közel lopakodott hozzá, hogy jól bele lehessen hallani a telefonba. Micsoda gyönyörű, telt hangja van. Eddig miért nem hallotta?

Giny befejezte a dalt, és kinyitotta a szemét. Alig észrevehetően összerezzent, ahogy meglátta maga előtt a férfit. Nem hallotta a lépteit, nem számított rá, hogy az orra előtt leli. Főleg nem ilyen megilletődött képpel.

– Mi a baj? – kérdezte. Most látta csak, hogy telefont szorongat a markában. Lassan Chris tudatáig is eljutott, hogy a készülékből kiabálást hallani.

– Itt vagyok, Roy – szólt bele. – Ne keress tovább! Megvan Serena… – A lány értetlenül pillogott fel rá. – Virginia Sanfordnak hívják… Vállalni fogja… ha kell, addig verem, amíg igent mond. Vagy addig csókolom – kacsintott hamiskásan a lányra. – Akarsz beszélni vele..? Adom…

Odanyújtotta a készüléket a lánynak. Az habozva vette el tőle. Hallotta ugyan, amit a férfi mondott az ismeretlennek, de nem értette az összefüggéseket. Mert az mégsem lehet, hogy valami szerepről beszéljen! Vagy mégis? A füléhez tartotta a telefont és belehallózott.

– Hello, Virginia! Ha most azt mondja, hogy nem ér rá május közepétől augusztus végéig, én megölöm magam! – fenyegette meg az ismeretlen. – Vagy Christ.

– Ráérek, még nem vagyok leszerződve sehova. Az életét tehát már megmentettem – élcelődött a lány. – Hálából bemutatkozhatna!

– Milyen igaza van. – A kagylóból harsány hahota hallatszott. – Roy Stevens vagyok. Friendly-vel közösen készülünk egy filmre. Ő itt csak producer, a rendező én leszek. Kérje el tőle a forgatókönyvet és tanulja meg Serenát. És nehogy megszökjön nekem! Holnap látni akarom! Mondja meg annak a zsiványnak, hogy hozza el hozzám. – Ez bizony parancsként hangzott.

Giny kapkodta a fejét. Mit is akarnak ezek? Mégis jól következtetett? Szerepet ajánlanak neki? Épp Friendly? Miért?

– Ez váratlanul ért, Mr. Stevens! Még lesz némi megbeszélni valóm ezzel a zsivánnyal, ahogy maga nevezte.

A zsivány kivette a kezéből a telefont.

– Add ide! Holnap ott leszünk, Roy! – és letette.

– Megmagyaráznád? – kérte a lány.

– Káprázatos hangod van, Giny! Hónapok óta keresünk egy olyan lányt, aki nem csak szép, de énekelni is tud. Ráadásul mindkettőnknek tetszik. Most végre megvan. Ezzel a filmmel befuthatsz.

– Hm. És mi van a kezdő színésznőcskékről alkotott „jó” véleményeddel? Akik mind a te ágyadon keresztül akarnak érvényesülni?

– Amióta téged ismerlek, változik a véleményem. Igen intenzíven változik – ismerte be a férfi. – Szeretném, ha te játszanád el azt a szerepet, Giny! Pedig még nem is voltál az ágyamban – tette hozzá. – Ne utasítsd vissza, mert Roy megöl engem. Legalább olvasd el! Kérlek!

– Jól van, elolvasom. De nem ígérek semmit!

– Tetszeni fog. Most hívok neked egy taxit. Hacsak nem akarsz itt maradni éjszakára. Hely van bőven.

Giny megrökönyödötten pillantott rá. Az iménti szavak után nem ezt várta. A férfi észrevette a reakcióját, és rögtön helyesbítette magát:

– Ne érts félre! Nem az ágyamba hívtalak. Csak egy ágyat ajánlottam fel neked. Semmi több. Hiszen holnap úgyis együtt megyünk Royhoz. – Hogy Giny továbbra is hitetlenül nézett rá, hozzátette: – Vedd úgy, hogy nem szóltam! Hívom a taxit.

– Köszönöm.

***************

Giny hazament, és elolvasta a forgatókönyvet.

Serena egy fiatal, árva és nagyon vallásos lány. Zeneművészeti iskolában tanul énekelni, és, hogy eltartsa magát, egy mulatóban dalol slágereket, és countryt. Vasárnaponként Ave Maria-t, és zsoltárokat a templomban.

Egy este hazafelé tart, amikor a sötét parkban elkapja és megerőszakolja egy férfi. Amikor utána cigarettára gyújt, a lány látja az arcát. Serena a fejébe veszi, hogy csak úgy szabadulhat az élmény bűnös hatása alól, ha megöli a férfit. Napokkal később felismeri az utcán, és követi hazáig. Megtudja, hol lakik.

Serena elmegy egy szex-shopba, és bevásárol. Fekete rövid paróka, fekete bőrruha, combközépig érő bőrcsizma, korbács, bilincsek.

Másnap elsétál a férfi lakása felé, de az nem ismeri fel. Csábító pillantásokat vetve rá elcsalja magához. „Akarsz-e rabszolgája lenni a te dominádnak?” kérdéssel ráveszi, hogy felmenjen hozzá. A férfi belemegy a játékba. Serena felveszi a bőrcuccokat, és suhint a korbáccsal. Ráparancsol a férfira, hogy vetkőzzön le és feküdjön az ágyra. Odabilincseli. Némi erotikus mozgással elaltatja az éberségét, és egy csók után hirtelen leragassza a száját. Leveszi a parókát és mesél. Elmondja, hogy ki ő. Aztán egy éles késsel kasztrálja a férfit. Megvárja, hogy elvérezzen, ott ül és végignézi.

Ahogy kitisztul a feje, rájön, hogy mit tett és beleőrül. Rómába akar menni, hogy a Vatikánban feloldozást kérjen a pápától. Vezeklésül gyalog indul el, a kelő nap irányába. A napra nézve folyton a pápát látja, ahogy hívogatóan integet neki. Amikor elér az óceánhoz, nem áll meg, hanem eszelősen belegyalogol, mert ott látja kelni a napot. Addig megy, amíg az óceán elnyeli.

***************

Délelőtt felhívta Chris. Hallani akarta a véleményét. Már türelmetlenül várta, hogy érte mehessen. Alig félóra múlva már meg is jelent az ajtóban.

Giny beengedte. Főzött neki egy kávét, és közben előadta az álláspontját.

– Tényleg jó a sztori – kezdte. – Szeretném is eljátszani.

– De? – tapintott rá a férfi. – Akkor mi a baj?

– Te vagy a baj. Még mindig nem vagyok teljesen biztos abban, hogy nem fogod megbánni. Vagy később az orrom alá dörgölni. Akkor viszont én bánom meg.

– Még mindig nem tudtad feladni az ellenérzéseidet velem szemben? – kérdezte Chris minden harag nélkül.

– Sajnos, nem olyan könnyű. Az első találkozásaink mély nyomokat hagytak bennem. Nem vagyok haragtartó, csak nehezen tudok felejteni. Hogy egészen pontosan fejezzem ki magam, nem egyszerű dolog visszaszerezni a bizalmamat, ha egyszer valaki eljátszotta azt.

– Értem. Nem bízol meg bennem. Akarod, hogy kiszálljak a filmből? – Őszinte, nyílt tekintettel folytatta: – Roy meg tudja csinálni nélkülem is. Akkor vállalod?

Giny elámult. Ezt tényleg nem várta tőle. Ezek szerint komolyan gondolta. Valóban akarja, hogy én játsszam Serenát. És mivelhogy én is szeretném…

– Az ajánlatod módfelett nagylelkű volt – biccentett elismerően. – Tudom, hogy meg is tetted volna, ha azt kérem. Köszönöm, de ez felesleges lenne.

Chris reménykedve tekintett rá.

– Tehát elvállalod?

– Ha Roy is úgy akarja. De ő még nem találkozott velem. Még elutasíthat – figyelmeztette a lány.

– Nem fog elutasítani – felelte. – Kora reggel beszéltem vele. Tűkön ülve várja, hogy odavigyelek végre. Már a telefonban lenyűgözted a hangoddal. Ha meglát, talán még meg is kell védenem tőle… – nevetett. – Mehetünk?

***************

Roy Stevens egy hatvan felé közeledő, markáns egyéniségű férfiú volt. Ahogy meglátta Ginyt, azonnal a karjába kapta. Lelkesen ölelgette a szívére.

– Igaza volt Chrisnek. Nem kell tovább keresnünk. Te vagy a mi emberünk! De azért szeretném a hangodat élőben is élvezni egy keveset, ha nincs kifogásod ellene. Énekelnél nekem valamit, kislány?

A kislány pedig énekelt. Egy csodaszép Ave Mariát. A rendező el volt bűvölve. Azonnal szólt a titkárnőjének, hogy készítse el a szerződést. El sem engedte Virginiát, amíg nem volt biztos abban, hogy aláírta. Addig megmutatta neki a stúdiót. És közben mesélt. Mesélt magáról, az embereiről, Chrisről, a filmjeikről. És persze a tervezett filmről.

– Végre elkezdhetjük a forgatást! – sóhajtotta. – Csak rád vártunk, Virginia! Szép lányt találtunk rengeteget, de nem tudtak énekelni. Szép hangút is találtunk, de az meg szegény olyan csúnyácska volt. Vagy idegesített bennünket. Mert olyan is volt, aki istennőnek képzelte magát, és elvárta, hogy körülugráljuk.

– Engem nem kell körülugrálni – így Giny. – Ha még elég rugalmas hozzá, nyugodtan ugorjon át felettem.

A következő pillanatban aztán kénytelen volt befogni a füleit, mert a rendező akkorát nevetett, hogy zengett tőle a ház.

***************

Két hét múlva elkezdték a forgatást. Giny élvezte a munkát. Ahogy ígérte, Friendly nem sok vizet zavart. Ő csak a pénzt adta, egyébként a rendező teljesen szabad kezet kapott.

Első nap bemutatta a stábnak Virginiát. A férfi főszereplő, aki az erőszaktevőt alakította, egy csinos, fiatal, de szintén ismeretlen színész volt. Stanley Blacknek hívták, és azonnal Giny rabja lett. Ahogy a stáb férfitagjainak zöme.

– Eljössz velem ma este vacsorázni? – kérdezte néhány nappal később Stanley a forgatás szünetében, épp amikor Chris megérkezett. Még időben, hogy elcsípje a meghívást. Lelkében mardosó féltékenység támadt. Tudta, hogy semmi joga nincs hozzá, mégis dühítette, hogy ez a ficsúr kerülgeti Ginyt. Szótlanul, de belül önmagával viaskodva várta a lány válaszát.

– Nem. Köszönöm, Stanley, de nem. – Ragyogó mosollyal tompította az elutasítást. – Senkivel nem akarok szorosabb kapcsolatot, mint amit a munka megkövetel. Ne haragudj!

Chris titokban fellélegzett. Úgy érezte, magának akarja ezt a lányt. Testestől-lelkestől. És nem kizárólag az ágyába. De nem ám! Hanem az életébe, társnak. Mostanában eljátszogatott a gondolattal, hogy igazi család is lehetnének ők hárman, Jessie-vel.

Nem ment oda Ginyhez, hagyta, hogy maga intézze el a dolgait Stanleyvel. Ő megkereste a rendezőt. Ott sürgölődött az egyik lakókocsinál, valami hideg italt keresve. A sok kiabálástól teljesen kiszáradt a torka.

– Hogy megy a munka, Roy? – érdeklődött Friendly.

– Jól. Nagyon jól. De mehetne még jobban, ha a stáb fele nem lenne belehabarodva Virginiába. Néha rajtakapom őket, hogy csak bámulják tátott szájjal. Ez a lány egy kincs, Chris! Hol dugdostad eddig?

– Azt jobb, ha nem tudod, Roy! – fintorgott fanyarul. Eszébe jutott az első találkozása Ginyvel. Még, ha dugdosta volna, az hagyján! De ő elzavarta! Akkor még szeretett volna megmenekülni tőle. Most legszívesebben a rabja lenne.

– Felvettük a templomi jeleneteket – mesélte a rendező. – Remek akusztikája van annak a kis kápolnának, és a csalogányunk hangja csodálatosan érvényesült benne. Valami gyönyörű lett belőle. Ez a lány énekesnőként is megélhetne. Ilyen hanggal világsztár lehetne! És felőlem lehet is, csak ezt a filmet csinálja meg nekem.

– Tehetséges is? – Chris emlékezett a lány fenyegető szavaira, miszerint remek színésznő lesz belőle. Tehetség nélkül pedig nem sikerülhet még neki sem.

– Született színésznő! – lelkesedett Stevens. – Teljesen azonosulni tud a szerepével. Ha játszik, Virginia megszűnik létezni. Csak Serena van. Ha ez a tehetség, akkor igen, nagyon tehetséges. – Hatalmas bólintásokkal támasztotta alá a mondandóját.

Chris megvárta a nap végét, figyelte a színészek játékát. Valóban jól ment a munka. Mindenki tette a dolgát, alig kellett ismételni. Giny egyenesen bámulatba ejtette. Roy mondta ugyan, hogy tehetséges, de csak most látta őt élesben. Remekül alakította Serenát, úgy tűnt, még a gondolatvilágát is a magáévá tette.

Arcáról, egész tartásáról angyali ártatlanság sugárzott. Ahogy a hatalmasra tágult, sötétkék íriszű szemeivel a kamerába tekintett,
Chris biztosra vette, hogy a nézők ezrei lesznek szerelmesek belé. Természetesen a férfinem képviselői.

Délután megnézte a már felvett, nyers anyagot. Az áhítatos Ave Maria a vasárnapi misén, ahol szem nem maradhatott szárazon. Bár a forgatókönyvben nem volt jelzés erről, de az operatőr észrevette, hogy némely statisztának, akik a hívőket alakították, könnybe lábadt a szeme. Nem volt rest, és ráközelített. Felettébb hatásos jelenet lett. Ez a lány tényleg kincset ér!

 

– Szia, Giny! – köszöntötte a lányt, miután a rendező „Mára elég!” felkiáltással befejezettnek nyilvánította a napot. – Mit csinálsz a hétvégén?

– Szia! – Giny tudta, hogy ott van a férfi, de szándékosan nem nézett rá, amíg dolgozott. – Pihenni fogok. Szeretem a munkámat, de ez a lány sok energiát kivesz belőlem. Ilyen ártatlan, mint ő, én talán sohasem voltam – nevetett.

– Azt gondoltam, hátha szeretnéd meglátogatni a szüleidet. Én holnapután New Yorkba megyek. Édesapáddal van némi megbeszélnivalónk. Ha még emlékszel rá, ő épít nekem egy villát a város szélén.

– Igen, tudom. Apa említette, hogy valami változtatást akar veled megtárgyalni.

– És a helyszínen megmutatni, hogy pontosan mire gondolt – bólintott rá a férfi. – Addig nem tudnak továbblépni, amíg nem döntöttem. Tehát mennem kell. Szombaton reggel indulok, és vasárnap már itt is vagyok. Velem jössz?

– Nem, köszönöm, de azt hiszem, ezt inkább kihagyom. Túl messze van. Fél nap elmenne az utazással oda is, vissza is. Fáradtabb lennék, mint induláskor. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak. Roy le is harapná a fejem.

– Igen. Az enyémet is – helyeselt a férfi. – Épp ezért repülővel megyek. Autóval lehetetlen lenne ekkora távolságot megtenni. Én is takarékoskodok az időmmel.

Giny elmélázott. De jó is lenne! Idén még csak egyszer volt otthon. Ő is takarékoskodott. Nem szórta a pénzét, bár olykor elkapta a honvágy. De nem akart a szülei nyakán élősködni. Elég nagy kislány már, hogy megkeresse a betevőjét. Hiszen ő akart önálló lenni! És tetszik is neki ez az élet. Honvágy ellen meg ott van a telefon.

Friendly látta, hogy a lány kísértésbe esett.

– Gondold meg. Holnap felhívlak. Pénzedbe nem kerül, mert magángéppel megyünk.

– Saját géped van?

– Csak egy egészen picike. De ha nem félsz beleülni, elvisz akárhová. Nemrég vettem, hogy gyorsítsam a közlekedésemet. Gyakran kell utaznom, így egyszerűbb.

– Vezetni is te fogod?

– Ne aggódj! Hivatásos pilótám van. De már tanulom én is a repülőgép vezetését. Hamarosan meglesz az engedélyem. Frank szerint őstehetség vagyok. De hát merne ő a főnökének mást mondani? – vigyorgott.

***************

Nem, nem mert. Valóban azt hajtogatta, hogy Chris őstehetség. De amilyen hangsúllyal mondta, és amilyen hamiskás szemvillanásokkal, az elárulta, hogy jó viszonyban vannak. Elég jóban ahhoz, hogy a szemébe mondaná azt is, ha más lenne a véleménye.

Friendly pénteken este felhívta Ginyt, ahogy ígérte. Ő végül igent mondott. Sokáig törte a fejét, aztán úgy döntött, hogy miért ne használja ki ezt a lehetőséget? A férfin is szeretett volna eligazodni. Talán egy ilyen út jó segítség lesz ehhez.

Kora reggel indultak, hogy átszeljék a kontinenst. Mostanra már felébredtek, és vígan tréfálkoztak a fedélzeten. Többnyire Friendly kárára. De elég jól tűrte a megpróbáltatásokat. Hiába piszkálták ketten is egyszerre, jókat derült rajtuk, és frappánsan visszavágott.

Épp Friendly vezetési képességeit ócsárolták, amikor a gép hirtelen megbillent. Légörvénybe kerültek, és Giny gyomra azonnal a torkába ugrott. Kicsit bele is sápadhatott, mert Chris aggódva fordult felé.

– Rosszul vagy? – A lány csak a fejét rázta némán, szólni nem tudott. A váratlan magasságvesztéstől egy hang sem jött ki a száján. Még soha nem repült ilyen kicsi géppel, és most bizony megijedt a zuhanástól. Meg is látszott rajta. Chris megpróbálta megnyugtatni. – Ne félj! Frank remek pilóta. Különben nem dolgozhatna nálam. Én csakis a legjobbakkal érem be.

– Kösz – dünnyögte Frank.

Giny nyelt egy nagyot. Ahogy a gép újra egyenesbe került, az ő torkából is eltűnt a gombóc. El is szégyellte magát azon nyomban. Hogy én milyen gyáva vagyok! – morfondírozott magában. Még jó, hogy nem kezdtem el sikoltozni.

Most vette csak észre, hogy Friendly fogja a kezét. Amikor bátorságot akart önteni belé, akkor foghatta meg, aztán már el sem engedte. Kellemes, meleg keze volt. Csak úgy áradt át belőle a forróság a lány kezébe. Teste felmelegedett tőle, arca kipirult. Hol volt már az iménti sápadtság!

Megpróbálta elhúzni a kezét. A férfi érzékelte a mozdulatot, finoman megsimította a tenyerét, és kelletlenül elengedte. Giny hatalmasra tágult pupillákkal nézett rá. Chris rámosolygott, aztán elfordult.

– Minden rendben, Frank? – tudakolta a pilótától.

– Persze, főnök! Ilyen könnyű gépnél ezek a légörvények mindennaposak. Hamarosan megérkezünk – tette hozzá. – Az ott előttünk már New York.

***************

Friendly bérelt egy autót a reptéren, és elvitte Ginyt a szülei házához. Telefonon még előző nap letárgyalták, mikor érkezik, és Nick felajánlotta neki a vendégszobát. Elég nagy a ház, mondta, és üres, mióta a lányok szétszéledtek a világban.

A rendező pedig elfogadta a meghívást, nem kis örömmel. Hiszen így addig is a lány közelében lehet. Valahogy csak meg kell nyernie magának, és távolról szerfölött nehéz. Most eltörpült az a körülmény, hogy Jessica hiába várja otthon. Még nem jutott el odáig lélekben, hogy igazából érdekelje a kicsi érzésvilága.

Giny elővette a szülői ház kulcsát, hogy kinyissa a bejáratot. De az édesapja megelőzte. Szombat lévén Nick Sanford is otthon volt, várta a vendéget.

A felesége a konyhában sürgölődött. Bár volt házvezetőnőjük, hiszen azt a hatalmas házat nem is bírta volna egymaga rendben tartani, szeretett főzőcskézni is. Kivéve azokat az eseteket, amikor megszállta az ihlet, és festenie kellett. Az asszony keresett festőművész volt.

Most vidám arccal jött ki, és köszöntötte a látogatót.

– Szép napot, Mr. Friendly! Kerüljön beljebb! Hamarosan elkészül az ebéd, addig Giny megmutatja önnek a vendégszobát. Helyezze magát kényelembe, ebéd után aztán mehetnek az építkezésre. Nick már tűkön ül.

– Azért az ebédet még kibírom – mosolygott az asszonyára elnézően az építész. – Ma már úgysem dolgoznak az embereim. A megbeszéléshez szükség sincs rájuk, és addig lépni sem tudunk tovább, amíg nincs döntés a folytatásról.

– Erre – mutatta Giny a lépcsőt. – A vendégszoba odafent van. Anyáék idelenn laknak, ketten leszünk az emeleten – közölte hamiskásan. A férfi szíve nagyot dobbant. Ketten? Szóval ketten. És vajon miért közölte ezt velem? Használjam ki az alkalmat? Ezt szeretné? Vagy csak próbára teszi a türelmemet? A kis boszorkány! Na várj csak!

 

Felmentek. Egész helyes kis szoba. A legfőbb erénye pedig, hogy szomszédos Virginiáéval. Persze, azon a kis folyosón nem voltak távolságok. Mindegyik szoba szomszédos volt. Majd meglátjuk – hagyta annyiban a dolgot Chris.

Lepakolta a holmiját. Sok mindent nem hozott magával, hiszen csak két napra jött. És bármikor hazamehet a New York-i lakásába, ha szüksége van még valamire, hiszen kétlaki lévén itt is, ott is volt ruhatára.

Kiment a fürdőszobába, és a csapnál engedett magának egy nagy pohár vizet. Úgy érezte, teljesen ki van száradva. Felhajtotta a hűsítő italt, és jólesően sóhajtott egy nagyot.

Megfogta a kilincset, hogy kinyissa az ajtót, amikor az hirtelen orrbavágta. Nem számított rá, így el sem tudott mozdulni az útjából. Fájdalmas kiáltással kapott oda az arcához. Az ajtó résén Giny dugta be a fejét.

– Mi történt? Csak nem találtalak el? – kérdezte.

– Úgy látszik, az a sorsom, hogy állandó testi sértéseknek legyek kitéve. És valami csoda folytán mindig csak te csépelsz engem – panaszkodott a férfi.

– De ez most nem volt szándékos – felelte a lány sajnálkozva. – Nagyon fáj?

– Ha megdagad az orrom, és olyan lesz, mint egy hatalmas krumpli, ki sem merek menni az utcára. Akkor itt maradok a nyakadon, és te kénytelen leszel ápolni engem – ábrándozott Chris. – Azt hiszem, meg fog dagadni. Úgy érzem, máris sokkal nagyobb, mint az imént volt.

– Te szélhámos! – döfte oldalba Giny. – Nincs neked az égadta világon semmi bajod. Csak a lelkiismeretemet akarod felpiszkálni.

Friendly elvette a kezét az orra elől, és ránevetett.

– Akkor ez nem jött be! Legközelebb majd valami mással próbálkozom – jelentette ki magabiztosan.

– Giny! – hallatszott ebben a pillanatban lentről Mrs. Sanford hangja. – Ha elkészültetek, gyertek le. Az ebéd már csak rátok vár.

– Megyünk, anya! – szólt vissza a lánya.

 

– Ez fenséges volt, Mrs. Sanford – dicsérte Friendly az ebédet. Rohanó életében már rég evett ilyen nyugodtan, és bőségesen. És a társaság sem megvetendő, akikkel együtt fogyasztotta el.

Ebéd után a férfiak elmentek az építkezésre, hogy Nick a helyszínen magyarázhassa el a gondját. Addig a nők rendbe-tették a konyhát, közben beszélgettek.

– Hogy állsz ezzel a fiúval, Giny? – kérdezte az édesanyja. – Van köztetek valami? Valami komoly?

– Nincs, anya. Talán kialakul valami köztünk, de én még egy kicsit ódzkodok ettől a kapcsolattól. – Giny mindig őszinte volt az anyjához. Kihez, ha hozzá nem? Most is azt mondta, amit érzett. – Tudod, amikor először találkoztam vele, meg tudtam volna fojtani. Talán meg is teszem, ha nem lenne büntetendő cselekmény. De annyit nem ér, hogy miatta börtönben töltsem el az életem.

– Ennyire ellenszenves volt neked?

– Még ennél is jobban. Van egy aranyos, kicsi lánya, és ahogy bánt vele, az mélységesen felháborított engem. Ismersz, nem tettem lakatot a számra. Ő meg kirúgott. Szerencsétlenségemre ő volt a producere annak a filmnek, amiben szerepeltem volna. Utána egy évig nem is láttam.

– Akkor ugyancsak meglepődhettél, amikor itt találtad őt a születésnapi bulitokon. – Miközben beszélt, serényen járt a keze.

– Aha. És imádtam a helyzetet, hogy veszített azon a ostoba fogadáson. Csak aztán el kellett mennem vele – húzta el az orrát fanyarul. – És ott egész más embert ismertem meg benne.

– És ez az ember már tetszett neked? – kérdezősködött az anyja örök női kíváncsisággal.

– Igen. – Sóhajtott nagyot Virginia. Tetszett! És itt kezdődtek az ő lelki bajai. – Akkor már sokkal emberibb volt. Csak nagyon sokáig nem tudtam, bízhatok-e benne? Melyik az igazi énje?

– Most már tudod?

– Kezdem megérteni őt. Elmondta, mitől lett ilyen keserű. Meglátogattuk a mamáját is. Az édesanyja egy nagyon kedves asszony, aki titokban aggódik a fiáért. Azt szeretné, ha boldog lenne. Jelentőségteljes pillantásokkal próbálta a tudtomra adni, hogy tőlem várja azt a csodát, miszerint megtanítom a fiát szeretni valakit.

– És? Megtanítod?

– Nem tudom még, anya – húzta fel a vállát tehetetlenül a lány. – Lehet. De az is lehet, hogy nem én leszek az a nő. Bárcsak előre láthatnék a jövőbe!

– És a kicsi? Ő szeret téged?– Vicky Sanford fürkészően nézte a lányát. – És te szereted-e őt? Ha úgy akarja a sors, el tudod-e majd fogadni más asszony gyermekét?

– Jessica egy kis angyal. Eleven, szeretetre vágyó, apró emberke. Ő is azon dolgozik, hogy az apja boldog lehessen. Egyébként nem Chris lánya. Az asszony kíméletlenül csalta, és még közölte is vele. El akarta hagyni, de meghalt egy balesetben. Csak a kicsi maradt.

– Nem lehetett könnyű egy férfinak, egyedül egy babával. Csodálom, hogy nem keresett maga mellé új asszonyt.

– Azt hiszem, elege lett belőlük. A kicsit sem tudta szeretni. Felvett egy dadát, és teljesen rábízta a gyereket. Nem sokat törődött vele.

– Akkor bizony mindkettő sajnálatra méltó – zárta le a témát halk sóhajjal az asszony.

***************

5. rész