Már majdnem kiértek a partra, amikor megkísérelte kiszabadítani a kezét Bobby lapátnyi tenyeréből, de nem sikerült. A fiú nem engedte, hanem még rántott is egyet rajta. Val megbotlott a víz alatt a saját lábában, és nekiesett Bobbynak, aki amúgy is ingatag lábakon állt. Mindketten belezuhantak a hullámokba.

– Inkább itt akarod? – lihegte a fiú. Azt hitte, a lány szándékosan döntötte le a lábáról, ahogy régen is megtette, ha épp dévajkodni volt kedve. Tapogatózó keze bebújt a póló alá, és a lány mellét kereste. Meg is találta, hiába akarta ellökni Valerie. – Most rögtön?

Elborult agya nem fogta fel, hogy a lány védekezik, és nem az ő becézőnek szánt mozdulatait viszonozza. Száját erőszakosan rátapasztotta a lány szájára. Feküdtek a vízben, Bobby teljes súlyával tartotta fogva a lányt. Két jókora tenyerébe fogta az arcát, és hasztalan voltak szabadon Valerie karjai, meg sem érezte, hogy a hátát püföli.

Valerie a puszta életéért küzdött. Hiába volt alacsony a vízállás, kicsi vízbe is bele lehet fojtani valakit, ha leszorítják a fejét! És úgy tűnt, Bobby észre sem veszi, milyen gyakran kerülnek víz alá. A dagály itt volt a nyakukon, és a hullámok át-átcsaptak a fejük felett.

A lány ütött, rúgott, de eredményt nem ért el vele. A víz annyira visszafogta az ütések erejét, hogy a támadó fel sem vette. Talán nem is érezte. Vadul próbálkozott, hogy végre lehúzhassa a lányról az apró nadrágot. Még szerencse, hogy nem valami vékony, könnyen szakadó anyagból készült.

Bobby felemelte a fejét. Végre neki is elfogyott a levegője. Valerie lihegve gyűjtötte az oxigént a tüdejébe. Joel! Gyere már! – sikította a lelke. Száját szóra nyitotta, hogy valahogyan megkísérelje jobb belátásra bírni a részeget.

– Bobby – kezdte kifulladva –, ne itt… inkább menjünk haza…

– Haza? – félelmetesen gúnyos hang válaszolt. – Nincs már olyan nekünk, hogy haza…! Hiszen elhagytál!

És újra leszorította a vízbe a lányt. Két vállát lenyomta, és iszonyú erővel tartotta.

Kijózanodott! – villant be Valerie agyába a felismerés. A hideg víz hatása lehet. De vajon mennyire józan, és mennyire emlékszik az elmúlt évekből? Felemelte a fejét, hogy szippanthasson egy lélegzetnyi levegőt.

– Bobby – próbálkozott egy halk nyöszörgéssel. Csak ennyire telt az erejéből. Sikított volna, ha bír.

Bobby meg sem hallotta. Lovaglóülésben trónolt a lány csípője felett, térdeit két oldalt letámasztotta. Még mindig fogta a vállait, és most jól megrázta a lányt.

– Ki váltott fel engem az ágyadban? – sütött a hangjából a rosszindulat. Szemeiben az őrület lángja lobogott. – Ne akard bemesélni nekem, hogy jobb, mint én voltam! Kielégített már téged? Nyöszörögtél a kéjtől úgy, mint az én kezem alatt? Vagy talán többen is vannak a szerencsések? Hány férfival fekszel le egyszerre?

Hatalmas kezeivel szorgalmasan hárítgatta el a lány támadó-védekező ütéseit. Valerie hánykolódott alatta, de nem bírta ledobni magáról. Egyszercsak Bobby összefogta a két csuklóját egyetlen lapátmarkába, és leszorította a feje felett. A másik kezével megint fogdosni kezdte a lány testét. Felcibálta a nedves pólót a nyakáig, formás melleit kiszabadította a melltartó fogságából.

Egyetlen pillanatra átsuhant az arcán valami halvány érzelem. Talán egy régi emlék villant fel, de nem tartott sokáig.

– Kit boldogítanak ezek a gyönyörűségek mostanában, mi? – Ujjaival felváltva masszírozta a hideg víztől ágaskodó mellbimbókat, mint aki végképp nem tud választani a kettő között. Gyűlölettől fröcsögő hangon folytatta. – Pedig ezek az enyémek! Nem adhatod oda senki másnak! – Fejét lehajtva ráborult a lány mellére, és szívni kezdte az egyik meredező bimbót.

– Bobby – próbálkozott újra Valerie.

– Igen, drágám – lágyult el a férfi hangja. – Most akarod? Én sem bírom tovább. Jövök már – száját rátapasztotta a lány szájára, kezét becsúsztatta a nadrág gumis dereka alá, le a hasán, egészen a selymes háromszögig. Ott elidőzött egy keveset, majd ujjai tovább tapogatóztak. Arra még erősen megbomlott tudatával is emlékezett, hol van a nők legérzékenyebb erotikus pontja.

Valerie-t elborította a félelem. Hát nincs menekvés? Senki nem jár erre, senki nem jön? Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy ilyen csapdába essen. Akkoriban hárman voltak a húgaival. Együtt mentek mindenhova, és megvédték egymást, ha szükség volt rá. Bárcsak most is itt lennétek velem! Lányok! Segítsetek! Tory!

Tisztában volt vele, hogy a halálfélelem lüktet a fejében, és a szívében. De a gondolat már ott volt, és nem is hagyta el. Tory talán megérzi, hogy bajban vagyok – reménykedett. Hiszen neki olyan rendkívüli képességei vannak! Bár lehet, hogy ez már az ő erejét is meghaladja. Mégsem költözhet belém!

 

Joel leállította a kocsiját az étterem parkolójában. Remek hangulatban közeledett a megbeszélt hely felé. A műhely beindult, rengeteg dolga van. Thomas Norman főnyereménynek bizonyult. És az öregúr is nagy segítség – járt a feje még mindig a munkáján. Ma pedig újra a szeretett lánnyal töltöm az éjszakát – fűzte tovább a gondolatait. Végre kettesben lehetünk, és újra megcsodálhatom azt a gyönyörű testét. És nem csak csodálni fogom!

Sötét volt, csak a hold világított valamelyest odafenn. Joel tisztában volt vele, hogy késett. Már előbb kellett volna jönnie, de nem készült el olyan hamar, mint ahogy számított rá. Most annál nagyobb lendülettel iramodott neki a partnak.

Valami fekete mozgott a vízben. Kutya nem lehet, annál nagyobb. Nem tudta kivenni ilyen távolságból, hogy mi az, de ösztönösen megszaporázta a lépteit. Hamarosan már látszott, hogy két ember viaskodik egymással.

Egy pillanat múltán tanúja lehetett, hogy milyen az, ha egy ember repül. Az, aki alul volt, akkorát lódított a támadóján, hogy nagy ívben elszállt, és hanyatt vágódott a vízben.

Joel megiramodott. Még nem ismerte fel a szereplőket, de a szituációból látszott, hogy az egyikük veszélyben van. És Valerie-nek is itt kell lennie valahol. Közben mindketten feltápászkodtak, és az egyik menekülni kezdett a part irányába. A másik dühödten vette üldözőbe.

Úristen! Ez tényleg Valerie! – döbbent rá Joel. Már csak a másikkal törődött, nehogy utolérje a lányt. Elvágta az útját, és amikor a támadó szembefordult vele, az összes kétségbeesett dühét beleadta egy jobbegyenesbe. Bobby felakadt szemekkel csuklott össze.

Powers egy pillanatig csak nézte, ahogy elmerül, de aztán mégiscsak kicibálta a partra. Még képes, és belefullad a bokáig érő vízbe. A homokban eldobta a magatehetetlen testet, és odaszaladt a kedveséhez. Valerie térdreesve zihált néhány méterrel odébb. Amikor látta, hogy valaki már megint közelít hozzá, felugrott, és el akart szaladni. Joel átkarolta, de a lány az iménti sokk hatása alatt még mindig hadakozni próbált. Ellökte volna, ha közben az ereje el nem hagyja.

– Valerie! – szólt hozzá a férfi simogató hangon. – Én vagyok az, Joel. Nyugodj meg, kedves, már elmúlt…

– Joel! Hol voltál? – A lány szeméből patakzott a könny. – Azt hittem, megöl… teljesen megveszett! Képtelen voltam hatni rá, szinte percenként változott a hangulata – szipogta két csuklás között. – Szoríts magadhoz, kérlek! – görcsösen megmarkolta Powers ingét a mellkasán, és védelmet keresve hozzá-tapadt.

A férfi érezte, hogy szerelme egész testében remeg. És nem csak a vizes ruhától. Belülről fázik. Most kezdi felfogni, hogy megmenekült. Átölelte, és a testéhez szorította a reszkető testet. Az ő dühe még nem múlt el. Már megint szükség volt rá, és majdnem későn érkezett. Önvád mardosta.

– Nem tudtam előbb jönni. Ne haragudj! – suttogta a lány fülébe kétségbeesetten.

Valerie felnézett rá. Könnyes szemében csillagok fénye táncolt. Joel még sosem látta ilyen szépnek, pedig az éjszaka még a felét sem mutatta meg annak, amit nappal láthatott volna. Muszáj volt megcsókolnia! Milyen kár, hogy közben néha levegőt kell venni! De ez az idő sem veszett kárba, ilyenkor elgyönyörködött a szerelmesében.

Powers mozgást érzékelt a szeme sarkából. Odakapta a fejét, aztán rögtön a karját is. Éles penge vágott a húsába. Bobby őrjöngött. Val sikított. Nem vették észre, hogy az alélt emberroncs magához tért, és előbányászta a kését. Lopva közelítette meg a csókolózó párt, és orvul rájuk támadt.

Joel félrelökte a lányt, és szembeszállt a dühöngővel. Bár az őrület megtöbbszörözte Bobby erejét, Joelével a harag tette ugyanazt. Vérző karjára ügyet sem vetve ledöntötte a lábáról az ellenfelét, és kicsavarta a kezéből a kést. Majd behúzott neki még egyet, a változatosság kedvéért a másik szeme alá. Nehogy felemás legyen a képe!

– Mit csináljunk vele? – kérdezte a lányt, amikor Bobby teste elernyedt. – Nem kéne itthagynunk. Ki tudja, mit művel még ez a háborodott?

– Fel kellene hívni a szüleit, vigyék, ahova akarják… – vacogott Valerie. – Nekem most sokkal fontosabb ennél a te sebed! Be kell kötni!

Ekkor már a férfinak is eljutott a tudatáig, hogy lüktet a felsőkarja. Hosszú vágás éktelenkedett rajta, és erősen vérzett.

– A kocsiban hagytam a telefonomat – tapogatta meg a zsebeit Joel. – A tiéd itt van?

– Itt – húzta el a száját a lány. – De nem hiszem, hogy túlélte a fürdőzést…

– Akkor nincs más választásunk, be kell vinnünk az étteremig… – sóhajtott a férfi, és a vállára dobta az eszméletlen Bobbyt. Közben kicsit szentségelt, ahogy fájó karját erőltette. – Azt ajánlom, ne térj magadhoz, mert megint behúzok egyet! – ígérte meg neki.

Siettek vissza a vendéglőhöz. Joel erőteljesen vérzett. Valerie aggódott miatta. Legszívesebben rászólt volna, hogy hagyja a fenébe azt az eszelőst, és menjenek máris az orvoshoz. De tudta, hogy nem teheti. Ha valami baja lenne, az ő lelkét nyomná. Akármilyen őrült is.

Félúton járhattak, amikor autózúgást hallottak. A Wells házaspár fékezett le mellettük. Szemmel láthatóan izgatottak voltak mindketten. Bár talán az ideges szó jobban kifejezi az állapotukat.

– Valerie! Joel! – kiáltották feléjük. – Mi történt?

Powers begyömöszölte az ájultat a terepjáró hátsó ülésére. Az öregek értetlenül figyelték a ténykedését. Felismerték a fiút, és most magyarázatra vártak.

– Indíts, Papi! – sürgette Valerie a nagyapját, miközben felugrottak a kocsira. – Joel megsebesült. Ez az eszement megszúrta. Haladéktalanul be kell kötni.

Az öregúr tövig beletaposott a gázba. Gyorsan hazaértek. Bobbyt otthagyták a kocsiban, nem vesződtek vele. Úgy látszott, egyhamar nem fog magához térni. Mr. Wells a biztonság kedvéért mellette maradt.

– Vegyél magadra száraz holmit – parancsolt rá az unokájára a nagyanyja. – Addig én megnézem azt a sebet.

Odabent aztán megállapították, hogy nem lesz elég egyszerűen bekötözni a férfi sérülését, bizony össze kell azt varrni. Valerie már összeszedte magát, amiben talán a másik iránti aggodalom is közrejátszott. Úgy érezte, már vezetni is képes lesz. Köszönettel elutasította a nagyapja ajánlatát, miszerint beviszi őket a kórházba. Beültek a kocsiba, és irány a klinika.

Amíg a férfira várt, Valerie felhívta Bobby szüleit. Elmesélte, mi történt, és kérte, hogy tüntessék el a fiukat az életéből. Eltüntették. Mire hazaértek, már nem volt ott. Ahogy évek múltán véletlenül megtudta, végül zárt intézetbe került a fiú. De ő akkorra már semmit, még sajnálatot sem tudott érezni iránta.

Végre megnyugodtak a kedélyek. Val szobájában üldögéltek valamennyien, és a történtekről beszélgettek.

– Akarsz feljelentést tenni? – érdeklődött Valerie Joeltől. – Meg akart ölni téged, és szerencséd volt, hogy egy vágással megúsztad.

– Ha tennék, csak miattad – felelte a férfi. – Amit veled tett, és amit még tenni akart… de szerintem a szülei elintézik a dolgot. Úgysem érnénk el azzal a feljelentéssel semmit, hiszen őrült… Az a fontos, hogy megmenekültél tőle!

– Egyáltalán hogy kerültetek a partra? – kérdezte a lány a nagy szüleit. – Nem szoktatok ti már olyan későn lemenni.

– Téged kerestünk – felelte Victor Wells.

– Tory telefonált – vette át a szót a nagyi. – Utánad érdeklődött. Azt mondta, hogy valami nagyon-nagyon rosszat érzett. Elesett a rendelőben, és nem tudott felkelni. Mintha valaki lefogta volna, nem bírt megmozdulni.

– Akkor lehetett, amikor Bobby leszorított – tépelődött a lány. – Ezek szerint Tory ezt is megérezte?

– Egy sötét árnyékot látott maga fölé hajolni, aztán hallotta, hogy te segítséget kérsz…

– Pedig csak gondolatban ordítottam, de úgy nagyon – mesélte Valerie. – A valóságban nem tudtam kiabálni, örültem, ha kaptam levegőt.

– És én pont ma késtem! – vádolta magát Joel.

– Nem lehetsz ott mindenhol – vigasztalta egy kesernyés mosollyal a lány.

– Mindenhol nem… – kezdte a férfi, de a lány a karjára tette a kezét. Teljes bizalommal nézett a borostyánszín szemek mélyére. Joel megrendülten elhallgatott.

– Tory azt mondta, hogy lélekben veled volt – folytatta a nagyi. – Hogy úgy érezte, mintha kiszállt volna a testéből, és a tiédbe költözött volna.

– Lehet, hogy belém is költözött – helyeselt Valerie. – Mozdulni sem tudtam Bobby kezében, aztán egyszeriben csak akkorát rúgtam belé, hogy elszállt. Egyedül én erre képtelen lettem volna! – Amíg beszélt, ő maga is hitetlenül csóválgatta a fejét.

– Az valami gyönyörű látvány volt! – kiáltott fel Joel. – Akartam is kérdezni, hogy csináltad, de akkor ez lehet a magyarázat. Egyesítettétek az erőiteket.

– Szokatlan érzés volt, az biztos – szögezte le Val. – Tory jártas az ilyen para-dolgokban. Néha irigyeltem a képességeit, de ezek után… Hát, mit mondjak, nem lehet könnyű dolga, ha sokszor van ehhez hasonló élménye! Mindjárt fel is hívom, biztosan ébren van még.

Amíg a kórházban voltak, a nagyi már beszélt vele, és tájékoztatta a történtekről. De a testvéreknek lesz még mondanivalója egymás számára.

Mint kiderült, a harmadik lány, Giny is tapasztalt valami megmagyarázhatatlan érzést. Victoriának beszámolt róla, hogy elszorult a torka, és nem kapott levegőt. Elsötétedett előtte a világ és összecsuklott. Szerencséje volt, hogy a férje mellette állt, így nem ütötte meg magát, mert Chris felfogta estében.

Csak pár pillanatig tartott az ájulása, hamar magához tért. Még épp sikerült megakadályoznia, hogy Friendly ijedtében rögtön orvost hívjon. Inkább feltárcsázta Toryt, mert valahogy olyan sejtése volt, hogy ez a titokzatos ájulás nem a babával, hanem a testvéreivel függ össze. És igaza lett! Bár a férjét csak nehezen bírta megnyugtatni, lassanként helyrebillent a lelkiállapotuk.

 

 

 

*****************

 

Hosszú tanakodás után végül úgy döntöttek, hogy az esküvőt New Yorkban tartják. Valerie szüleinél gyülekezett a család. Giny a férjével Hollywoodban forgatott, onnan érkeztek, Eleni és Adam Strong Clevelandből.

Tory nagy lélekjelenléttel otthagyta a rendelőjét, és rábízta a segítőire, hogy állják a sarat nélküle, amíg ő távol lesz. Még, ha összedől is a ház, akkor sem megy vissza ma már.

Joel értesítette az eseményről görögországi rokonait, és Katerina jelezte is, hogy ki nem hagyná a világért sem. De amikor megérkezett, nem jött egyedül!

– Legalább a te esküvődön jelen akartam lenni – mondta melegen Rebekka Papanassiou. – Ha már Eleniére nem tudtam eljönni. Bár tartottam attól a fránya repülőgéptől, de nem volt kibírhatatlan.

– Le sem tudtam volna beszélni az utazásról – súgta nekik titokban Kiriakos. Meg sem próbálta, inkább elkísérte.

 

Jim Taylor valódi remekművet alkotott. Valerie hófehér menyasszonyi ruháját nem díszítették csillogó flitterek, sem csupa-csipke fodrok. Egyszerűnek látszó, de valójában rafinált szabása kiemelte alakjának tökéletes vonalait. A váll nélküli felsőrész szorosan a testére simult, csak deréktól omlott lefelé bővebben a lágy selyem. A dupla szoknya felső rétege jó húsz centivel rövidebb volt az alsónál. Az anyag a saját fényétől csillogott, sziporkázva verte vissza a templomban meggyújtott gyertyák ragyogását.

A lány aranyhaját feltornyozták a feje tetejére, csak itt-ott hullámzott néhány művészien rakoncátlanná tett tincs az arca körül. Derékig érő habkönnyű csipkefátyol borult fedetlen vállaira. Nyakában egyetlen, könnycsepp alakú rubinkő szikrázott, ugyanolyan mélyvörös, mint a remegő kezében szorongatott rózsacsokor. Legszívesebben egyenként kitépkedte volna a rózsa szirmait idegességében, de akkor hogy nézne ki az a szerencsétlen virág?

Valerie az édesapja karján vonult végig a templomon, zúgó orgonahangok kíséretében. Ahogy Giny esküvőjén, úgy itt is a másik két ikerlány volt a nyoszolyólány. De már Jessica is csatlakozott hozzájuk rózsaszínű ruhácskájában. Hármasban követték az izgatott menyasszonyt, akit az oltár előtt várt daliás vőlegénye. Val feldúltan pillantott a férfira, aki hamarosan a férje lesz.

– Tudom, hogy nem most kell, de nem érdekelnek a megrögzött szokások – súgta oda neki Joel. Hozzáhajolt, és lágy alig-csókot lehelt a szájára. – Nagyon szeretlek, Valerie, és nem hagylak el soha többé.

– Nagyon szeretlek – suttogta vissza neki a lány –, és nem szabadulsz meg tőlem soha többé.

Ebben a pillanatban elhallgatott az orgonaszó, és a pap elkezdte mondani a házassági eskü szövegét.

Vége

Vissza a “Húsz év múlva” oldalra