Ahogy belépett, azonnal támadás érte. A támadó kicsi volt, négylábú és buzgón csóválta a farkát.

– Szia, Tipsy! – üdvözölte Vicky a kutyát. Letette a táskáját és bement a nappaliba. A kutya a lába körül ugrándozott. – Hiányoztam? Hamarosan megjön az a világcsavargó gazdád.

Jenny, a barátnője, egy hónapja ment férjhez. Nászútra egy szép hosszú körutazást kaptak ajándékba a vőlegény szüleitől. Ahova persze a kutyát nem vihették magukkal. Vicky vállalta magára a vendéglátó szerepét, amíg hazajönnek. Ami két nap múlva esedékes. A kutya, mintha értené, vakkantott egyet.

Vicky leült egy fotelba, a kutyus meg felugrott az ölébe. Hát ennyit az álmodozásról – gondolta a lány. Ez a kis forgószél még azt sem engedi. Pillantása a falon függő képre esett.

Talán egy éve festette.

 

Mulatságos látvány volt. Vicky egy régi barátnőjét látogatta meg. Jennynek volt egy aranyos kiskutyája. Egy féléves tacskó. Nagyon szép rozsdabarna a szőre és olyan okosan tudott nézni még pár perccel ezelőtt! Csak közben történt egy kis baleset. Jenny a találkozás örömére felbontott egy üveg bort.

– Olyan régen nem láttalak, Vicky! Meg kell ünnepelnünk, hogy eljöttél! – Vicky elnézően mosolygott. Jennynek ugyanis gyengéje volt a jó bor. Szerencsére tud mértéket tartani – gondolta. Még sosem látta részegen a barátnőjét.

Ittak egy pohárral. Az üveget letették a dohányzóasztalra, és kimentek a konyhába kávét főzni. Közben Popkorn, a kutya, addig ügyeskedett, míg felborult az üveg. A bor lefolyt az asztal alá és tócsába gyűlt a parkettán. A tacskó persze rögtön lefetyelni kezdte és jól becsípett tőle.

Ott feküdt a tócsa mellett, a fejét alig bírta el. Csak az egyik szeme volt nyitva, az is csak félig. A nyelve kilógott a szájából. És a szemtelen, mintha még vigyorogna is! Nyilván a kutyák mennyországában érezte magát, miközben a bor még mindig csepegett rá az üvegből. Olyan mulatságos látvány volt, hogy mindketten harsányan elnevették magukat. Jenny még bosszankodni is elfelejtett.

– Tulajdonképpen miért hívod Popkornnak? – kérdezte Vicky.

– Mert folyton ugrál – nevetett Jenny és letörölte a könnyeit. – Majdnem annyit van a levegőben, mint a földön. Pont olyan, mint amikor a kukoricát pattogatják. De most lehet, hogy átkeresztelem. A Boroshordó jobban illik rá.

– Inkább a Tipsy Popkorn – ajánlotta a barátnője.

– Részeg Pattogatott Kukorica? Mint egy öreg indián főnök. De nem rossz. – Jenny odament az asztalhoz, fogta a bor maradékát és lassan a kutya fejére csorgatta. – Mostantól Tipsy Popkorn a neved – mondta ünnepélyesen, majd ledobta magát a kanapéra és a hasát fogva nevetett.

A tacskó nem törődött az őt ért inzultussal. Fejét mellső lábaira hajtva, hangosan hortyogva aludta át a keresztelőt.

Hamarosan Vicky is elbúcsúzott a barátnőjétől. Égett benne a tettvágy. Hazahajtott, és azonnal a műterembe ment. Másnapra elkészült a „Tipsy Popkorn”.

 

Nézte az élethű képet a részeg kiskutyáról és lágyan mosolygott az emlékein. Aztán, amikor a kutyus képe kezdett átváltozni egy meleg tekintetű férfiarcra, elment zuhanyozni és lefeküdt.

 

********************

 

Nick eljött érte vasárnap, ahogy ígérte, és egy fantasztikus estét töltöttek együtt. Színházban voltak, valami bohózatot néztek meg. A címére már nem is emlékszik, csak arra, hogy jól szórakozott.

Vacsora után felmentek a férfi lakására. Mindketten tudták, hogy most meg fog történni…

Vicky csodálkozott önmagán, amiért egy cseppet sem bizonytalan. Néhány hónapja még azon fogadkozott, hogy soha többé nem kell neki egyetlen férfi sem. És tessék! Még egy hete sem ismeri Nicket, és egy szemernyi kételye sincs, hogy lefeküdjön-e vele. Minden idegszála sürgeti, hogy igen, igen. Igen!

Csodálatos volt, ahogy a testük egymásra talált. Mintha egy szobrász igazította volna egymáshoz az arányaikat. Tökéletesen összeillettek.

Nick gyengéd szerető volt. Finoman bánt a lánnyal, mintha érezte volna, hogy könnyen megsérülhet a lelke. Biztos kézzel vezette a gyönyör útján, míg együtt, egyszerre értek célba.

Mielőtt elaludt volna, Vicky fején átsuhant a gondolat, milyen önzetlen volt a férfi. Nem csak a saját gyönyörével törődött, őt sem hagyta lemaradni. Inkább visszafogta magát, ha kellett. Paul soha nem tett ilyet. Csak most értette meg, milyen önző volt. Persze, eddig nem volt összehasonlítási alapja.

Drága Nick! Lám, nem csak gyönyört adtál nekem!

 

*****************

 

Csengett a telefon? Vagy a füle káprázik? Éjjel két óra van. Ki a fene lehet az? Csak nincs valami baj a családban? – ijedt meg Vicky. Gyorsan kiugrott az ágyból és felkapta a kagylót.

– Szia, drágám! Mit csinálsz?

– Nick? Te józan vagy? Tudod, mennyi az idő? A szívbajt hozod rám.

– Miért? – értetlenkedett a férfi.

– Miért? Épeszű ember nem az éjszaka közepén hív. Arra ott a nappal. Az éjjeli telefonok nem szoktak jót jelenteni. Azt hittem, valami baj történt.

– Ne haragudj! Dolgoztam, és nem figyeltem az órát. Eszembe jutott, hogy elmehetnénk a hegyekbe a hétvégén. Ragyogó túrázó idő van.

– És ezt feltétlenül most kellett közölnöd velem?

– Már elnézést kértem. És ha már felébresztettelek, nyugodtan válaszolhatsz. Van kedved? Reggel érted megyek. Jó?

Végül is, miért ne? – tűnődött a lány. Szeretett kirándulni, csak kevés ideje volt rá. És neki is szüksége van néha egy kis kikapcsolódásra. Jó lesz feltöltődni.

– Rendben. Hány órára jössz?

– Hétre. Egy darabig felmegyünk kocsival, tudok egy kedves turistaházat. Onnan gyalogolunk! Öltözz túrához! Van bakancsod?

– Van. Bár már évek óta pihen szegényke.

– Akkor most aludj gyorsan és sokat. Holnap szükséged lesz az erődre. Jó éjszakát, kedves!

Vicky visszazuhant az ágyba, és szinte azonnal újra elaludt.

Reggel hatkor frissen, kipihenten ébredt. Jókedvűen dúdolászva készítette el a reggelijét, szedte elő rég nem hordott bakancsát. Farmert, meleg dzsekit vett elő. Szükség lehet rá, még nincs nyár, inkább csak tavasz. Megette a szendvicseit, és várt.

Nick pontosan érkezett, egy sötét színű terepjáróval. A kocsiban már volt egy hatalmas kosár, tele minden földi jóval. Hűtőtáskában a romlandó élelmiszer, mellette néhány üveg ásványvíz. Egy hétre megyünk vajon? – töprengett a lány. Csókkal üdvözölte a párját, mint mindig.

– Biztos, hogy mindent eltettél? – szurkálta. – Mikor is jövünk vissza? Jövőre?

– Te! Te lány! Ne bosszants! – De a szeme huncutul villant. – Pakolj! Indulunk – parancsolt rá játékosan.

Vicky beszállt. Meglepően kényelmes volt a terepjáró. Még sosem ült ilyenben. Hát most lesz rá alkalma, hogy kipróbálja. Hosszú út előtt állnak.

Tizenegy óra után értek fel a turistaházhoz. Nick elővett két hátizsákot és belerakodott. A nehezebbiket a hátára vette, a kisebbiket felsegítette a lányra. Kezébe fogta a kosarat. Otthagyták az autót, és gyalog folytatták az utat. Ez már elég meredek volt, nem is lehetett volna másképp. De kárpótolta őket a fáradságukért a látnivaló. Ahogy egyre feljebb értek a hegyre, egyre messzebbre láttak el. Itt még nem volt erdő, csak dúsan növő fűtenger.

Majd másfél órát kaptattak felfelé, néha közbeiktattak egy rövid pihenőt. Nem járt arra senki rajtuk kívül. Még kevesen merészkedtek ki a szabadba. Aki megtette is, csak a turistaházig zarándokolt el. Nick ismert feljebb egy menedékházat, ők oda igyekeztek. Már látszott a teteje, mögötte kezdődik az erdősáv. Szép hely – állapította meg Vicky.

Közelről látszott, hogy a ház lakatlan. Nem volt elhanyagolt, valaki rendben tarthatta. Csak a tél rajta hagyta a nyomát. Az ablakokra ráfért volna egy alapos mosás. Bent vékony porréteg borított mindent. Kinyitották az ablakokat, hadd szellőzzön a ház, gyorsan letörölték a port, és felseperték a padlót. A háznak egyszerű volt a berendezése, de minden szükségeset megtalálhattak benne.

Mikor már elfogadható állapotba került, megterítették az asztalt, és Nick elővette az ebédnekvalót. Jóízűen fogyasztották. A hosszú gyaloglás és a takarítás megtette a magáét. Farkaséhesek voltak mindketten.

Később kiültek a házikó előtti padra, és a tájban gyönyörködtek. Beszélgettek mindenről, ami csak az eszükbe jutott. Sok dologban egyezett a véleményük, de volt olyan is, amiben eltért. Megvitatták, és ha nem sikerült meggyőzni a másikat, akkor sem sértődtek meg. Tudomásul vették, hogy néhány kérdésben másképp gondolkodnak, és egy szenvedélyes csókkal lezárták a témát.

Sötétedett. Bíborszínű naplementével ajándékozta meg őket a természet. Megvárták, míg az utolsó napsugarak is elenyésztek, aztán megvacsoráztak.

Nick kétszemélyes hálózsákot hozott. Itt fenn még elég hűvös az éjszaka. Kiterítették az ágyon, és boldogan vették birtokba. Szerelmes sóhajaik összevegyültek a közeli erdő halk zajaival.

 

Vicky ébredt előbb. Befészkelte magát a férfi vállgödrébe, és finoman simogatni kezdte a mellkasát. Bohókásan meghúzkodta a sötét szőrszálakat a mellén. Keze egyre lejjebb vándorolt. Hallotta, hogy Nick lélegzése megváltozott, bár a férfi titkolni akarta ébrenlétét. Nem sokáig bírta. Hirtelen mozdult, váratlanul ráhengeredett a lányra és leszorította.

– Te kis boszorkány! – sziszegte a fogai között. – De szép is így az ébredés!

Szép lett az egész napjuk. Szokatlanul melegen sütött az égi korong, hát kihasználták az alkalmat. Az erdő szélén, lágy fűben szeretkeztek önfeledten.

Folytatás…