Káprázó szemekkel bámulok reggel,
Vakító napfénytől pereg a könnyem.
Csodálom az égbolt fenséges kékjét,
Ecsetért kiáltó szépséges kincsét.
Mint keresztre tűzött agytekervények,
Vonulnak az égen felhők és fények.
Viszik a pillantást jobbra és balra,
Derítik a szívem jó hangulatra.