Fer-Kai: Hajléktalan

Nézz rám! Ez vagyok én, egy misztikus semmi,
Kit nem ismer, s nem szeret e földön senki.
Bámulom az életet vak szemeimmel,
Megbújva az ősz mesélő színeiben.

Vándor! Ha erre jársz, ne menj el mellettem,
Hidd el, valaha én is éltem s szerettem.
Érints meg, simogass, adj erőt énnekem,
Magányos sorsomat hűséggel viseljem.