Megosztás ezzel:
Macska János vagyok. Ne vigyorogj, lehetne rosszabb is, ismerek Bugyi Istvánt és Betegh Lászlót, no, akkor már inkább Macska János, hát nem? Szép szál fekete legény vagyok, bár – talán éppen ezért? – néhányan tartanak tőlem, pedig én aztán nem bántok senkit. Békésen, nyugodt méltósággal viselem el, amit az élet rám mér, mint pl. a „kedves” szomszédokat, vagy a hívatlan látogatókat. A családomat viszont imádom, mindent megtennék értük, főleg az én Böbikémért. A többieket is szeretem, bár van, akit csak elviselek, mert ugye a családunkat készen kapjuk, nem magunk választjuk, mint a barátainkat. Éppen ezért a család szent dolog, mégha változatos összetételű is.
Böbikém, szívem legkedvesebbje, Pocoknak szólít engem, s bár van nekem becsületes nevem, tőle még ezt a becézést is szívesen veszem, mert mindig van hozzám jó szava, sosem mulasztja el, hogy cirógasson, babusgasson, butaságokat suttogjon a fülembe. Érte a tűzbe is bemennék, de hál’istennek erre még nem volt szükség. Féltem, aggódok érte, ha munkából jőve késik. Olyankor mindig elébe megyek, hogy megvédhessem, ha bajba kerülne.
A minap is ott tipródtam a kapuban, lestem-vártam érkezését. Sötét éjszaka volt, s már a sarokig elértem, pedig nem is akartam odáig kimenni, csak valahogy folyton előrébb vittek a lábaim, meg aztán hallottam az autó hangját is, megismerem a zörgését, azzal szokták hazahozni… Szóval elsündörögtem a kereszteződésig, és leültem a kerítésre, hogy majd jól meglepem Böbikémet. Persze, igazából azon lepődne meg, ha nem várnám, tudom, hogy tudja, hogy mindig várom.
De ma az a ronda zörgős autó nem állt meg! Lehet, hogy ez egy másik? Befordult és valamivel odébb elhallgatott. A csendben meghallottam Böbikém hangját. Szóval mégis! De miért nem jön már hozzám? Azt a mindenit!
Pihe-puhán közelebb osontam. Nyitva volt az ajtó, benéztem, nem vettek észre. Böbikém beszélgetett azzal a másikkal, rám sem hederített. Féltem, hogy megszid, de közelebb mentem még egy kicsivel. Akkor a másik ember előrehajolt, a szemembe nézett, és megkérdezte Böbikémet:
– Ez a te macskád?
Hát persze, hogy az övé vagyok, mit gondolsz, miért jöttem ide?
Megosztás ezzel:
