Égi csikón léptet a nyár,[1]
sarkantyúján peng a sugár.

Égi csikós ostora szól,
csattint egyet felleg alól.

Langyos esőt szomjaz a zöld,
dörren az ég, s fürdik a föld.

Nyári eső, őszi eső,
jégcsap csúcsán áttelelő.

Léptet a nyár, s majd valahol
égi mezőn ellovagol.

 

[1] Weöres Sándor Égi csikón léptet a nyár c. versének első sora.