Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két testvér, Nappal és Éjszaka. Egyszerre születtek, egyazon pillanatban kezdődött az életük. Ikrek voltak, mégis folyton vitatkoztak, melyikük az erősebb. Állandóan birkóztak egymással, harcban álltak reggeltől estig, estétől reggelig. Tudták, aki győz, azé a világ. Az erősebb uralkodik, a gyengébb engedelmeskedik. Mégsem boldogultak, saját energiájuk kevés volt a teljes győzelem eléréséhez, ezért segítséget kerestek.
Egyszer, amikor épp Nappal nyert csatát a fivérével szemben, Éjszaka megkérte a Holdat és a csillagokat, támogassák őt a testvére elleni harcban. Mivel a Hold és a csillagok is szerették a sötétséget, hisz csak akkor tündökölhettek, szíves-örömest a pártjára álltak. Végre hosszú hetek csatáiban elérték, hogy övék lett a nap nagyobb része.
Ekkor Nappal felkereste a legfényesebb csillagot, a Napot. Személyében hatalmas szövetségesre talált, sikerült is legyőzniük ellenfeleiket. Visszafoglalták a nap több óráját, Éjszakának egyre kevesebb jutott. Csakhogy a Nap túlságosan messze volt, ezért nem tudta a teljes erejét kihasználni. Időnként elgyengült, ilyenkor Éjszaka és a Hold megint győzedelmeskedhetett. Ez így ment nagyon-nagyon hosszú ideig.
Ám a fivérek belefáradtak az örökös harcba. Megegyeztek, hogy felkeresik a vén Időt, és megkérik, tegyen igazságot köztük. Döntse el, melyikük az erősebb, és ők elfogadják a bölcs döntést.
Idő apó gondolkodott, hisz egyiküket sem akarta megbántani, de rosszul dönteni sem szeretett volna. Addig-addig okoskodott, számítgatott magában, míg elégedett lett az eredménnyel. Akkor megosztotta a fivérekkel is a gondolatait.
– Mivel egyforma erősek vagytok mindketten, soha nem lesztek képesek legyőzni egymást. Tulajdonképpen miért harcoltok, hiszen testvérek vagytok, egymás nélkül nem létezhettek.
– Dehogynem! – vágta rá Éjszaka. – Én erősebb vagyok, több hatalmam van!
– Dehogy vagy erősebb! – vitatkozott vele Nappal. – Millió segítőddel sem tudtál legyőzni.
– Volt idő, amikor én voltam uralmon…
– És volt idő, amikor én!
– Ne vitázzatok! – szólt rájuk Idő apó. – Egyformák vagytok, egyszerre születtetek, és ha valamelyikőtök legyőzné a másikat, egyszerre is halnátok meg. Majd én megmondom, mit tegyetek.
– Hallgatlak – feleltek egyszerre a testvérek.
– Úgy látom, szükségetek van arra a tudatra, hogy erősebbek vagytok a másiknál. – Az ikrek hevesen bólogattak. – Ezért úgy ítélkezem, hogy tavasztól őszig Nappal uralkodjon, ősztől tavaszig viszont Éjszaka.
– De… – kezdtek volna újra ellenkezni.
– Nincs de! Figyeljetek rám! Nappal! Március 21-én, amikor a tavasz elkezdődik, minden nap egy icipicivel erősebb leszel Éjszakánál, egy perccel több idő a tiéd.
– Ez nem igazság! – ellenkezett Éjszaka.
– Hallgass végig, Éjszaka! Minden tavasszal és minden ősszel lesz egyetlen éjjel, amikor kiegyenlítődik az erőtök. Ekkor igazi testvérként egyformák lesztek, egyforma erősek, hatalmasak. Fogjatok kezet békével, és örüljetek egymásnak, mert a következő napon újra kezdődik a harcotok.
– De ősszel én leszek a hatalmasabb!
– Úgy van. Eljön a pillanat, fivéred elkezd gyengülni, ezzel egy időben te erősödni fogsz. Neked lesz nagyobb a hatalmad, neki kell meghunyászkodnia.
– De csak tavaszig! – fenyegette meg Nappal a fivérét. – Akkor elkaplak!
– Elfogadjátok-e a döntésemet? – kérdezte Idő apó.
– Elfogadjuk! – válaszoltak az ikrek.
Ettől fogva minden tavasszal és ősszel kettejük testvéri kézfogását ünnepli a világ, melyet úgy neveztek el: napéjegyenlőség.