Megosztás ezzel:

Mandalamese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény halász. Mindennap kiment a tengerre, de egyre kevesebb zsákmánnyal tért haza, felesége és gyermekei bánatára. Már napok óta alig volt mit enniük, mert a halak elkerülték a hálóját. A halász elhatározta, hogy felkeresi a tenger istenét, és a segítségét kéri, mert különben hamarosan éhenhalnak valamennyien.

Igen ám, de hol keresse az istent? Annyira foglalkoztatta a kérdés, hogy még álmában is ez járt az eszében. A tengeristen meghallotta és üzenetet küldött neki:

Valahol az Óperenciás-tenger közepén, ahol legmélyebb a víz, ott van elrejtve a palotám. Úgy hívják: A tenger szeme. Sűrű hínárkoszorú őrzi a bejáratát, a hamis ember már itt fennakad, rátekerednek, lehúzzák a mélybe, és nem engedik el soha többé. Ha jó ember vagy, nincs mitől félned.

Ha sikerül áttörnöd a hínárfüggönyt, kilenc óriással kell megküzdened a továbbjutásért. Az óriások egy-egy kérdést tesznek fel, amelyekre csak igazszívű ember adhat megfelelő választ. Minden jó felelet gyengít az óriások mögött magasodó kőfalon, az utolsó teljesen átjárhatóvá teszi azt. Ekkor beléphetsz, de vigyázz, mert a kőfal újra megszilárdul mögötted, és nincs visszaút többé, csak előre.

Egy nyolcszirmú virágba kell érkezned, melynek minden szirmán egy újabb próbatétel vár rád. Mindegy, hogy jobbra vagy balra indulsz, csak vedd sorra mind a nyolcat! Ha kiálltad valamennyi próbát, akkor, és csakis akkor léphetsz be a hét kapu valamelyikén. Hogy melyiken, azt neked kell majd eldöntened. Ha jól választasz, egyenesen a trónszékem elé kerülsz, és ígérem, fáradozásod jutalma nem marad el. Csak kevesen jutottak el hozzám, akinek sikerül, megérdemli, hogy teljesítsem a kívánságát. Jöjj, várlak!

Reggel a szegény halász elmesélte az álmát a feleségének. Az asszony nagyon megijedt a veszélyes úttól, és megpróbálta lebeszélni az urát. Majdcsak megleszünk valahogy – mondogatta, de hiába. A halász vízreszállt, és elindult megkeresni A tenger szemét…

Megosztás ezzel: