Megvilágosodás
A fénykapu őre husky-szemét az érkezőre vetette. Kezét meglepetten kapta a szája elé, de nem állta útját a sötét alaknak, beengedte a fehéren izzó kapun. Oszama magabiztosan lépte át a két világ küszöbét. Éjfekete szemeit körbejáratta, mégsem érzékelte az előtte magasodó szellemlényt, így elindult felderíteni, vallásának paradicsomába vagy poklába vetette elrendelt sorsa. Öntelten kereste az istent, s nem hallgatott a bensőjében rejtőző rémült gyermekre.
Egyszer csak ott állt az ítélőszék előtt. Szemben egy sejtelmes fényalak magasodott.
– Ki vagy te? – kérdezte tőle.
– Akinek látni akarsz – felelte a fény. – Nézz rám, és mondd meg magad! – Azzal alakot váltott, de immár felismerhető alakot. Egy percig Jézus nézett Oszamára, majd Allah, de mire leborulhatott volna elébe, már Síva volt, majd Krishna és Jehova.
Halvány aranyfény jelent meg Oszama fejénél, ahogy megértette, amit egész életében vallott, mégsem hitte: Egy az isten.
Hát, drága Eliza, ez nem volt egy könnyű menet. Regisztráltam, azután sehogy nem jött visszajelzés, ezáltal hiába olvastam, hozzászólni nem tudtam. Ma megnéztem a spamokat, (43 volt), hát ott megtaláltam, és itt vagyok.
Többek között ez is egy jó kis írás, különösen a képpel együtt.
Ne haragudj, Zsuzsa, olvastam a leveledet, csak még nem volt időm válaszolni rá. Itt nem részletezem, majd, ha elérek odáig. Köszönöm a látogatásodat és a kitartásodat!
Nagyon jó!
Csak kár, hogy sokan későn ébrednek rá erre az igazságra.