Niccolo Machiavelli: Mandragóra

Megosztás ezzel:


 Bohó darab, tele az antik világból átmentett poénokkal, melyeknek időtállóságát mi sem jelzi jobban, mint hogy még ma is durrannak. A többszáz éves kalandok mai magyar környezetben is élethűek, sőt! Remek módon lett összedolgozva a régi csipke az új ruhával.

Adva van egy ifjú szerelmes, ki bármire képes, hogy hajdani érzéseit végre szerelme tárgya elé tárhassa. Az egykori körülrajongott leányzó ma már nagyapakorú férjének féltve őrzött kincse, anyagiakban éppen annyira bővelkedik, amennyire érzelmekben szűkölködik.

A másik oldalon az utódéhes, gazdag, vén férj, aki kőkemény kézzel irányítja építési vállalkozását, kiskirályként uralkodik a városban és azon kívül is, de ostoba és gyermeteg, ha asszonyról és trónörökösről van szó.

Mi jöhet még? Egy “anyuka”, egy minden hájjal megkent ügyvéd, egy mindenre elszánt barát, egy lekenyerezhető gyóntatópap, és egy nagyszerű ötlet, melynek megvalósítása mindegyikük közös érdeke.

Ha már építési vállalkozó, hát állványozzunk! A díszlet adottságait nagyszerűen kihasználva váltakozó kis színpadokon kanyarog a történet patakja, két színváltás között pedig ötletes „szellemképeket” láthatunk.

Könnyed, pihentető kikapcsolódás, ha az ember nem töpreng el túl mélyen a történet mai gazdasági vonatkozásain.

 

A fotó a színház honlapjáról származik.

Megosztás ezzel:


Share

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!